tag:blogger.com,1999:blog-37357781746728363842024-03-13T01:42:33.232-07:00H I B R I DNancy Druhttp://www.blogger.com/profile/10397639835147113274noreply@blogger.comBlogger37125tag:blogger.com,1999:blog-3735778174672836384.post-84816382844435123112023-12-30T07:50:00.000-08:002024-01-01T03:28:51.916-08:0030. Fejezet<p> Elindultam hát Heal keresésére. A park volt az első állomás, ahová az utam vezetett. Szedtem a lábam egymás után, hogy hamar odaérjek. Egyre kétségbeesetten próbáltam a nyomára jutni. Se híre se hamva. Nem értem, hogy tudott így eltűnni. Bárcsak tudnám a tudóst utolérni, aki Healt teremtette lehet több sikerrel járnák. Gondolataim úgy kavarogtak a fejemben, hogy fájdalom járta végig a testem. Végig sétáltam a parkon . Minden hol a fák árnyékában Healt véltem megpillantani, de sajnos csak a szemem káprázot. Még jobban magamra húztam az interaktív pulcsimat, mert nagyon fáztam. Végig sétáltam a parton csak pár ember sétált a parton, akik még tudták értékelni a régi szép időket. Amióta ez az új világ van. Minden szép, és jó megszűnt létezni. Mű füvek, repülő autót, és robot kutyák vették át az irányítást a világ felett. Ez az egyetlen hely ahol még embernek érzem magam. Ahogy tovább sétáltam egy ismerős alakra lettem figyelmes. Biztos csak megint káprázik a szemem. Heal alakja rajzolódott ki a lámpa halovány fényénél. Egyre közelebb értem és tényleg egyre jobban hasonlított az én drága barátomra. De az nem létezik megint a képzeletem játszik velem. Egyre jobban dörzsöltem a szemem, de az alak sehová sem mozdult. Futásnak eredtem. Heal Heal kiabáltam, ahogy csak bírtam. Healra emlékeztető alak még mindig ott ült. Mint aki várt valamire vagy valakire. Egyre közelebb értem, és azt vettem észre, hogy nem tévedtem tényleg az én drága barátom ült ott. Heal tényleg te vagy az szóltam oly csendesen mintha csak egy álom lenne, és félek, hogy felébredek. Igen én vagyok az Jena. Hogy találtál rám? Én már több mint három hete kereslek égre földre. Már sok helyett bejártam , de eddig nem találtam rád. Miért tüntél el ? Merre jártál ezidáig? Jena ez egy nagyon hosszú történet amit nem most kell még beszélnünk. Heal ezt ne csináld. Időm mint a tenger. Leülhetek melléd?</p><p>- Jena tudod, hogy ez nem kérdés nyugodtan ülj le. Gyorsan le ültem, és magamhoz szorítottam az egyetlen barátomat.-</p><p> Kérlek mond el, hogy miért tüntél el. Mi az oka amiért szőrén szálán eltüntél?</p><p> -Kicsit kutakodtam a kísérlet után. És mit deritettél ki?</p><p>-Nem sok mindent annyit tudok csak, hogy az első tudós aki az állati kisérleteket végezte az nyomnélkül eltünt. Aki már minket meg teremtett az már a sokadik alkalommal járt a laboratóriumban. De érdekes módon ez is eltünt. -Heal tudod mit jelent ez? </p><p>-Sejtem csak félek nehogy olyanba mászunk bele ami a vesztünket okozza. Heal már ebbe benne vagyunk nyakig, és muszáj lesz tovább kutatnunk.</p>Nancy Druhttp://www.blogger.com/profile/10397639835147113274noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3735778174672836384.post-34363312672614588402023-02-07T04:20:00.004-08:002023-12-29T12:42:54.560-08:0029. fejezet <p> Hiába töltöttem heteket azzal, hogy próbálok Heal nyomára bukkani. Olvastam rengeteg cikket, de semmi sem jutatott előrébb. Sok csalódás ellenére sem adom fel. Igaza van Lucynak. Le ültem az ágyra, és azon töprengtem, hogy mitévő legyek tovább. Mivel a nyakörvet nem akartam a barátom nyakába vissza rakni, ezért a neten hiába kutattam utána. Végig gondoltam, hogy hol nem jártam eddig, és ott folytatom a kutatást . Legutolsó alkalommal a parkban voltunk. Lehet vissza ment a parkba, és csak rám vár, hogy újra magamhoz öleljem. Ez az a park. Utamat a gardrób felé vettem. Fel vettem az interaktív pulcsimat, órámat fel helyeztem, és a konyha felé siettem. Lucy hol vagy? Az elő szobában , gyere ide ha akarsz valamit.</p><p>-Drága barátom tudod, hogy mindig számíthatsz rám, bármit meg tennék érted. ---Jaj Jena. Mit csináltál már megint?</p><p>-Esküszöm egyszer az örületbe fogsz engem kergetni. Te ha valami oltári hülyeséget csináltál inkább el sem mond. A szüleid a múltkor is le kapták a tíz körmöm, amiért este ki rohantál a barátod meg keresni.</p><p>-Na Lucy az az igazság, hogy tudom hol van Heal. Tényleg?</p><p>-De honnét tudod? Ki mondta el neked? -Tudod mondtam, hogy a múltkor a parkban voltunk, és ott megismerkedtünk egy fiúval meg az ő tigrisével. Ezt nem is mesélted.</p><p>-Na akkor csak akartam, bocsi csak sok gond van a fejemben így sokszor azt sem tudom, hogy kinek mit mondok.</p><p>-Na és helyes a srác?</p><p>-Ne idegesíts. Hol érdekel engem, hogy néz ki a fiú. A legjobb barátomon kívül senki más nem érdekel!</p><p>-Heal a másik tigrisel akart beszélni, a tudd róla, hogy egy kísérletben vettek részt, és valójában ők is emberek mint mi magunk.</p><p>-Micsoda te ebben teljesen biztos vagy?.</p><p>-Igen. De én most megyek, ha anyuék keresnek már alszok.</p><p>-De ha le bukunk, akkor én nem tudtam semmiről azt mond! </p><p>Mert ha miattad ki rúgnak, akkor én meg téged seggbe rúglak, de úgy, hogy a holdig repülsz.</p><p>- Jó.</p><p>-Na most megyek, zárd be az ajtót.</p><p>-Ha a parkban leszek felhívlak.</p><p>-Okvetlenül értesíts, ha szükséged van segítségre akkor írj sms-t, és én ott is leszek!</p><p><br /></p><p><br /></p>Nancy Druhttp://www.blogger.com/profile/10397639835147113274noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3735778174672836384.post-54355059701261074152020-11-14T10:44:00.000-08:002023-12-05T13:57:37.985-08:0028. Fejezet<p style="text-align: left;"> <span style="font-family: "Times New Roman", serif;">Két hete, hogy utoljára láttam Healt. Két hete nem ölelhettem magamhoz. Két hete nem hallottam a legjobb barátom hangját. Ez elviselhetetlen, nem lehet kibírni se felfogni miért hagyott itt engem. Pont engem, aki jobban szereti ön magánál. Ő az, aki mindig meghallgat, aki mindig szeretettel fordult felém. Nem értem miért hagyott el pont engem.</span></p><p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">Nagy töprengéseim közepette édesanyám lépett be a szobámba.</span></p><p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">-Kicsim, gyere vacsorázni! Lucy a kedvencedet készítette, stake-et sütött csak hogy egyél valamit.</span></p><p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">-Anya, semmi étvágyam nincs.</span></p><p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">-De kicsim, ez így nem mehet tovább. Két hete alig eszel valamit. Itt ülsz és csak szomorkodsz egész nap.</span></p><p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">-Tudod, hogy Heal a legjobb barátom, és nélküle az életem üres. Kérlek anya, hagyj magamra.</span></p><p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">-De kicsim...</span></p><p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">-Kérlek, érts meg engem!</span></p><p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">Könny csordult végig az arcomon és kiült rá a fájdalom. Nem szóltunk egymáshoz, csendben bezárta maga mögött az ajtót. Csak ültem a sötétített szobámban. Kinyitottam a laptopom és újra beírtam a keresőbe a tudós nevét, aki a hibridem teremtette. Még mindig semmi információt nem találtam róla. Már untam ezt a tehetetlenséget, ezért inkább elindultam a konyha irányába. Végigsétáltam a folyosón. Lerohantam a lépcsőn, mert az ablakban láttam egy alakot, mintha az én kedves barátom lenne az. Gyorsan beütöttem a kódot és kirohantam az utcára. Körülnéztem, de egy lelket sem láttam.