2019. június 17., hétfő

27. Fejezet

   "Blutig" be írtam a keresőbe,  rengeteg találat jött ki. Az ötödik eredmény, ami az érdeklődésem fel keltette. James Hunt a feltaláló aki évek munkáját fordította a Hibridek tökéletes ki fejlesztésének. Sok cikket lehet róla olvasni, de nekem azon akadt meg a szemem ahol a hibridekről ír, hogy micsoda csodás lények, és az inteligenciájuk nagyon magas az emberéhez  képes olyan mintha emberek lenének.
   Elizabeth egy híres újságíró irt egy cikket Jamessel,  amiben elmeséli mióta foglalkozik az állat kisérletekel.
- Kedves James meséljen nekünk,  miért lett Önből tudós?
- Olyan 10  éves lehettem,  mikor édesapámtól kaptam egy kis kutyát amire régóta vágytam. Gyönyörű kutya volt fekete szőre ragyogott,  fehér foltokkal volt tele.
- És mi történt a kutyussal?
- Egy reggel fel keltem,  rögtön mentem a kutyámhoz, de sajnos meg halt. És  így eldöntöttem ha felnövök tudós leszek, hogy az állatokat a haláltól meg mentsem.
- Ez nagyon szép dolog öntől .
- Köszönöm .
- Az állatok védtelenek akár a kis gyermekek,  így mi vagyunk felelősek értük.
- Köszönöm a válaszait megtiszteltetés volt önnel beszélni.
- Örülök, hogy egy ilyen szép hölgy társásagában tölthettem egy kis időt.
   Utána kellene járni hol tudom utolérni ezt a tudóst hátha tudja Heal hol lehet.
Minden vágyam, hogy újra ember legyen még ha az is az ára, hogy örökre elvesztem.
Ha sikerül újra emberré vissza változtatni az egy ajándék lesz a számára,  mert nem jó így látom rajta, hogy szenved és a szívem szakad meg érte. De akkor új életet kezdhet és végre nem egy állati testbe lesz bezárva. Én nem vagyok önző Heal boldogsága fontosabb mint, hogy az én szeszélyeim  valóra váltása.
Nem ítélhetem örökre állati sorsa ha ő nem boldog. Nekem az ő boldogsága a fontos.
   Tovább kutatok hátha találok valami információt a tudosrol.
   Egyik cikkben azt írják elme állapotára hivatkozva elbocsátották a laboratoriumbol mivel hibás kísérleteket végzet állitólag.
Fel pattantam az ágyról szaladtam a legjobb barátnőmhöz a konyhába.
A lépcsőn csak úgy viharzottam le. Apát majdnem el sodortam a nagy rohanás közbe .
 - Bocs apa, de siettek! Ne haragudj nem figyeltem, hogy jössz fel felé. - puszit nyomtam az arcára, és már siettem is tovább.Rohantam a konyhába, hogy Lucyval beszéljek.
- Lucy hol vagy?
- Itt vagyok a pult alatt.
- Mit csinálsz ott? Gyere ülj le gyorsan.
- Nyugodj meg mond el miért vagy ilyen izgatott?
- Találtam egy cikket arról a tudósról aki Healt teremtette.
- És?
- Csak egy rövid cikk amiben elmeséli miért lett tudós. De több cikk nincs róla. És nem értem,  hogy nem írnak róla többet. Te tudsz valamit erről az emberről?
- De tudok azért vették le, a cikekket, mert meg bolondult a sok italtól.
- Hogy hogy, és mikor?

