29. fejezet

 Hiába töltöttem heteket azzal, hogy próbálok Heal nyomára bukkani. Olvastam rengeteg cikket, de semmi sem jutatott előrébb. Sok csalódás ellenére sem adom fel. Igaza van Lucynak. Le ültem az ágyra, és azon töprengtem, hogy mitévő legyek tovább. Mivel a nyakörvet nem akartam a barátom nyakába vissza rakni, ezért a neten hiába kutattam utána.  Végig gondoltam, hogy hol nem jártam eddig, és ott folytatom a kutatást . Legutolsó alkalommal a parkban voltunk. Lehet vissza ment a parkba, és csak rám vár, hogy újra magamhoz öleljem. Ez az a park. Utamat a gardrób felé vettem. Fél vettem az interaktív pulcsimat, órámat fel helyeztem, és a konyha felé siettem. Lucy hol vagy? Az élő szobában , gyere ide ha akarsz valamit.

-Drága barátom tudod, hogy mindig számíthatsz rám, bármit meg tennék érted. ---Jaj Jena. Mit csináltál már megint?

-Esküszöm egyszer az örületbe fogsz engem kergetni. Te ha valami oltári hülyeséget csináltál inkább el sem mond. A szüleid a múltkor is le kapták a tíz körmöm, amiért este ki rohantál a barátod meg keresni.

-Na Lucy az az igazság, hogy tudom hol van Heal. Tényleg?

-De honnét tudod? Ki mondta el neked? -Tudod mondtam, hogy a múltkor a parkban voltunk, és ott megismerkedtünk egy fiúval meg az ő tigrisével. Ezt nem is mesélted.

-Na akkor csak akartam, bocsi csak sok gond van a fejemben így sokszor azt sem tudom, hogy kinek mit mondok.

-Na és helyes a srác?

-Ne idegesíts. Hol érdekel engem, hogy néz ki a fiú. A legjobb barátomon kívül senki más nem érdekel!

-Heal a másik tigrisel akart beszélni, a tudd róla, hogy egy kísérletben vettek részt, és valójában ők is emberek mint mi magunk.

-Micsoda te ebben teljesen biztos vagy?.

-Igen. De én most megyek, ha anyuék keresnek már alszok.

-De ha le bukunk, akkor én nem tudtam semmiről azt mond! 

Mert ha miattad ki rúgnak, akkor én meg téged seggbe rúglak, de úgy, hogy a holdig repülsz.

- Jó.

-Na most megyek, zárd be az ajtót.

-Ha a parkban leszek felhívlak.

-Okvetlenül értesíts, ha szükséged van segítségre akkor írj sms-t, és én ott is leszek!

28. Fejezet

 Két hete, hogy utoljára láttam Healt. Két hete nem öleltem magamhoz. Két hete nem hallottam a legjobb barátom hangját. Ez elviselhetetlen, nem lehet kibírni se felfogni miért hagyott itt engem. Pont engem, aki jobban szereti önmagánál. Ő az, aki mindig meghallgat, aki mindig szeretettel fordult felém. Nem értem miért hagyott el pont engem.

Nagy töprengéseim közepette édesanyám lépett be a szobámba.

-Kicsim, gyere vacsorázni! Lucy a kedvencedet készítette, stake-et sütött csak hogy egyél valamit.

-Anya, semmi étvágyam nincs.

-De kicsim, ez így nem mehet tovább. Két hete alig eszel valamit. Itt ülsz és csak szomorkodsz egész nap.

-Tudod, hogy Heal a legjobb barátom, és nélküle az életem üres. Kérlek anya, hagyj magamra.

-De kicsim...

-Kérlek, érts meg engem!