</span></p><p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">A vállamra tette valaki a kezét, amire hirtelen megfordultam, de csak Lucy állt a hátam mögött.</span></p><p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">-Te meg mit csinálsz idekint?</span></p><p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">-Te is láttad?</span></p><p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">-Nem láttam semmit. Csak képzelődsz, az nem Heal.</span></p><p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">-Oda nézz! Ott van! Állj meg kérlek, ne rohanj el Heal!</span></p><p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">-Jane, az nem a barátod.</span></p><p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">-Engedj el, utána kell mennem!</span></p><p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">Kitéptem a kedvenc házvezetőnőnk kezéből a csuklóm és lélekszakadva rohantam utána.</span></p><p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">-Állj meg, könyörgök! Ne tedd ezt velem! Nem hagyhatsz el engem!</span></p><p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">-Gyere vissza! – ordított utánam a barátnőm.</span></p><p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">Lélekszakadva rohantam Heal után, de minél közelebb kerültem volna hozzá, annál jobban távolodott tőlem. Nagy fájdalmamban összerogytam az út közepén. Torkom szakadtából üvöltöttem, az eső a könnyeket mosta az arcomról. Édesanyám védelmező karjába vett engem. Rég nem éreztem ilyen szeretetet mint amilyet a szemeiben láttam. Ebben a rideg világban már a szeretet sem a régi. Mindent a gépek uralnak.</span></p><p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">Besétáltunk a házba, Lucy bezárta az ajtót. Legszívesebben felrohantam volna a lépcsőn a szobámba, hogy kisírjam magam, de ehelyett anyukám az ölelő karjába vont és mindhárman a kanapéra ültünk.</span></p><p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">-Kértek teát? – kérdezte Lucy mosolyogva.</span></p><p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">-Igen, kérünk, de te maradj itt a lányom mellett. Én majd elkészítem.</span></p><p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">-De asszonyom, én elkészítem, ne fáradjon!</span></p><p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">-Nincs semmi de asszonyom. Pihenj, megérdemled.</span></p><p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">-Köszönöm, anya!</span></p><p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">Ültem némán, szótlanul, magamba roskadva. Nem értettem, hogy miért pont velem történik minden szörnyűség.</span></p><p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">-Kislányom, itt a teátok! Ne haragudjatok, de nekem egy kis dolgom van. Később csatlakozni fogok hozzátok.</span></p><p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">-Jó anya, menj nyugodtan.</span></p><p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">-Lucy, te tudsz még egy kicsit maradni?</span></p><p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">-Persze, asszonyom! Addig maradok, amíg szükséges.</span></p><p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">-Akkor én magatokra hagylak.</span></p><p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">-Rendben anya, szép estét neked! Lucy, mit tegyek, mondd meg nekem? Mitévő legyek?</span></p><p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">-Ne hagyd abba a kutatást! Heal nem azt érdemli, hogy csak egyszerűen lemondj róla.</span></p><p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">-De tehetetlen vagyok! Hol tudnám megtalálni ebben a nagyvárosban?</span></p><p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">-Ne add fel!</span></p><p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">-Igazad van. Köszönöm, Lucy. Köszi, drága barátnőm – kiáltottam oda neki, mikor felszaladtam az emeletre. Berohantam a szobámba és leültem a gép elé.</span></p><p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span lang="sk-SK"><i>Bluting </i></span></span><span style="font-family: Times New Roman, serif;">– írtam be újra a keresőbe.</span></p><p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">Az első találatra nem kellett sokat várni. Pár napja már rákerestem, akkor csak nem túl fontos információkat sikerült találnom. De ez a cikk most mindent megváltoztat.</span></p><p style="margin-bottom: 0cm;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">A professzor mesél benne arról, hogyan kezdte el a kutatást.</span></p>Nancy Druhttp://www.blogger.com/profile/10397639835147113274noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3735778174672836384.post-59107220617195390022019-06-17T02:42:00.006-07:002023-02-07T03:05:03.886-08:0027. Fejezet<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: left;">
<i> "Blutig"</i>
be írtam a keresőbe, rengeteg találat jött ki. Az ötödik eredmény, ami
az érdeklődésem fel keltette. </div><div style="text-align: left;">Dr. Daret a feltaláló aki évek munkáját
fordította a Hibridek tökéletes ki fejlesztésének. Sok cikket lehet róla
olvasni, de nekem azon akadt meg a szemem ahol a hibridekről ír, hogy
micsoda csodás lények, és az inteligenciájuk nagyon magas az emberéhez
képes olyan mintha emberek lenének.<br />
Elizabeth egy híres újságíró irt egy cikket Jamessel, amiben elmeséli mióta foglalkozik az állat kisérletekel.<br />
-Dr. Elizabeth Meséljen nekünk, miért lett önből tudós?<br />
- Dr. Daret :Olyan 10 éves lehettem, mikor édesapámtól kaptam egy kis kutyát amire
régóta vágytam. Gyönyörű kutya volt fekete szőre ragyogott, fehér
foltokkal volt tele.</div><div style="text-align: left;">
- És mi történt a kutyussal?<br />
- Egy
reggel fel keltem, rögtön mentem a kutyámhoz, de sajnos meg halt. És
így eldöntöttem ha felnövök tudós leszek, hogy az állatokat a haláltól
meg mentsem.<br />
- Ez nagyon szép dolog öntől .</div><div style="text-align: left;">Köszönöm.</div><div style="text-align: left;"> Dr. Elizabeth Nem félt attól, hogy bele búkik a kisérletbe?</div><div style="text-align: left;">Dr. Daret: Őszintén szólva féltem egy kicsit, de úgy voltam vele, ha soha nem kezdek bele, akkor nem tudhatom mi fog belőle ki sülni.</div><div style="text-align: left;">-Mi emberek felelősséget vállalunk egy kis állatért, amikor magunkhoz vesszük.</div><div style="text-align: left;">-Ön nem így gondolja kedves Eliabeth?</div><div style="text-align: left;">-De igen igaza van. <br />
- Az állatok védtelenek akár a kis gyermekek, így mi vagyunk felelősek értük.<br />
- Köszönöm a válaszait megtiszteltetés volt önnel beszélni.<br />
- Örülök, hogy egy ilyen szép hölgy társásagában tölthettem egy kis időt.</div><div style="text-align: left;">Nem olvastam végig a cikket, mert az idegesség nem hagyott nyugodni.</div><div style="text-align: left;"> Utána kellene járni hol tudom utolérni ezt a tudóst hátha tudja Heal hol lehet.</div><div style="text-align: left;">
Minden vágyam, hogy újra ember legyen még ha az is az ára, hogy örökre elvesztem.<br />
Ha
sikerül újra emberré vissza változtatni az egy ajándék lesz a számára,
mert nem jó így látom rajta, hogy szenved és a szívem szakad meg érte.
De akkor új életet kezdhet és végre nem egy állati testbe lesz bezárva.