2019. január 31., csütörtök

26. Fejezet


Szobám ajtajához léptem, le nyomtam a kilincset. Felsiettem a lépcsőn, nem volt kedvem
Lucynak magyarázkodni. Beléptem a kis kuckómba. Magam mögött becsuktam az ajtót.
Nagyon későre járt, egyáltalán nem voltam nyugodt Hael hirtelen eltűnése megrázott. Leültem
az ágyra és elmerültem a gondolataimban.
Kopogás hallatszott.
– Gyere be! – kiáltottam ki.
Lucy nyitotta ki az ajtót.
– Bejöhetek?
– Gyere nyugodtan. – Belépett a szobámba. – Gyere ülj le.
– Mond el mi bánt ennyire téged?
– Hagyjuk, mindgey.
– Nem, ne hagyjuk. Hael eltűnése ami ennyire aggaszt? Merre kereste?
– Mindenhol ahol csak el tudod képzelni. Parkokban, suli udvaron, a nagypályán, ahol a
mérkőzések vannak. Átölelnél kérlek?
– Jaj drága barátnőm ezt neked kérned sem kell.
Szorosan átölelt. Olyan jó érezni, hogy a legjobb barátnőmre mindig számíthatok. Könny
csordult a szemeimből. Lucy elengedett és egy zsepit nyújtott át nekem. Kezében tartotta mire
elvettem. Szememből indulnak a könnyek, de a lelkem mardossák.
– Lucy nagyon félek, hogy Hael soha nem kerül elő.
– Ne beszélj butaságokat, haza fog jöni meglátod.
– Da ha nem talál haza?
– Haza jön, haza talál. Ezen ne idegeskedj. Na de most már megyek pihenni
– Ma itt alszol?
– Igen mivel a szüleid egy hétre elutaztak.
– Egy hétre?! Nekem nem is szóltak. De nem lepődöm meg semmin velük kapcsolatban.
– Jane a szüleid nagyon szeretnek téged.
– Na ezt jól titkolják.
– Majd reggel ezt megbeszéljük, mert ideje aludni menni.
– Még csak 11 óra múlt.
– Akkor is irány aludni.
– Holnap szombat nincs suli!
– Még kicsit tévézhetsz, de utána sipirc aludni.
– Igenis anyuci.
Átöleltük egymást. Puszit nyomott a homlokomra.
– Jó éjszakát, Lucy!
– Jó éjt, Jane! – Lassan felállt az ágyról. Kiment a szobámból és az ajtót becsukta maga
mögött.
Az ágyam megvetettem. Készülök pihenni. De először még lezuhanyzok.
Elővettem a szekrényből a rózsaszín rövid ujjum és a rövidnadrágom és elindultam a fürdő
irányába.
Beléptem az én szentélyembe. Levettem a felsőt és a nadrágot, felfogtam kontyba a hajam és
beálltam a zuhany alá. Megnyitottam a jó meleg vizet. Jól esett lemosni az út porát magamról.
Vízcseppek áztatták a testem. Tusfürdőt öntöttem a habszivacsra és átdörzsöltem vele a testem.
Egy kicsit még a melegvíz alatt álltam. Elővettem a nagy törölköző kendőm, magam köré
tekertem és kiszálltam a zuhany alól. Áttöröltem magam felvettem a pizsamámat magamra. Villanyt
le kapcsoltam és mentem át a szobámba. Ránéztem az órára, már 12 óra volt.
Bebújtam az ágyba. Megpróbáltam nem a legrosszabbra gondolni, de az eszem csak azon járt,
hogy vajon merre lehet az én legjobb barátom.
Hazajön, érzem
! Olyan nincs, hogy cserbe hagyjon
engem. Lassan lecsukódott a szemem és könnyű álom szált a szememre.
Sokat forgolódtam, az álmok gyötörtek. Felébredtem hátam libabőrös volt. Megint rosszat
álmodtam. Ránéztem a telefonomra: hajnali 4 óra. Próbáltam vissza aludni de csak forgolódtam,
csak szunyókáltam. Próbáltam még pihenni, de nem hagyott a kétség aludni.
Már nem bírtam feküdni felkeltem feloltottam az éjjeli lámpámat. Az íróasztalról levettem a
laptopom. Bekapcsoltam, mert utána akartam nézni ennek a kutatásoknak
.

