Hibrid 23. Fejezet

   Becsengettek.

Lassan beléptem a suli udvára. Bezártam az ajtót, majd indultam az épület felé, de  még egyszer hátra néztem. Hiányzik a barátom, Heal. Vajon mit csinál most otthon?  Nem sok időm volt ezen gondolkozni, mert a tanár a hátam mögött jött.

- Sziasztok. - köszöntem az osztálytársaimnak, majd leültem a székemre, és kipakoltam a padomra.

- Jó reggelt tanárnő. - köszönt egyhangúan az osztály. Az első óránk angol volt, a kedvenc órám, de ma a fáradságtól nem ott járt az eszem, ahol kellene.

- Nagyon meleg van. - sugtam oda a szomszéd padban ülő Jessicának.

- Hát meleg van. Ma azt se tudtam, hogy mit vegyek fel. - mondta Jess.

- Még suliba se volt kedvem jönni. - válaszoltam egy ásítás keretében.

- Lányok óra van. - szólt közbe a tanár.

- Elnézést. - dünnyögtük.

- Ma szavakat veszünk. - mormogta a tanárnő. - A táblára felírom a szavakat, ti pedig másoljátok le a füzetetekbe. Az óra csendes volt. Egész idő alatt írtunk a rengeteg szót, de én csak ültem és az eszem Heal körül jár. Mire letelt a 25 perc az igazgató bejött és kihívta a tanárnőt.

- El kell mennem. Csendben legyetek és csináljatok, amit akartok. - erre a kijelentésre a fiúk ordítoztak, hogy már nem lesz óra.

- Mindjárt beküldök egy helyettes tanárt, ha tovább is ordibáltok. - fenyegetőzött az angol tanár.

- Jajj tanárnő, mi jók vagyunk! Nem kell másik tanár, hallgatni fogunk. - mondták kórusban.

- Nah Jessica, mizu veled? - fordultam azzal a lendülettel barátnőm felé.

- Hát semmi érdekes. Tegnap filmet néztem. - vonta meg a vállát. - Hallod, láttad azt a plakátot, ahol intelligens állatokat árulnak?

- Igen. Nekem már van egy olyan állatom, aki ember.

- Tessék? Ezt, hogy érted? - kérdezett vissza.

- Semmi, csak arra értettem, hogy ember mivel beszél. - magyaráztam zavaromban. - Nekem is van egy ilyen állatom, akit én embernek tekintek. Heal a neve. Kék a bundája és ahogy hozzám bújik az olyan jó.

- Úgy beszélsz róla, mintha a pasid lenne. - nevetett fel Jess. - Hisz ő csak egy állat.

- Ne mondj ilyet. Ő nem csak egy állat. - keltem Heal védelmére. - Bármit meg tudok vele beszélni. Mindig meghallgat engem.

- Inkább váltsunk témát, mert mindjárt leharapod a fejem. - mondta szemforgatva.

- Jean ma mi a terved mára? - fordultunk Jean felé.

- Hát szerintem tanulni fogok. - húzta Jean a száját.

- Nem jössz egy kicsit kikapcsolódni a városba? - kérdeztem.

- Nem hiszem. - rázta fejét.

- Jaj, gyere már. Csak 1 óra hosszára. - fűztem.

- Na jó. Elmegyek. - adta be a derekát.

   Mire észbe kaptunk letelt az óra.

- Kicsengettek. 5 percet szünet. - mondta mély hangon Paul, aki a szomszéd padban ült.

- Jó, mi is hallottuk. - vágtam rá dacosan.

- Hallod Jess. Menjünk és igyunk már egy teát, mert már kiszáradt a szám. - húztam magam után Jesst. Rengeteg gyerek szaladgált a folyosón. Ahogy sétáltunk végig néztem a szép rózsákat és sok szép virágot az ablakon át. Elméláztam, de mire észbe kaptam már a lépcsőnél jártunk.

- Ma olyan csendes vagy. - állapítottam meg. - Valami baj van?

- Nincs. Csak elgondolkoztam, hogy én is szeretnék egy ilyen állatot, ami neked is van.

- Hát, ha akarod mesélhetek róla, hogy milyen. - ajánlottam fel. Lesétáltunk a lépcsőn, így az ebédlő már csak pár lépésre van.

- Mit kértek lányok? - kérdezte Nilda néni széles mosollyal az arcán.

- Két tea lesz. - vágtam rá.

- Mézet kértek bele?

- Igen. - megkaptuk a 2 teát és leültünk egy asztalhoz.

- Mesélj az állatodról. - kérlelt Jessica.

- Heal egy kék bundájú, ragyogó zöldeskék szemű, nagytestű tigris. Mindennap velem van és az ágyamban alszik. Nagyon szeretem.

   Az állatkereskedésbe érve Jess nézte a ketreceket, amikben rengeteg állat volt.

Nekem egy sem tetszett. A sor végére érve megláttunk egy állatot, ami nagyon megtetszett Jessnek. Háttal állt a ketrecnek. A boltban nem ajánlották, hogy hazavigyük, de Jess nagyon ragaszkodott hozzá.