Én nem vagyok önző Heal boldogsága fontosabb mint, hogy az én
szeszélyeim valóra váltása.<br />
Nem ítélhetem örökre állati sorsa ha ő nem boldog. Nekem az ő boldogsága a fontos.<br />
Tovább kutatok hátha találok valami információt a tudosrol.<br />
Egyik cikkben azt írják elme állapotára hivatkozva elbocsátották a laboratoriumbol mivel hibás kísérleteket végzet állitólag.<br />
Fel pattantam az ágyról szaladtam a legjobb barátnőmhöz a konyhába.<br />
A lépcsőn csak úgy viharzottam le. Apát majdnem el sodortam a nagy rohanás közbe .<br />
-
Bocs apa, de siettek! Ne haragudj nem figyeltem, hogy jössz fel felé. -
puszit nyomtam az arcára, és már siettem is tovább.Rohantam a konyhába,
hogy Lucyval beszéljek.<br />
- Lucy hol vagy?<br />
- Itt vagyok a pult alatt.<br />
- Mit csinálsz ott? Gyere ülj le gyorsan.<br />
- Nyugodj meg mond el miért vagy ilyen izgatott?<br />
- Találtam egy cikket arról a tudósról aki Healt teremtette.<br />
- És?<br />
-
Csak egy rövid cikk amiben elmeséli miért lett tudós. De több cikk
nincs róla. És nem értem, hogy nem írnak róla többet. Te tudsz valamit
erről az emberről?<br />
- De tudok azért vették le, a cikekket, mert meg bolondult a sok italtól.<br />
- Hogy hogy, és mikor?</div>
</div>
Nancy Druhttp://www.blogger.com/profile/10397639835147113274noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3735778174672836384.post-21085713030220982322019-01-31T09:20:00.003-08:002019-01-31T09:24:45.217-08:0026. Fejezet<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 92.2648px; top: 92.9266px; transform: scaleX(0.966174);">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiB8WlYFQnNO6mJN9bKE6gyIV6HDTs3iIkIWjc42PLKnfRhbfeKunEnIECtNzRdh0kfISuKjeaZSmwQQ7lRLdKKrURF8pDQ1vzbuo2rRN7oqhNDNYp5kv306kpJlXzG9HLxq-ll4AAmVZY/s1600/th.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="300" data-original-width="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiB8WlYFQnNO6mJN9bKE6gyIV6HDTs3iIkIWjc42PLKnfRhbfeKunEnIECtNzRdh0kfISuKjeaZSmwQQ7lRLdKKrURF8pDQ1vzbuo2rRN7oqhNDNYp5kv306kpJlXzG9HLxq-ll4AAmVZY/s1600/th.jpg" /></a></div>
<br /></div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 131.25px; top: 137.759px; transform: scaleX(0.997559);">
Szobám ajtajához léptem, le nyomtam a kilincset. Felsiettem a lépcsőn, nem volt kedvem </div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 92.2648px; top: 160.176px; transform: scaleX(1.01436);">
Lucynak magyarázkodni. Beléptem a kis kuckómba. Magam mögött becsuktam az ajtót.</div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 131.25px; top: 182.592px; transform: scaleX(1.00445);">
Nagyon későre járt, egyáltalán nem voltam nyugodt Hael hirtelen eltűnése megrázott. Leültem </div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 92.2648px; top: 205.009px; transform: scaleX(0.996543);">
az ágyra és elmerültem a gondolataimban.</div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 131.25px; top: 227.425px; transform: scaleX(0.993633);">
Kopogás hallatszott.</div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 131.25px; top: 249.842px; transform: scaleX(0.996918);">
– Gyere be! – kiáltottam ki.</div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 131.25px; top: 272.258px; transform: scaleX(1.01569);">
Lucy nyitotta ki az ajtót.</div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 131.25px; top: 294.675px; transform: scaleX(0.992039);">
– Bejöhetek?</div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 131.25px; top: 317.091px; transform: scaleX(0.991663);">
– Gyere nyugodtan. – Belépett a szobámba. – Gyere ülj le.</div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 131.25px; top: 339.508px; transform: scaleX(0.999828);">
– Mond el mi bánt ennyire téged?</div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 131.25px; top: 361.924px; transform: scaleX(1.0218);">
– Hagyjuk, mindgey.</div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 131.25px; top: 384.34px; transform: scaleX(0.999926);">
– Nem, ne hagyjuk. Hael eltűnése ami ennyire aggaszt? Merre kereste?</div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 131.25px; top: 406.757px; transform: scaleX(0.995215);">
– Mindenhol ahol csak el tudod képzelni. Parkokban, suli udvaron, a nagypályán, ahol a </div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 92.2648px; top: 429.173px; transform: scaleX(0.99888);">
mérkőzések vannak. Átölelnél kérlek?</div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 131.25px; top: 451.59px; transform: scaleX(0.994638);">
– Jaj drága barátnőm ezt neked kérned sem kell.</div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 131.25px; top: 474.006px; transform: scaleX(1.00119);">
Szorosan átölelt. Olyan jó érezni, hogy a legjobb barátnőmre mindig számíthatok. Könny </div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 92.2648px; top: 496.423px; transform: scaleX(1.0029);">
csordult a szemeimből. Lucy elengedett és egy zsepit nyújtott át nekem. Kezében tartotta mire </div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 92.2648px; top: 518.839px; transform: scaleX(1.00383);">
elvettem. Szememből indulnak a könnyek, de a lelkem mardossák.</div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 131.25px; top: 541.256px; transform: scaleX(1.00641);">
– Lucy nagyon félek, hogy Hael soha nem kerül elő.</div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 131.25px; top: 563.672px; transform: scaleX(0.997328);">
– Ne beszélj butaságokat, haza fog jöni meglátod.</div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 131.25px; top: 586.088px; transform: scaleX(0.997978);">
– Da ha nem talál haza?</div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 131.25px; top: 608.505px; transform: scaleX(0.999982);">
– Haza jön, haza talál. Ezen ne idegeskedj. Na de most már megyek pihenni</div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 131.25px; top: 630.921px; transform: scaleX(0.980967);">
– Ma itt alszol?</div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 131.25px; top: 653.338px; transform: scaleX(0.999572);">
– Igen mivel a szüleid egy hétre elutaztak.</div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 131.25px; top: 675.754px; transform: scaleX(1.00435);">
– Egy hétre?! Nekem nem is szóltak. De nem lepődöm meg semmin velük kapcsolatban.</div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 131.25px; top: 698.171px; transform: scaleX(0.99813);">
– Jane a szüleid nagyon szeretnek téged.</div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 131.25px; top: 720.587px; transform: scaleX(0.987818);">
– Na ezt jól titkolják.</div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 131.25px; top: 743.004px; transform: scaleX(0.99559);">
– Majd reggel ezt megbeszéljük, mert ideje aludni menni.</div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 131.25px; top: 765.42px; transform: scaleX(0.991886);">
– Még csak 11 óra múlt.</div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 131.25px; top: 787.837px; transform: scaleX(0.986616);">