Könny csordult végig az arcomon és kiült rá a fájdalom. Nem szóltunk egymáshoz, csendben bezárta maga mögött az ajtót. Csak ültem a sötétített szobámban. Kinyitottam a laptopom és újra beírtam a keresőbe a tudós nevét, aki a hibridem teremtette. Még mindig semmi információt nem találtam róla. Már untam ezt a tehetetlenséget, ezért inkább elindultam a konyha irányába. Végigsétáltam a folyosón. Lerohantam a lépcsőn, mert az ablakban láttam egy alakot, mintha az én kedves barátom lenne az. Gyorsan beütöttem a kódot és kirohantam az utcára. Körülnéztem, de egy lelket sem láttam.

A vállamra tette valaki a kezét, amire hirtelen megfordultam, de csak Lucy állt a hátam mögött.

-Te meg mit csinálsz idekint?

-Te is láttad?

-Nem láttam semmit. Csak képzelődsz, az nem Heal.

-Oda nézz! Ott van! Állj meg kérlek, ne rohanj el Heal!

-Jane, az nem a barátod.

-Engedj el, utána kell mennem!

Kitéptem a kedvenc házvezetőnőnk kezéből a csuklóm és lélekszakadva rohantam utána.

-Állj meg, könyörgök! Ne tedd ezt velem! Nem hagyhatsz el engem!

-Gyere vissza! – ordított utánam a barátnőm.

Lélekszakadva rohantam Heal után, de minél közelebb kerültem volna hozzá, annál jobban távolodott tőlem. Nagy fájdalmamban összerogytam az út közepén. Torkom szakadtából üvöltöttem, az eső a könnyeket mosta az arcomról. Édesanyám védelmező karjába vett engem. Rég nem éreztem ilyen szeretetet mint amilyet a szemeiben láttam. Ebben a rideg világban már a szeretet sem a régi. Mindent a gépek uralnak.

Besétáltunk a házba, Lucy bezárta az ajtót. Legszívesebben felrohantam volna a lépcsőn a szobámba, hogy kisírjam magam, de ehelyett anyukám az ölelő karjába vont és mindhárman a kanapéra ültünk.

-Kértek teát? – kérdezte Lucy mosolyogva.

-Igen, kérünk, de te maradj itt a lányom mellett. Én majd elkészítem.

-De asszonyom, én elkészítem, ne fáradjon!

-Nincs semmi de asszonyom. Pihenj, megérdemled.

-Köszönöm, anya!

Ültem némán, szótlanul, magamba roskadva. Nem értettem, hogy miért pont velem történik minden szörnyűség.

-Kislányom, itt a teátok! Ne haragudjatok, de nekem egy kis dolgom van. Később csatlakozni fogok hozzátok.

-Jó anya, menj nyugodtan.

-Lucy, te tudsz még egy kicsit maradni?

-Persze, asszonyom! Addig maradok, amíg szükséges.

-Akkor én magatokra hagylak.

-Rendben anya, szép estét neked! Lucy, mit tegyek, mondd meg nekem? Mitévő legyek?

-Ne hagyd abba a kutatást! Heal nem azt érdemli, hogy csak egyszerűen lemondj róla.

-De tehetetlen vagyok! Hol tudnám megtalálni ebben a nagyvárosban?

-Ne add fel!

-Igazad van. Köszönöm, Lucy. Köszi, drága barátnőm – kiáltottam oda neki, mikor felszaladtam az emeletre. Berohantam a szobámba és leültem a gép elé.

Bluting – írtam be újra a keresőbe.

Az első találatra nem kellett sokat várni. Pár napja már rákerestem, akkor csak nem túl fontos információkat sikerült találnom. De ez a cikk most mindent megváltoztat.

A professzor mesél benne arról, hogyan kezdte el a kutatást.

27. Fejezet

   "Blutig" be írtam a keresőbe,  rengeteg találat jött ki. Az ötödik eredmény, ami az érdeklődésem fel keltette. 

