2017. január 11., szerda

Hibrid 23. Fejezet

   Becsengettek.
Lassan beléptem a suli udvára. Bezártam az ajtót, majd indultam az épület felé, de  még egyszer hátra néztem. Hiányzik a barátom, Heal. Vajon mit csinál most otthon?  Nem sok időm volt ezen gondolkozni, mert a tanár a hátam mögött jött.
- Sziasztok. - köszöntem az osztálytársaimnak, majd leültem a székemre, és kipakoltam a padomra.
- Jó reggelt tanárnő. - köszönt egyhangúan az osztály. Az első óránk angol volt, a kedvenc órám, de ma a fáradságtól nem ott járt az eszem, ahol kellene.
- Nagyon meleg van. - sugtam oda a szomszéd padban ülő Jessicának.
- Hát meleg van. Ma azt se tudtam, hogy mit vegyek fel. - mondta Jess.
- Még suliba se volt kedvem jönni. - válaszoltam egy ásítás keretében.
- Lányok óra van. - szólt közbe a tanár.
- Elnézést. - dünnyögtük.
- Ma szavakat veszünk. - mormogta a tanárnő. - A táblára felírom a szavakat, ti pedig másoljátok le a füzetetekbe. Az óra csendes volt. Egész idő alatt írtunk a rengeteg szót, de én csak ültem és az eszem Heal körül jár. Mire letelt a 25 perc az igazgató bejött és kihívta a tanárnőt.
- El kell mennem. Csendben legyetek és csináljatok, amit akartok. - erre a kijelentésre a fiúk ordítoztak, hogy már nem lesz óra.
- Mindjárt beküldök egy helyettes tanárt, ha tovább is ordibáltok. - fenyegetőzött az angol tanár.
- Jajj tanárnő, mi jók vagyunk! Nem kell másik tanár, hallgatni fogunk. - mondták kórusban.
- Nah Jessica, mizu veled? - fordultam azzal a lendülettel barátnőm felé.
- Hát semmi érdekes. Tegnap filmet néztem. - vonta meg a vállát. - Hallod, láttad azt a plakátot, ahol intelligens állatokat árulnak?
- Igen. Nekem már van egy olyan állatom, aki ember.
- Tessék? Ezt, hogy érted? - kérdezett vissza.
- Semmi, csak arra értettem, hogy ember mivel beszél. - magyaráztam zavaromban. - Nekem is van egy ilyen állatom, akit én embernek tekintek. Heal a neve. Kék a bundája és ahogy hozzám bújik az olyan jó.
- Úgy beszélsz róla, mintha a pasid lenne. - nevetett fel Jess. - Hisz ő csak egy állat.
- Ne mondj ilyet. Ő nem csak egy állat. - keltem Heal védelmére. - Bármit meg tudok vele beszélni. Mindig meghallgat engem.
- Inkább váltsunk témát, mert mindjárt leharapod a fejem. - mondta szemforgatva.
- Jean ma mi a terved mára? - fordultunk Jean felé.
- Hát szerintem tanulni fogok. - húzta Jean a száját.
- Nem jössz egy kicsit kikapcsolódni a városba? - kérdeztem.
- Nem hiszem. - rázta fejét.
- Jaj, gyere már. Csak 1 óra hosszára. - fűztem.
- Na jó. Elmegyek. - adta be a derekát.
   Mire észbe kaptunk letelt az óra.
- Kicsengettek. 5 percet szünet. - mondta mély hangon Paul, aki a szomszéd padban ült.
- Jó, mi is hallottuk. - vágtam rá dacosan.
- Hallod Jess. Menjünk és igyunk már egy teát, mert már kiszáradt a szám. - húztam magam után Jesst. Rengeteg gyerek szaladgált a folyosón. Ahogy sétáltunk végig néztem a szép rózsákat és sok szép virágot az ablakon át. Elméláztam, de mire észbe kaptam már a lépcsőnél jártunk.
- Ma olyan csendes vagy. - állapítottam meg. - Valami baj van?
- Nincs. Csak elgondolkoztam, hogy én is szeretnék egy ilyen állatot, ami neked is van.
- Hát, ha akarod mesélhetek róla, hogy milyen. - ajánlottam fel. Lesétáltunk a lépcsőn, így az ebédlő már csak pár lépésre van.
- Mit kértek lányok? - kérdezte Nilda néni széles mosollyal az arcán.
- Két tea lesz. - vágtam rá.
- Mézet kértek bele?
- Igen. - megkaptuk a 2 teát és leültünk egy asztalhoz.
- Mesélj az állatodról. - kérlelt Jessica.
- Heal egy kék bundájú, ragyogó zöldeskék szemű, nagytestű tigris. Mindennap velem van és az ágyamban alszik. Nagyon szeretem.
   Az állatkereskedésbe érve Jess nézte a ketreceket, amikben rengeteg állat volt.
Nekem egy sem tetszett. A sor végére érve megláttunk egy állatot, ami nagyon megtetszett Jessnek. Háttal állt a ketrecnek. A boltban nem ajánlották, hogy hazavigyük, de Jess nagyon ragaszkodott hozzá.

Kedves olvasóim ♥