– Akkor is irány aludni.</div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 131.25px; top: 810.253px; transform: scaleX(0.996344);">
– Holnap szombat nincs suli!</div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 131.25px; top: 832.669px; transform: scaleX(0.992426);">
– Még kicsit tévézhetsz, de utána sipirc aludni.</div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 131.25px; top: 855.086px; transform: scaleX(1.00759);">
– Igenis anyuci.</div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 131.25px; top: 877.502px; transform: scaleX(1.01402);">
Átöleltük egymást. Puszit nyomott a homlokomra.</div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 131.25px; top: 899.919px; transform: scaleX(1.00481);">
– Jó éjszakát, Lucy!</div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 131.25px; top: 922.335px; transform: scaleX(0.993585);">
– Jó éjt, Jane! – Lassan felállt az ágyról. Kiment a szobámból és az ajtót becsukta maga </div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 92.2648px; top: 944.752px; transform: scaleX(1.03579);">
mögött.</div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 131.25px; top: 967.168px; transform: scaleX(1.0119);">
Az ágyam megvetettem. Készülök pihenni. De először még lezuhanyzok. </div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 131.25px; top: 989.585px; transform: scaleX(0.990547);">
Elővettem a szekrényből a rózsaszín rövid ujjum és a rövidnadrágom és elindultam a fürdő </div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 92.2648px; top: 1012px; transform: scaleX(0.985576);">
irányába.</div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 131.25px; top: 1034.42px; transform: scaleX(1.00246);">
Beléptem az én szentélyembe. Levettem a felsőt és a nadrágot, felfogtam kontyba a hajam és </div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 92.2648px; top: 1056.83px; transform: scaleX(0.999317);">
beálltam a zuhany alá. Megnyitottam a jó meleg vizet. Jól esett lemosni az út porát magamról. </div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 92.2648px; top: 1079.25px; transform: scaleX(0.995761);">
Vízcseppek áztatták a testem. Tusfürdőt öntöttem a habszivacsra és átdörzsöltem vele a testem. </div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 131.25px; top: 1101.67px; transform: scaleX(1.00636);">
Egy kicsit még a melegvíz alatt álltam. Elővettem a nagy törölköző kendőm, magam köré </div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 92.2648px; top: 1124.08px; transform: scaleX(1.00764);">
tekertem és kiszálltam a zuhany alól. Áttöröltem magam felvettem a pizsamámat magamra. Villanyt</div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 92.2648px; top: 1146.5px; transform: scaleX(0.99425);">
le kapcsoltam és mentem át a szobámba. Ránéztem az órára, már 12 óra volt.</div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 131.25px; top: 1168.92px; transform: scaleX(0.995226);">
Bebújtam az ágyba. Megpróbáltam nem a legrosszabbra gondolni, de az eszem csak azon járt, </div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 92.2648px; top: 1191.33px; transform: scaleX(0.995917);">
hogy vajon merre lehet az én legjobb barátom. </div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 459.862px; top: 1191.33px; transform: scaleX(1.00195);">
Hazajön, érzem</div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 582.178px; top: 1191.33px; transform: scaleX(1.00649);">
! Olyan nincs, hogy cserbe hagyjon </div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 92.2648px; top: 1213.75px; transform: scaleX(1.00866);">
engem. Lassan lecsukódott a szemem és könnyű álom szált a szememre.</div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 131.25px; top: 92.9266px; transform: scaleX(0.996924);">
Sokat forgolódtam, az álmok gyötörtek. Felébredtem hátam libabőrös volt. Megint rosszat </div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 92.2648px; top: 115.343px; transform: scaleX(0.992636);">
álmodtam. Ránéztem a telefonomra: hajnali 4 óra. Próbáltam vissza aludni de csak forgolódtam, </div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 92.2648px; top: 137.759px; transform: scaleX(1.00955);">
csak szunyókáltam. Próbáltam még pihenni, de nem hagyott a kétség aludni. </div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 131.25px; top: 160.176px; transform: scaleX(0.9927);">
Már nem bírtam feküdni felkeltem feloltottam az éjjeli lámpámat. Az íróasztalról levettem a </div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 92.2648px; top: 182.592px; transform: scaleX(1.00984);">
laptopom. Bekapcsoltam, mert utána akartam nézni ennek a kutatásoknak</div>
<div style="font-family: serif; font-size: 19.4926px; left: 665.996px; top: 182.592px; transform: scaleX(0.974628);">
. </div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3735778174672836384.post-8458527264089505122018-03-13T05:18:00.002-07:002018-03-13T05:21:27.666-07:00Hibrid 25. fejezet<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div dir="auto">
<div dir="auto">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1bRe0RpaKcbjwk3P13Q4m7H63l1aHW6xTBR4JNjomsDzm6ezf5rplA-Fy0E2hajgKHG7UZlCVVHM0tJrtxcyvVp5weVOM_kUoTw_cRCMPo62nUxQnCllDGU40o60Ry7zLQDorf_nRCG0/s1600/hqdefault.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="360" data-original-width="480" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1bRe0RpaKcbjwk3P13Q4m7H63l1aHW6xTBR4JNjomsDzm6ezf5rplA-Fy0E2hajgKHG7UZlCVVHM0tJrtxcyvVp5weVOM_kUoTw_cRCMPo62nUxQnCllDGU40o60Ry7zLQDorf_nRCG0/s320/hqdefault.jpg" width="320" /></a></div>
Nancy elkeseredve járta az utcákat, a
tereket, parkokat, de sehol sem találta meg Healt. Kétségbe esve
hívogatta "Heal gyere vissza! Nem akartalak megbántani." Még a sulihoz
is ment, ahová ő is jár. Benézett a focipályára, de ott sem volt. Nem
tudja elképzelni, hogy hol lehet.</div>
<div dir="auto">
Már mindenhol megnézte, ahol lehetett. Félti, hogy baja esik.</div>
<div dir="auto">
Már elég későre járt, de Nancy nem adta fel a keresést. Végigsétált a sötét utcákon mély fájdalommal a szívében.</div>
<div dir="auto">
Tanácstalan volt.</div>
<div dir="auto">
Elindult
újra az iskolához, ami 20 percre van tőle. Egyedül az út nem
biztonságos, mert annyira sok rémhírt hallani az éjszakában történő
dolgokról. Sietősre vette a lépést, mert nem messze a háta mögött jött 3
részeg férfi.</div>
<div dir="auto">
- Na mi van kislány? Hová sietsz? - szólongatták.</div>
<div dir="auto">
- Mi közöd hozzá? Azt se tudom ki vagy.</div>
<div dir="auto">
- Jajj, ezen segíthetünk. Az én nevem Daniel. - mutatkozott be az egyik.</div>
<div dir="auto">
- Nem érdekel. Le lehet kopni. - erősködött a lerázással., és ezzel el is indult tovább, de a fiúk mentek utána.</div>
<div dir="auto">
- Állj meg! - kiabáltak utána.</div>
<div dir="auto">
- Mondd meg mit akarsz! - dühöngött Nancy.</div>
<div dir="auto">
- Adj egy csókot. - felelte Daniel.</div>
<div dir="auto">
-
Na azt várhatod. Hagyj engem békén, mert nem állok jót magamért. - s
ezzel pofon vágta, majd tovább haladt. A fiúk csak néztek a lány után.</div>
<div dir="auto">