2018. március 13., kedd

Hibrid 25. fejezet

   Nancy elkeseredve járta az utcákat, a tereket, parkokat, de sehol sem találta meg Healt. Kétségbe esve hívogatta "Heal gyere vissza! Nem akartalak megbántani." Még a sulihoz is ment,  ahová ő is jár. Benézett a focipályára, de ott sem volt. Nem tudja elképzelni, hogy hol lehet.
Már mindenhol megnézte, ahol lehetett. Félti, hogy baja esik.
   Már elég későre járt, de Nancy nem adta fel a keresést. Végigsétált a sötét utcákon mély fájdalommal a szívében.
Tanácstalan volt.
Elindult újra az iskolához, ami 20 percre van tőle. Egyedül az út nem biztonságos, mert annyira sok rémhírt hallani az éjszakában történő dolgokról. Sietősre vette a lépést, mert nem messze a háta mögött jött 3 részeg férfi.
- Na mi van kislány? Hová sietsz? - szólongatták.
- Mi közöd hozzá? Azt se tudom ki vagy.
- Jajj, ezen segíthetünk. Az én nevem  Daniel. - mutatkozott be az egyik.
- Nem érdekel. Le lehet kopni. - erősködött a lerázással., és ezzel el is indult tovább, de a fiúk mentek utána.
- Állj meg! - kiabáltak utána.
- Mondd meg mit akarsz! - dühöngött Nancy.
- Adj egy csókot. - felelte Daniel.
- Na azt várhatod. Hagyj engem békén, mert nem állok jót magamért. - s ezzel pofon vágta, majd tovább haladt. A fiúk csak néztek a lány után.
-Te haver, mi van ezzel a lánnyal? - kérdezte az egyik.
- Tudja a fene, de menjünk hagyjuk itt. Hadd menjen. - ezzel magára hagyták Nancyt, aki csak haladt tovább. Talált egy padot, amire leülhetett. Sírás kerülgette, de nem adhatta fel a keresést, ezért felállt a padról.
 - Heal! Heal! Gyere elő! Nem úgy gondoltam. Könyörgöm gyere haza.
Nagyon szeretlek és te vagy a legjobb barátom. Ne hadj magamra. - kiabál a sötétbe. Nem érkezett válasz, mire Nancyből kifakadt a sírás. Hirtelen a semmiből odalépett hozzá valaki, aki megfogta a vállát, mire Nancy megijedt.
- Ki vagy? - sikította ijedtében. - Ki vagy? És mit akarsz? Engedd el a karom!
- Dehogy engedem el! - szólt vissza az idegen erélyesen. Előre lépett egy magas, barna hajú srác és a lámpa fénye megcsillant a haján, mint a romantikus filmekben. Nancy nem tudta a szemét levenni a fiúról.
- Hogy hívnak? Én Nancy Lopez vagyok.
- Luck Mendez a becses nevem. - villantott az idegen egy csábos félmosolyt, ami olyan vad, és hívogató. - Mit keres erre egy ilyen szép nő, mint te?
- Ismerős vagy nekem.
- Tudom. Nemrég velem meg a haverjaimmal találkoztál.
- Ja, te vagy a részeg disznó, aki meg akart csókolni.