Dr. Daret a feltaláló aki évek munkáját fordította a Hibridek tökéletes ki fejlesztésének. Sok cikket lehet róla olvasni, de nekem azon akadt meg a szemem ahol a hibridekről ír, hogy micsoda csodás lények, és az inteligenciájuk nagyon magas az emberéhez  képes olyan mintha emberek lenének.
   Elizabeth egy híres újságíró irt egy cikket Jamessel,  amiben elmeséli mióta foglalkozik az állat kisérletekel.
-Dr. Elizabeth Meséljen nekünk,  miért lett önből tudós?
- Dr. Daret :Olyan 10  éves lehettem,  mikor édesapámtól kaptam egy kis kutyát amire régóta vágytam. Gyönyörű kutya volt fekete szőre ragyogott,  fehér foltokkal volt tele.

- És mi történt a kutyussal?
- Egy reggel fel keltem,  rögtön mentem a kutyámhoz, de sajnos meg halt. És  így eldöntöttem ha felnövök tudós leszek, hogy az állatokat a haláltól meg mentsem.
- Ez nagyon szép dolog öntől .

Köszönöm.

 Dr. Elizabeth Nem félt attól, hogy bele búkik a kisérletbe?

Dr. Daret: Őszintén szólva féltem egy kicsit, de úgy voltam vele, ha soha nem kezdek bele, akkor nem tudhatom mi fog belőle ki sülni.

-Mi emberek felelősséget vállalunk egy kis állatért, amikor magunkhoz vesszük.

-Ön nem így gondolja kedves Eliabeth?

-De igen igaza van. 
- Az állatok védtelenek akár a kis gyermekek,  így mi vagyunk felelősek értük.
- Köszönöm a válaszait megtiszteltetés volt önnel beszélni.
- Örülök, hogy egy ilyen szép hölgy társásagában tölthettem egy kis időt.

Nem olvastam végig a cikket, mert az idegesség nem hagyott nyugodni.

 Utána kellene járni hol tudom utolérni ezt a tudóst hátha tudja Heal hol lehet.

Minden vágyam, hogy újra ember legyen még ha az is az ára, hogy örökre elvesztem.
Ha sikerül újra emberré vissza változtatni az egy ajándék lesz a számára,  mert nem jó így látom rajta, hogy szenved és a szívem szakad meg érte. De akkor új életet kezdhet és végre nem egy állati testbe lesz bezárva. Én nem vagyok önző Heal boldogsága fontosabb mint, hogy az én szeszélyeim  valóra váltása.
Nem ítélhetem örökre állati sorsa ha ő nem boldog. Nekem az ő boldogsága a fontos.
   Tovább kutatok hátha találok valami információt a tudosrol.
   Egyik cikkben azt írják elme állapotára hivatkozva elbocsátották a laboratoriumbol mivel hibás kísérleteket végzet állitólag.
Fel pattantam az ágyról szaladtam a legjobb barátnőmhöz a konyhába.
A lépcsőn csak úgy viharzottam le. Apát majdnem el sodortam a nagy rohanás közbe .
 - Bocs apa, de siettek! Ne haragudj nem figyeltem, hogy jössz fel felé. - puszit nyomtam az arcára, és már siettem is tovább.Rohantam a konyhába, hogy Lucyval beszéljek.
- Lucy hol vagy?
- Itt vagyok a pult alatt.
- Mit csinálsz ott? Gyere ülj le gyorsan.
- Nyugodj meg mond el miért vagy ilyen izgatott?
- Találtam egy cikket arról a tudósról aki Healt teremtette.
- És?
- Csak egy rövid cikk amiben elmeséli miért lett tudós. De több cikk nincs róla. És nem értem,  hogy nem írnak róla többet. Te tudsz valamit erről az emberről?
- De tudok azért vették le, a cikekket, mert meg bolondult a sok italtól.
- Hogy hogy, és mikor?

26. Fejezet

Szobám ajtajához léptem, le nyomtam a kilincset. Felsiettem a lépcsőn, nem volt kedvem

Lucynak magyarázkodni. Beléptem a kis kuckómba. Magam mögött becsuktam az ajtót.