-Te haver, mi van ezzel a lánnyal? - kérdezte az egyik.</div>
<div dir="auto">
-
Tudja a fene, de menjünk hagyjuk itt. Hadd menjen. - ezzel magára
hagyták Nancyt, aki csak haladt tovább. Talált egy padot, amire
leülhetett. Sírás kerülgette, de nem adhatta fel a keresést, ezért
felállt a padról.</div>
<div dir="auto">
- Heal! Heal! Gyere elő! Nem úgy gondoltam. Könyörgöm gyere haza.</div>
<div dir="auto">
Nagyon
szeretlek és te vagy a legjobb barátom. Ne hadj magamra. - kiabál a
sötétbe. Nem érkezett válasz, mire Nancyből kifakadt a sírás. Hirtelen a
semmiből odalépett hozzá valaki, aki megfogta a vállát, mire Nancy
megijedt.</div>
<div dir="auto">
- Ki vagy? - sikította ijedtében. - Ki vagy? És mit akarsz? Engedd el a karom!</div>
<div dir="auto">
-
Dehogy engedem el! - szólt vissza az idegen erélyesen. Előre lépett egy
magas, barna hajú srác és a lámpa fénye megcsillant a haján, mint a
romantikus filmekben. Nancy nem tudta a szemét levenni a fiúról.</div>
<div dir="auto">
- Hogy hívnak? Én Nancy Lopez vagyok.</div>
<div dir="auto">
-
Luck Mendez a becses nevem. - villantott az idegen egy csábos
félmosolyt, ami olyan vad, és hívogató. - Mit keres erre egy ilyen szép
nő, mint te?</div>
<div dir="auto">
- Ismerős vagy nekem.</div>
<div dir="auto">
- Tudom. Nemrég velem meg a haverjaimmal találkoztál.</div>
<div dir="auto">
- Ja, te vagy a részeg disznó, aki meg akart csókolni.</div>
<div dir="auto">
- Nem vagyok részeg. - felelte közömbösen Luck.</div>
<div dir="auto">
- Engem nem érdekel. Nem is számít, hogy az vagy, avagy sem.</div>
<div dir="auto">
- Na ne legyél ilyen flegma, kislány.</div>
<div dir="auto">
- Nem vagyok kislány. - kontrázott Nancy.</div>
<div dir="auto">
- Akkor mi vagy? - kérdezte Luck nevetve.</div>
<div dir="auto">
-
Egy felnőtt nő. - mondta a lány, mintha evidens lett volna. A fiú
közelebb lépett hozzá. Végigsimította a lány arcát, közel húza magához, a
szájuk épp, hogy összeért, de Nancy térdei már remegtek.</div>
<div dir="auto">
- Mennem kell haza.- suttogta Nancy.</div>
<div dir="auto">
- Látni szeretnélek még. Lehetséges?</div>
<div dir="auto">
-
Nem. A soha viszont nem látásra. - ezzel sarkon fordult, és haza felé
vette az irányt. Nem bírja a nagyképű fiúkat. Hazafelé menet Healen járt
a feje.</div>
<div dir="auto">
Hol lehet vajon? </div>
<div dir="auto">
Nem éhes? </div>
<div dir="auto">
Nem fázik vajon?</div>
<div dir="auto">
Oda
adná az életét, csakhogy épségben hazatérjen barátja. Mire észbe
kapott, már a házuk előtt állt. Az ajtó kilincsét éppen megfogta, mire
az ajtó kinyílt. Felkapta a fejét és Susan áll ott.</div>
<div dir="auto">
- Hát te?</div>
<div dir="auto">
- Gyere be azonnal.</div>
<div dir="auto">
- Mit keresel itt? - kérdezte meglepetten Nancy. - Anyuék alszanak?</div>
<div dir="auto">
- Nem.</div>
<div dir="auto">
- Jajj, akkor végem. Most biztos ki fognak nyírni! - pánikolt Nancy.</div>
<div dir="auto">
- Nyugi, nincsenek itthon. Elutaztak 1 hétre. Nem emlékszel? Úgy látom elfelejtetted. - morgott rá Susan.</div>
<div dir="auto">
- Mondd már el, mi a bajod! - ripakodott Susanre a lány.</div>
<div dir="auto">
- Láttad hány óra? - kérdezte Susan.</div>
<div dir="auto">
- 11 múlt nem sokkal. Nem kell kiakadnod.</div>
<div dir="auto">
- 2 óra van! - ordított rá Susan. - A szüleid rám bíztak téged, Healt, meg a házat.</div>
<div dir="auto">
Heal eltűnt, te pedig sírva rohantál utána. Fogalmam sem volt hol jársz, a telefont nem vetted fel. Már 500 -szor hívtalak.</div>
<div dir="auto">
- De nem is hívtál. - értetlenkedett Nancy.</div>
<div dir="auto">
- Nézd meg a telefonod. - állt Susan karba tett kézzel. Nancy előhalászta a telefonját, rápillantott a kijelzőre.</div>
<div dir="auto">
- 485-ször hívtál csak.</div>
<div dir="auto">
- Na, ne bosszants fel. Sipirc aludni! - mutatott az emeletre Susan.</div>
<div dir="auto">
- Anyáéknak nem szólsz. Igaz?</div>
<div dir="auto">
-
Majd ezt még átgondolom. - masszírozta meg az orrnyergét Susan. A
lépcsőhöz vette az irányt, már majdnem felért, amikor Susan utánaszólt.</div>
<div dir="auto">
- Állj csak meg, kisasszony. - kérdőn nézve megfordult.</div>
<div dir="auto">
- Tessék?</div>
<div dir="auto">
-
Elfelejtettél valamit. - nézett rá mérgesen. Nancy lerohant és puszit
nyomott a házvezetőnő arcára, aki a legjobb barátnője, valamint egyben
az anyjának is tekintette. - És, ha felkeltél mesélsz.</div>
<div dir="auto">
-Mit meséljek? - nézett rá nagyra nyílt szemekkel Nancy.</div>
<div dir="auto">
- Azt, hogy kivel voltál.</div>
<div dir="auto">
- Ezt, hogy érted? Tudod, hogy Healt kerestem.</div>
<div dir="auto">
- Ja persze. Azért csillog a szemed. - nagy nevetésbe tört ki a lány, és fel sietett a szobájába.</div>
</div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3735778174672836384.post-72262801608539456802017-12-21T09:48:00.003-08:002018-03-13T05:20:51.256-07:00Hibrid 24 fejezet<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div dir="auto">
<div dir="auto">
Nancy csak állt, szinte mintha nem is
abban a világban lenne. Gondolatmenetéből a telefon csengése billentette
ki. Előhalászta a telefonját, s ránézett a képernyőre. Hát ki is
hívhatta volna, mint a legjobb barátnője, Susan, aki egyébként a
házvezetőnő náluk.</div>
<div dir="auto">
- Na hallo. </div>
<div dir="auto">
- Szia Susan. Hol vagy? </div>
<div dir="auto">
- Kint sétálok.</div>
<div dir="auto">
- Gyere gyorsan haza, mert Heal morog üvölt, mint aki nem is tud önmagáról.</div>
<div dir="auto">
-
Rohanok haza. - s ezzel lecsapta a telefont, és úgy szaladt haza, mint
akit egy bika kerget. Rohant, mint egy őrült. Épp már a fő úthoz ért,
mikor egy repülő autó majd' elsodorta, amilyen alacsonyan szállt.</div>
<div dir="auto">
- Te őrült! Nem látsz a szemedtől? - üvöltötte Nancy, mire a sofőr kihajolt. </div>
<div dir="auto">
- Te mész, mint vak a gödörnek. - nevetett fel gúnyosan a sofőr.</div>
<div dir="auto">
- Ne ordibálj, hanem gyere szállj ki!</div>
<div dir="auto">
- Ne nevettesd ki magad! Kislányokkal nem verekszem. - jegyezte meg gúnyosan a férfi.</div>
<div dir="auto">
- Na és ha lány vagyok? Egy ütés, és eldölsz, mint egy zsák krumpli. - fonta keresztbe karjait Nancy.</div>
<div dir="auto">
- Én nem vitázok veled. Nekem nincs időm erre. Dolgozok, nem úgy, mint te.</div>
<div dir="auto">
Jaj, hogy oda ne rohanjak. - forgatta szemeit a lány.</div>
<div dir="auto">
- Hogy hívnak? - kérdezte a sofőr.</div>
<div dir="auto">
- Mi közöd hozzá? - kérdezett vissza Nancy. </div>
<div dir="auto">
- Elkényeztetett apuci kedvence.</div>
<div dir="auto">
-
Persze, az autóból nagy a szád. - vetette oda Nancy, de ezzel a sofőr
elhajtott. Nancy szinte körbe forgott a saját tengelye körül a nagy
széltől, amit az autó okozott. Ökölbe szorította a kezét, felhúzta az
orrát és rohant tovább. Az arcán látszott, hogy mennyi düh van benne. A
táskáját is épp, hogy el nem hagyta. "Istenem, mennyi őrült van a
világban!" gondolta, amikor nagy mérgesen beért az utcájába. Már az
ajtójukban állt, a szemét odatartotta a retinavizsgálat miatt, mert így