- Nem vagyok részeg. - felelte közömbösen Luck.
- Engem nem érdekel. Nem is számít, hogy az vagy, avagy sem.
- Na ne legyél ilyen flegma, kislány.
- Nem vagyok kislány. - kontrázott Nancy.
- Akkor mi vagy? - kérdezte Luck nevetve.
- Egy felnőtt nő. - mondta a lány, mintha evidens lett volna. A fiú közelebb lépett hozzá. Végigsimította a lány arcát, közel húza magához, a szájuk épp, hogy összeért, de Nancy térdei már remegtek.
- Mennem kell haza.- suttogta Nancy.
- Látni szeretnélek még. Lehetséges?
- Nem. A soha viszont nem látásra. - ezzel sarkon fordult, és haza felé vette az irányt. Nem bírja a nagyképű fiúkat. Hazafelé menet Healen járt a feje.
Hol lehet vajon? 
Nem éhes? 
Nem fázik vajon?
Oda adná az életét, csakhogy épségben hazatérjen barátja. Mire észbe kapott, már a házuk előtt állt. Az ajtó kilincsét éppen megfogta, mire az ajtó kinyílt. Felkapta a fejét és Susan áll ott.
- Hát te?
- Gyere be azonnal.
- Mit keresel itt? - kérdezte meglepetten Nancy. - Anyuék alszanak?
- Nem.
- Jajj, akkor végem. Most biztos ki fognak nyírni! - pánikolt Nancy.
 - Nyugi, nincsenek itthon. Elutaztak 1 hétre. Nem emlékszel? Úgy látom elfelejtetted. - morgott rá Susan.
- Mondd már el, mi a bajod! - ripakodott Susanre a lány.
- Láttad hány óra? - kérdezte Susan.
- 11 múlt nem sokkal. Nem kell kiakadnod.
- 2 óra van! - ordított rá Susan. - A szüleid rám bíztak téged, Healt, meg a házat.
Heal eltűnt, te pedig sírva rohantál utána. Fogalmam sem volt hol jársz, a telefont nem vetted fel. Már 500 -szor hívtalak.
- De nem is hívtál. - értetlenkedett Nancy.
- Nézd meg a telefonod. - állt Susan karba tett kézzel. Nancy előhalászta a telefonját, rápillantott a kijelzőre.
- 485-ször hívtál csak.
- Na, ne bosszants fel. Sipirc aludni! - mutatott az emeletre Susan.
- Anyáéknak nem szólsz. Igaz?
- Majd ezt még átgondolom. - masszírozta meg az orrnyergét Susan. A lépcsőhöz vette az irányt, már majdnem felért, amikor Susan utánaszólt.
- Állj csak meg, kisasszony. - kérdőn nézve megfordult.
- Tessék?
- Elfelejtettél valamit. - nézett rá mérgesen. Nancy lerohant és puszit nyomott a házvezetőnő arcára, aki a legjobb barátnője, valamint egyben az anyjának is tekintette. - És, ha felkeltél mesélsz.
-Mit meséljek? - nézett rá nagyra nyílt szemekkel Nancy.
- Azt, hogy kivel voltál.
- Ezt, hogy érted? Tudod, hogy Healt kerestem.
- Ja persze. Azért csillog a szemed. - nagy nevetésbe tört ki a lány,  és fel sietett a szobájába.