Nagyon későre járt, egyáltalán nem voltam nyugodt Hael hirtelen eltűnése megrázott. Leültem

az ágyra és elmerültem a gondolataimban.

Kopogás hallatszott.

– Gyere be! – kiáltottam ki.

Lucy nyitotta ki az ajtót.

– Bejöhetek?

– Gyere nyugodtan. – Belépett a szobámba. – Gyere ülj le.

– Mond el mi bánt ennyire téged?

– Hagyjuk, mindgey.

– Nem, ne hagyjuk. Hael eltűnése ami ennyire aggaszt? Merre kereste?

– Mindenhol ahol csak el tudod képzelni. Parkokban, suli udvaron, a nagypályán, ahol a

mérkőzések vannak. Átölelnél kérlek?

– Jaj drága barátnőm ezt neked kérned sem kell.

Szorosan átölelt. Olyan jó érezni, hogy a legjobb barátnőmre mindig számíthatok. Könny

csordult a szemeimből. Lucy elengedett és egy zsepit nyújtott át nekem. Kezében tartotta mire

elvettem. Szememből indulnak a könnyek, de a lelkem mardossák.

– Lucy nagyon félek, hogy Hael soha nem kerül elő.

– Ne beszélj butaságokat, haza fog jöni meglátod.

– Da ha nem talál haza?

– Haza jön, haza talál. Ezen ne idegeskedj. Na de most már megyek pihenni

– Ma itt alszol?

– Igen mivel a szüleid egy hétre elutaztak.

– Egy hétre?! Nekem nem is szóltak. De nem lepődöm meg semmin velük kapcsolatban.

– Jane a szüleid nagyon szeretnek téged.

– Na ezt jól titkolják.

– Majd reggel ezt megbeszéljük, mert ideje aludni menni.

– Még csak 11 óra múlt.

– Akkor is irány aludni.

– Holnap szombat nincs suli!

– Még kicsit tévézhetsz, de utána sipirc aludni.

– Igenis anyuci.

Átöleltük egymást. Puszit nyomott a homlokomra.

– Jó éjszakát, Lucy!

– Jó éjt, Jane! – Lassan felállt az ágyról. Kiment a szobámból és az ajtót becsukta maga

mögött.

Az ágyam megvetettem. Készülök pihenni. De először még lezuhanyzok.

Elővettem a szekrényből a rózsaszín rövid ujjum és a rövidnadrágom és elindultam a fürdő

irányába.

Beléptem az én szentélyembe. Levettem a felsőt és a nadrágot, felfogtam kontyba a hajam és

beálltam a zuhany alá. Megnyitottam a jó meleg vizet. Jól esett lemosni az út porát magamról.

Vízcseppek áztatták a testem. Tusfürdőt öntöttem a habszivacsra és átdörzsöltem vele a testem.

Egy kicsit még a melegvíz alatt álltam. Elővettem a nagy törölköző kendőm, magam köré

tekertem és kiszálltam a zuhany alól. Áttöröltem magam felvettem a pizsamámat magamra. Villanyt

le kapcsoltam és mentem át a szobámba. Ránéztem az órára, már 12 óra volt.

Bebújtam az ágyba. Megpróbáltam nem a legrosszabbra gondolni, de az eszem csak azon járt,

hogy vajon merre lehet az én legjobb barátom.

Hazajön, érzem

! Olyan nincs, hogy cserbe hagyjon

engem. Lassan lecsukódott a szemem és könnyű álom szált a szememre.

Sokat forgolódtam, az álmok gyötörtek. Felébredtem hátam libabőrös volt. Megint rosszat

álmodtam. Ránéztem a telefonomra: hajnali 4 óra. Próbáltam vissza aludni de csak forgolódtam,

csak szunyókáltam. Próbáltam még pihenni, de nem hagyott a kétség aludni.

Már nem bírtam feküdni felkeltem feloltottam az éjjeli lámpámat. Az íróasztalról levettem a

laptopom. Bekapcsoltam, mert utána akartam nézni ennek a kutatásoknak

.