nyílik a zár. Susan mire szólt volna, Nancy már felviharzott a lépcsőn.</div>
<div dir="auto">
- Hol vagy Heal? </div>
<div dir="auto">
Mély csönd uralkodott a házban. A szobája felé vette az irányt.</div>
<div dir="auto">
- Szia Heal. - szólt halkan.</div>
<div dir="auto">
- Szia. </div>
<div dir="auto">
- Hazajöttem, mert hallottam, hogy nem vagy jól.</div>
<div dir="auto">
- Nem kell miattam. - mordult fel Heal.</div>
<div dir="auto">
- Legalább fordulj meg, ha hozzád beszélek. - csapott combjára Nancy.</div>
<div dir="auto">
- Hagyj engem békén! - utasította a lányt.</div>
<div dir="auto">
- Nem értem mi van veled. - mondta Nancy elkeseredetten, mire Heal megfordult.</div>
<div dir="auto">
- Mondd! Miért kérdezel annyit?</div>
<div dir="auto">
- Mert aggódom érted, hogy nem lehet ezt fel fogni vagy megérteni?</div>
<div dir="auto">
- Ne aggódj.</div>
<div dir="auto">
Nancy dühbe gurult.</div>
<div dir="auto">
- Nem érted meg, hogy nagyon szeretlek? A legjobb barátom vagy.</div>
<div dir="auto">
Heal
szemén látszott, hogy nagyon meg lepődött. Főhősnőnk kiviharzott a
szobából, s a vendégszoba felé vette az irányt. Megrántotta a kilincset,
hogy az majdnem kiszakadt a helyéről. Belépett a szobába, és az ajtót
becsapta maga után. Mindeközben Susan rohant fel a lépcsőn.</div>
<div dir="auto">
- Merre vagy Nancy? - kérdezte.</div>
<div dir="auto">
Válasz nem jött. Susan benyitott a barátnője szobájába, de ott csak Healt találta.</div>
<div dir="auto">
- Mi a baj? Miért vagy ilyen? - szegezte neki a kérdéseket. Heal lassan megfordult.</div>
<div dir="auto">
- Te miért vagy itt? </div>
<div dir="auto">
- Nancyt keresem, de látom nagyon magad alatt vagy.</div>
<div dir="auto">
- Nincs semmi baj. </div>
<div dir="auto">
-
Ja, én meg most másztam le a falvédőről. Na mindegy. Majd, ha akarsz
velem beszélni gyere le, a konyhában leszek. - ezzel kiment. Az irányt a
másik szoba felé vette. Kopogtatott. </div>
<div dir="auto">
- Bejöhettek Nancy?</div>
<div dir="auto">
- Gyere nyugodtan. - válaszolt Nancy.</div>
<div dir="auto">
- Akarsz róla beszélni?</div>
<div dir="auto">
- Ülj le. - kínálta hellyel. </div>
<div dir="auto">
- Az a baj, hogy Heal megvadul. Furcsa. Félek, hogy meg vadul, és magában vagy másban kárt tesz. </div>
<div dir="auto">
Ahogy
beszélgetek, Heal meghallotta, hogy miről van szó. Üvöltött egyet, le
vágtatott a lépcsőről, mint egy sebzet farkas. Nancy felpattant az
ágyról, és szaladt Heal után, de mire kiért az ajtóhoz Healnak hűlt
helye volt.</div>
<div dir="auto">
- Heal hol vagy? Gyere vissza. Nem úgy gondoltam. - üvöltötte torkaszakadtából. Potyogtak a könnyei. Susan ment ki utána.</div>
<div dir="auto">
- Állj meg! Gyere vissza!- ordította utána Susan. </div>
<div dir="auto">
Nancy rohant, hátra sem nézett.</div>
<div dir="auto">
Nem érdekelte más csak, hogy a legjobb barátját megtalálja.</div>
<div dir="auto">
Szaladt az utcákon, amik gyönyörűen kivoltak világítva, de egy sem érdekelte, csak az, hogy "Hol van Heal?".</div>
</div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3735778174672836384.post-48773090672817508852017-01-11T02:19:00.005-08:002017-03-14T08:28:03.672-07:00Hibrid 23. Fejezet<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjagCrLYGd4q2NNxCMmbohBe5D0csUBJNdKxL9ER0f4hmBgxGcO6cE_ITYY19sU3ffIUD9NUvlKBwhE8ypI4GGFZwOuquBsCc5ZX7B3Zfa5cYpJefT-iKTZJ6xHKq1Fw2MRlLd2sJqvyZk/s1600/images.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="332" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjagCrLYGd4q2NNxCMmbohBe5D0csUBJNdKxL9ER0f4hmBgxGcO6cE_ITYY19sU3ffIUD9NUvlKBwhE8ypI4GGFZwOuquBsCc5ZX7B3Zfa5cYpJefT-iKTZJ6xHKq1Fw2MRlLd2sJqvyZk/s400/images.jpg" width="400" /></a></div>
<div dir="auto">
Becsengettek.</div>
<div dir="auto">
Lassan beléptem a
suli udvára. Bezártam az ajtót, majd indultam az épület felé, de még
egyszer hátra néztem. Hiányzik a barátom, Heal. Vajon mit csinál most
otthon? Nem sok időm volt ezen gondolkozni, mert a tanár a hátam mögött
jött.</div>
<div dir="auto">
- Sziasztok. - köszöntem az osztálytársaimnak, majd leültem a székemre, és kipakoltam a padomra.</div>
<div dir="auto">
-
Jó reggelt tanárnő. - köszönt egyhangúan az osztály. Az első óránk
angol volt, a kedvenc órám, de ma a fáradságtól nem ott járt az eszem,
ahol kellene.</div>
<div dir="auto">
- Nagyon meleg van. - sugtam oda a szomszéd padban ülő Jessicának.</div>
<div dir="auto">
- Hát meleg van. Ma azt se tudtam, hogy mit vegyek fel. - mondta Jess.</div>
<div dir="auto">
- Még suliba se volt kedvem jönni. - válaszoltam egy ásítás keretében.</div>
<div dir="auto">
- Lányok óra van. - szólt közbe a tanár.</div>
<div dir="auto">
- Elnézést. - dünnyögtük.</div>
<div dir="auto">
-
Ma szavakat veszünk. - mormogta a tanárnő. - A táblára felírom a
szavakat, ti pedig másoljátok le a füzetetekbe. Az óra csendes volt.
Egész idő alatt írtunk a rengeteg szót, de én csak ültem és az eszem
Heal körül jár. Mire letelt a 25 perc az igazgató bejött és kihívta a
tanárnőt.</div>
<div dir="auto">
- El kell mennem. Csendben legyetek és
csináljatok, amit akartok. - erre a kijelentésre a fiúk ordítoztak, hogy
már nem lesz óra.</div>
<div dir="auto">
- Mindjárt beküldök egy helyettes tanárt, ha tovább is ordibáltok. - fenyegetőzött az angol tanár.</div>
<div dir="auto">
- Jajj tanárnő, mi jók vagyunk! Nem kell másik tanár, hallgatni fogunk. - mondták kórusban.</div>
<div dir="auto">
- Nah Jessica, mizu veled? - fordultam azzal a lendülettel barátnőm felé.</div>
<div dir="auto">
-
Hát semmi érdekes. Tegnap filmet néztem. - vonta meg a vállát. -
Hallod, láttad azt a plakátot, ahol intelligens állatokat árulnak?</div>
<div dir="auto">
- Igen. Nekem már van egy olyan állatom, aki ember.</div>
<div dir="auto">
- Tessék? Ezt, hogy érted? - kérdezett vissza.</div>
<div dir="auto">
-
Semmi, csak arra értettem, hogy ember mivel beszél. - magyaráztam
zavaromban. - Nekem is van egy ilyen állatom, akit én embernek tekintek.
Heal a neve. Kék a bundája és ahogy hozzám bújik az olyan jó.</div>
<div dir="auto">
- Úgy beszélsz róla, mintha a pasid lenne. - nevetett fel Jess. - Hisz ő csak egy állat.</div>
<div dir="auto">
- Ne mondj ilyet. Ő nem csak egy állat. - keltem Heal védelmére. - Bármit meg tudok vele beszélni. Mindig meghallgat engem.</div>
<div dir="auto">
- Inkább váltsunk témát, mert mindjárt leharapod a fejem. - mondta szemforgatva.</div>
<div dir="auto">
- Jean ma mi a terved mára? - fordultunk Jean felé.</div>
<div dir="auto">
- Hát szerintem tanulni fogok. - húzta Jean a száját.</div>
<div dir="auto">
- Nem jössz egy kicsit kikapcsolódni a városba? - kérdeztem.</div>
<div dir="auto">
- Nem hiszem. - rázta fejét.</div>
<div dir="auto">
- Jaj, gyere már. Csak 1 óra hosszára. - fűztem.</div>
<div dir="auto">
- Na jó. Elmegyek. - adta be a derekát.</div>
<div dir="auto">
Mire észbe kaptunk letelt az óra.</div>
<div dir="auto">
- Kicsengettek. 5 percet szünet. - mondta mély hangon Paul, aki a szomszéd padban ült.</div>
<div dir="auto">
- Jó, mi is hallottuk. - vágtam rá dacosan.</div>
<div dir="auto">
-
Hallod Jess. Menjünk és igyunk már egy teát, mert már kiszáradt a szám.