2017. december 21., csütörtök

Hibrid 24 fejezet

Nancy csak állt, szinte mintha nem is abban a világban lenne. Gondolatmenetéből a telefon csengése billentette ki. Előhalászta a telefonját, s ránézett a képernyőre. Hát ki is hívhatta volna, mint a legjobb barátnője, Susan, aki egyébként a házvezetőnő náluk.
- Na hallo. 
- Szia Susan. Hol vagy? 
- Kint sétálok.
- Gyere gyorsan haza, mert Heal morog üvölt, mint aki nem is tud önmagáról.
- Rohanok haza. - s ezzel lecsapta a telefont,  és úgy szaladt haza, mint akit egy bika kerget. Rohant, mint egy őrült. Épp már a fő úthoz ért, mikor egy repülő autó majd' elsodorta, amilyen alacsonyan szállt.
- Te őrült! Nem látsz a szemedtől? - üvöltötte Nancy, mire a sofőr kihajolt. 
- Te mész, mint vak a gödörnek. - nevetett fel gúnyosan a sofőr.
- Ne ordibálj, hanem gyere szállj ki!
- Ne nevettesd ki magad! Kislányokkal nem verekszem. - jegyezte meg gúnyosan a férfi.
- Na és ha lány vagyok? Egy ütés, és eldölsz, mint egy zsák krumpli. - fonta keresztbe karjait Nancy.
- Én nem vitázok veled. Nekem nincs időm erre. Dolgozok, nem úgy, mint te.
Jaj, hogy oda ne rohanjak. - forgatta szemeit a lány.
- Hogy hívnak? - kérdezte a sofőr.
- Mi közöd hozzá? - kérdezett vissza Nancy. 
- Elkényeztetett apuci kedvence.
- Persze, az autóból nagy a szád. - vetette oda Nancy, de ezzel a sofőr elhajtott.  Nancy szinte körbe forgott a saját tengelye körül a nagy széltől, amit az autó okozott. Ökölbe szorította a kezét, felhúzta az orrát és rohant tovább. Az arcán látszott, hogy mennyi düh van benne. A táskáját is épp, hogy el nem hagyta. "Istenem, mennyi őrült van a világban!" gondolta, amikor nagy mérgesen beért az utcájába. Már az ajtójukban állt, a szemét odatartotta a retinavizsgálat miatt, mert így nyílik a zár. Susan mire szólt volna, Nancy már felviharzott a lépcsőn.
- Hol vagy Heal? 
Mély csönd uralkodott a házban. A szobája felé vette az irányt.
- Szia Heal. - szólt halkan.
- Szia. 
- Hazajöttem, mert hallottam, hogy nem vagy jól.
- Nem kell miattam. - mordult fel Heal.
- Legalább fordulj meg, ha hozzád beszélek. - csapott combjára Nancy.
- Hagyj engem békén! - utasította a lányt.
- Nem értem mi van veled. - mondta Nancy elkeseredetten, mire Heal megfordult.
- Mondd! Miért kérdezel annyit?
- Mert aggódom érted, hogy nem lehet ezt fel fogni vagy megérteni?
- Ne aggódj.
Nancy dühbe gurult.
- Nem érted meg, hogy nagyon szeretlek? A legjobb barátom vagy.
Heal szemén látszott, hogy nagyon meg lepődött. Főhősnőnk kiviharzott a szobából, s a vendégszoba felé vette az irányt. Megrántotta a kilincset, hogy az majdnem kiszakadt a helyéről. Belépett a szobába, és az ajtót becsapta maga után. Mindeközben Susan rohant fel a lépcsőn.
- Merre vagy Nancy? - kérdezte.
Válasz nem jött. Susan benyitott a barátnője szobájába, de ott csak Healt találta.
- Mi a baj? Miért vagy ilyen? - szegezte neki a kérdéseket. Heal lassan megfordult.
- Te miért vagy itt? 
- Nancyt keresem, de látom nagyon magad alatt vagy.
- Nincs semmi baj. 
- Ja, én meg most másztam le a falvédőről. Na mindegy. Majd, ha akarsz velem beszélni gyere le, a konyhában leszek. - ezzel kiment. Az irányt a másik szoba felé vette. Kopogtatott. 
- Bejöhettek Nancy?
- Gyere nyugodtan. - válaszolt Nancy.
- Akarsz róla beszélni?
- Ülj le. - kínálta hellyel. 
- Az a baj, hogy Heal megvadul. Furcsa. Félek, hogy meg vadul, és magában vagy másban kárt tesz. 
Ahogy beszélgetek, Heal meghallotta, hogy miről van szó. Üvöltött egyet, le vágtatott a lépcsőről, mint egy sebzet farkas. Nancy felpattant az ágyról, és szaladt Heal után, de mire kiért az ajtóhoz Healnak hűlt helye volt.
- Heal hol vagy? Gyere vissza. Nem úgy gondoltam. - üvöltötte torkaszakadtából. Potyogtak a könnyei. Susan ment ki utána.
- Állj meg! Gyere vissza!-  ordította utána Susan. 
Nancy rohant, hátra sem nézett.
Nem érdekelte más csak, hogy a legjobb barátját megtalálja.
Szaladt az utcákon, amik gyönyörűen kivoltak világítva, de egy sem érdekelte, csak az, hogy "Hol van Heal?".

Kedves olvasóim ♥