- húztam magam után Jesst. Rengeteg gyerek szaladgált a folyosón. Ahogy
sétáltunk végig néztem a szép rózsákat és sok szép virágot az ablakon
át. Elméláztam, de mire észbe kaptam már a lépcsőnél jártunk.</div>
<div dir="auto">
- Ma olyan csendes vagy. - állapítottam meg. - Valami baj van?</div>
<div dir="auto">
- Nincs. Csak elgondolkoztam, hogy én is szeretnék egy ilyen állatot, ami neked is van.</div>
<div dir="auto">
- Hát, ha akarod mesélhetek róla, hogy milyen. - ajánlottam fel. Lesétáltunk a lépcsőn, így az ebédlő már csak pár lépésre van.</div>
<div dir="auto">
- Mit kértek lányok? - kérdezte Nilda néni széles mosollyal az arcán.</div>
<div dir="auto">
- Két tea lesz. - vágtam rá.</div>
<div dir="auto">
- Mézet kértek bele?</div>
<div dir="auto">
- Igen. - megkaptuk a 2 teát és leültünk egy asztalhoz.</div>
<div dir="auto">
- Mesélj az állatodról. - kérlelt Jessica.</div>
<div dir="auto">
- Heal egy kék bundájú, ragyogó zöldeskék szemű, nagytestű tigris. Mindennap velem van és az ágyamban alszik. Nagyon szeretem.</div>
<div dir="auto">
Az állatkereskedésbe érve Jess nézte a ketreceket, amikben rengeteg állat volt.</div>
Nekem
egy sem tetszett. A sor végére érve megláttunk egy állatot, ami nagyon
megtetszett Jessnek. Háttal állt a ketrecnek. A boltban nem ajánlották,
hogy hazavigyük, de Jess nagyon ragaszkodott hozzá.</div>
Unknownnoreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3735778174672836384.post-82078552970748396302016-12-04T09:22:00.002-08:002016-12-04T09:22:34.402-08:00Hibrid 22. Fejezet<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjgDMrKVeOENk1QCiU5aYHCYcMGo5WjFEIbB7XsQWZ47AIf2yoRXRdW44bieS-NCRntK9q-lnb_7VxXu9U009-kDFHjp0tvJOM_-3vDSHT_LjZDMgFZRDJLWz_ohCsAvHBSg2PTpSoSO34/s1600/index.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjgDMrKVeOENk1QCiU5aYHCYcMGo5WjFEIbB7XsQWZ47AIf2yoRXRdW44bieS-NCRntK9q-lnb_7VxXu9U009-kDFHjp0tvJOM_-3vDSHT_LjZDMgFZRDJLWz_ohCsAvHBSg2PTpSoSO34/s1600/index.jpg" /></a></div>
<div dir="auto">
<div dir="auto">
Hamar eljött a reggel. </div>
<div dir="auto">
Mire felriadtam már alig maradt időm, hogy elkészüljek a suliba.</div>
<div dir="auto">
A szemem is alig bírtam kinyitni, mintha valami visszahúzná a fáradt szemhéjamat.</div>
<div dir="auto">
Heal még aludt mellettem, így halkan átmásztam rajta.</div>
<div dir="auto">
Odaléptem a szekrényemhez, s kerestem egy ruhát, amit felvehetek.</div>
<div dir="auto">
Előszedtem a gyöngyös-masnis farmernadrágom és egy kék felsőt.</div>
<div dir="auto">
Heal
ott állt mögöttem, amivel rám hozta a frászt. Barátom nagyot üvöltött,
felborzolta a bundáját a hátán és a karmait kieresztette.</div>
<div dir="auto">
- Heal mi a baj? - kérdeztem tőle, már éppen menekültem volna, mire megszólalt.</div>
<div dir="auto">
- Nyugi Jean. Nincs baj, csak még aludnék. - nevetett hangosan.</div>
<div dir="auto">
- Akkor pihenj még. </div>
<div dir="auto">
- Gyere bújj be mellém. - hívogatott.</div>
<div dir="auto">
-
Jajj Heal! Úgy beszélsz, mint egy pasi. - modtam, mire Heal rám nézett a
nagy szemeivel, melyekben láttam a szomorúságot. Lehajoltam hozzá és a
szemébe néztem. </div>
<div dir="auto">
- Ne haragudj, hogy megbántottalak.</div>
<div dir="auto">
- Nyugi, nem baj. Csak jó lenne újra embernek lenni.</div>
<div dir="auto">
- Hidd el, ha rajtam múlik, újra fiú lesz belőled, ha kell az életem árán is.</div>
<div dir="auto">
-
A ilyet ne mondj. Nálam már meghalt a remény. - szomorkodott. - De
hogyan is lehetnék újra ember, mikor annyi mindenen mentem keresztül?</div>
<div dir="auto">
- Bennem él még a remény, és amíg élek azon leszek, hogy segítsek neked.</div>
<div dir="auto">
- Köszönöm, és örülök, hogy ennyire kedvelsz engem.</div>
<div dir="auto">
- Ez nem csak kedvelés, hanem szeretet.</div>
<div dir="auto">
- Te ennyire szeretsz engem? De én csak egy állat vagyok...</div>
<div dir="auto">
-
Ne mondj ilyet Heal! Na, de indulok suliba, mert ha elkések a tanáraim
haragudni fognak. - mondtam, majd lerohantunk a lépcsőn, és magamhoz
vettem a tegnapi uzsonnám, amit Susan csinált, aztán betettem a
táskámba. Heal arcára nyomtam egy puszit, és rohantam is.</div>
<div dir="auto">
- Mentem, szia! - Majd az ajtót kinyitottam és siettem a suli felé, de csak az járt a fejembe, hogy mi lesz Heallel. </div>
<div dir="auto">
A suli nem volt tül messze, így gyalog mentem, majdnem minden nap. Nem
is szerettem ezt a helyet. Már alig voltak igazi virágok az autók
repültek, de ennek nem volt nagy értelme.</div>
<div dir="auto">
Minden olyan mű. Olyan rideg, mintha egy másik világban élnénk a szó szoros értelmében.</div>
<div dir="auto">
Gondolatmenetemből a csengő billentett ki...</div>
</div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3735778174672836384.post-67124099489227322742016-06-04T23:19:00.001-07:002016-06-04T23:20:49.865-07:00Hibrid 21. fejezet<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="_53">
<div class="_3hi clearfix">
<div class="_38 direction_ltr">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPwEDhf97FNPbWLVwSQc3NFz53O0_QHeP3pX6jZVJZO77_5fpSN6IGwoWgqKyK31w5xfmliPyDto5M3iy6riCj66fkcb1WvCuZgYB2WvxRoKajCO4ySWEB8F7yVaAI-zsJQusW5YNiu-A/s1600/utzutziuziou.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="223" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPwEDhf97FNPbWLVwSQc3NFz53O0_QHeP3pX6jZVJZO77_5fpSN6IGwoWgqKyK31w5xfmliPyDto5M3iy6riCj66fkcb1WvCuZgYB2WvxRoKajCO4ySWEB8F7yVaAI-zsJQusW5YNiu-A/s400/utzutziuziou.jpg" width="400" /></a></div>
<span class="null">- Jó, Heal, Meg ijesztesz.<br />
- Nyugi Jane, nem lesz baj. De amióta nincs rajtam a nyakörv, azóta máshogy érzem magam, és felek, hogy valami bajt csinálok<br />
.
- Na Heal, en fáradt vagyok, és már lepihennék, ha nem haragszol.<br />
- Nem haragszom. Én is elfáradtam.
Odaléptem az agyhoz, és megvetettem.<br />
- El megyek zuhanyozni.<br />
- Oké, itt várlak - morogta Heal.<br />
<br />
- Mi a baj? - kérdeztem félelemmel teli hangon. Erre Heal felállt, a tekintete vad volt. Meghűlt bennem a vér.
- Fuss, Jane! - ordította Heal<br />
– Rohanj, mentsd az életed!<br />
-
Maradok - mondtam remegő hangon. Heal rám nézett, de teljesen vad a
tekintettel.
Bemenekültem a fürdőbe, mert segíteni akartam neki. Kinyitottam a
szekrényt, nyugtató volt benne, amit azért adtak mindenkinek, hogy ha a
hibridek meg vadulnak legyen menekülő pont. Kirohantam, mire Heal nekem
ugrott, de én elkaptam a száját és szétfeszítetem, a szert pedig
beleöntöttem. Remegett a kezem, a levegő pedig a mellkasomba szorult.
Nem tudtam, mi lesz tovább. Heal ott volt rajtam, már egy órája, hogy
megbolondult. De legalább már a szeme nem forgott vérben.
Lágyan végigsimítottam a fejét. Megfogtam az arcát.<br />
- Itt vagy, drága barátom?<br />
- Persze. Jól vagy, Jane? Mit tettem? Istenem! Mi történt? Hallod, Jane, szólalj már meg!<br />
- Nyugi, nem lett baj. De hisz te vérzel!<br />
- Tényleg. Biztos mikor rád ugrottam, akkor üthettem be a fejem.<br />
- Megyek, rendbe szedem magam a fürdőben.<br />
- Már körülbelül tizenkettő is elmúlt, de neked holnap iskola<br />
. - Heal felpattant, és levágtatott a lépcsőn. Utánaszaladtam.<br />
- Mi van újra megvadultál?<br />
- Nem, csak lejöttem.<br />
- Akkor rendben – mondtam, majd visszamentem.
Megmostam az arcom, és lefeküdtem. Tizenöt perc telt el, mire meghallottam a kis pajtásom lépteit<br />
.
- Hol voltál? - Nem válaszolt. Az ágyamhoz lépett. Úgy éreztem, mintha
lerakott volna valamit mellém. Felkapcsoltam az éjjeli lámpát. Magam
mellé néztem: Susan hatalmas húsvágó kése volt az.
- Mit akarsz ezzel?
- Meg teszel nekem valamit, Jane?<br />
- Persze. Kérj bármit<br />
.
- Könyörögve kérlek, hogy ölj meg. Hogy többet ne árthassak sem neked, sem pedig másnak.<br />
-
Dehogy öllek meg! Hisz’ jobban szeretlek, mint ahogy te azt el tudnád
képzelni! Esküdj meg, hogy többet ilyet nem kérsz!
- Jó.
- Nem hallom! - förmedtem rá dühösen. Elvettem a kést, és lebattyogtam
vele a lépcsőn, hogy elrakhassam. Felszaladtam a szobámba. Heal ott
feküdt, mikor bebújtam az ágyba.
- Figyelj, Jane, én lemászok. Az ágy lábánál alszom.
- Ne menj! - Csókot nyomtam az arcára. Így aludtunk el.</span></div>
<div class="_1yr">
<span class="_2oy"></span></div>
</div>
</div>
<div class="_1s5">
<div class="uiToggle emoticonsPanel" data-ft="{"tn":"+O"}">
<a class="_5r8g" href="https://www.facebook.com/messages/theaquincey#" rel="toggle" role="button" tabindex="-1"></a></div>
</div>
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-3735778174672836384.post-19149293051673645622016-03-12T00:16:00.000-08:002016-03-12T00:16:19.690-08:00Hibrid 20. fejezet<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCUy1MLGasK3XZ1P4bXMFtMcZV6xUto-07gyc3nt9rEoGad5A5FNCQwesyoGiuR_1MMy1fNkJvYGrEo6cwWPLVnJOWbY0TySw-yYN2qhJ0vU70zO8fVWbrldz3tHSqz4W6lXFO6omq58Y/s1600/www.tvn.hu_47a068c59b416ccc30237c91ebbc2bb5.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCUy1MLGasK3XZ1P4bXMFtMcZV6xUto-07gyc3nt9rEoGad5A5FNCQwesyoGiuR_1MMy1fNkJvYGrEo6cwWPLVnJOWbY0TySw-yYN2qhJ0vU70zO8fVWbrldz3tHSqz4W6lXFO6omq58Y/s1600/www.tvn.hu_47a068c59b416ccc30237c91ebbc2bb5.gif" /></a></div>
Ez a nap is eljött. A nyárnak vége, én pedig mehetek vissza a suli unott falai közé. A reggeli forró teámat kavargattam, amikor Haelt pillantottam meg a lépcső alján. Bundája borzos volt még, feje álmos. Komótosan tett pár lépést, majd ásított egy nagyot. Éles metszőfogain megcsillantak az ablakon besütő nap sugarai.<br />
- Jó reggel Hael! - integettem felé idétlenül, mintha a nélkül nem láthatott volna meg. Ő érdeklődve rám emelte a tekintetét.<br />
- Hát tehe? - ásított még egyet. - Sose keltél fel kilenc előtt, most meg...<br />
- Fél hét - segítettem ki tigrisemet. Belekortyoltam még egyet a teámba, majd az emelet felé indultam.<br />
- Most hova mész? - kiáltotta utánam Hael. A szobámba szaladtam, felkaptam a táskát, és rohantam vissza hozzá.<br />
- Tudod, meséltem már neked a suliról, igaz? - bólintott. - Hát ma van az első tanítási nap.<br />
- Egyedül hagysz? - nézett rám szomorúan. Méltóság teli tekintetében rémületet véltem felfedezni. Ahogy így elnéztem Haelt rájöttem, hogy nem csak szerencsétlen, szegény fiatalok életét csonkították meg, hisz valahonnan kellett "alapanyag" a tigrisekből is. Erre vajon az állatvédelmiek mit szólnának?<br />
- De csak pár órára. Amúgy is, megkértem Lucyt, hogy jöjjön át az első napokban, hogy ne érezd annyira egyedül magad.<br />
- De az nem ugyan az! - kérte ki magának.<br />
- Mintha máskor többet csinálnál az alvásnál - emlékeztem vissza a nyár nagy részére. Az autós kalandunk óta nem igazán történt semmi izgalmas. Néha elmentünk sétálni, de feladtuk, mert melegben nem igazán volt kellemes, este pedig mindenki előkerült, a kutyák Haelt ugatták, a kisebbek (vagy éppen idősebbek) pedig féltek Haeltől, így aztán feladtuk.<br />
Anyáék már elmentek, így gyalogolnom kellett, a suli pedig a város másik végében volt. Ki gondolta volna, hogy még a gazdagoknak is kell suliba járniuk? És pláne, hogy azt gyalog... Az órám vészesen közeledett hét órához, lassan indulnom kellett, hogy időben odaérjek.<br />
- Hael, ígérd meg, hogy nem csinálsz semmi butaságot! - fogtam meg a fejét két oldalról, tekintetét az enyémbe kényszerítettem. Aranysárga szemeinek tekintete az enyémbe fúródott.<br />
- Megígérem! - szorosan megöleltem, és az ajtó felé indultam. Már majdnem becsuktam, amikor Hael hangját hallottam. - Jane! Jane!<br />
- Mi az? Mi a baj Hael?<br />
- Siess haza Jane! - nézett rám elveszetten. Rámosolyogtam, majd bezártam magam mögött az ajtót.<br />
Reggelente még nem volt annyira meleg, hogy megsülj, de egy háromnegyed órás séta után megizzadt az ember.<br />
A suliba beérve a táskában kezdtem el keresni a parfümöm, hátha el tudom fedni a gyaloglás "mellékhatását".<br />
- Jane? - érkezett a hátam mögül egy ismerős hang. Lágy volt, mégis éles, kedvesség áradt belőle.<br />
- Matt? - fordultam meg döbbenten, Egész nyáron nem beszéltünk, sőt. - Hogy, hogy itt vagy?<br />
- Hát, anyuék úgy döntöttek nem egészséges, ha minden nap egy kék nagymacskával beszélgetek - mesélte egy ölelés kíséretében.<br />
- Kék nagymacska?<br />
- Nem hallottál még róla? Tele van a város mindenféle plakáttal. Nyár eleje óta...<br />
- Nem, ez oké. Nekem is van egy Hibridem, csak... - nem fejezhettem be, hogy talán belezúgtam a nagymacskába, mert titokban ő is ember. Nagyot sóhajtottam, és tereltem. - Hogy hívják?<br />
- Amara - felelte büszkén. Matt világosbarna haja hosszabb volt, mint a suli összes fiújának. A válláig ugyan nem ért, de ha vasalta jóval látszott a különbség. Zöld szeme ragyogott, ahogy új kedvencéről mesélt.<br />
- Szóval lá... nőstény? - mosolyogtam rá kedvesen, bár nem tudom mennyire volt észrevehető, hogy csak megjátszom.<br />
- Igen. Csodálatos egy állat. Malre emlékeztet egy kicsit. Megnyugtat az emléke - mondta már sokkal érzékenyebben. Mal Matt testvére volt. Jó testvérek közé tartoztak, szerették egymást. Ritka volt az a pillanat, amikor veszekedni látta őket az ember, és most tessék. Az emberrablók őt is megtalálták, és sejtem is, hogy mihez... A sors fintora? Szokták mondani. Mal talán emlékszik Mattre? Vagy rajta sikeresen megcsinálták az emléktörlést? - És a tiédet?<br />
- Hogyan? - zökkentett ki gondolatmenetemből a fiú.<br />
- A te tigrisedet hogy hívják?<br />
- Hael. Néha eléggé morcos tud lenni, de azt hiszem, jól kijövünk - mosolyogtam rá még egyet erőltetetten, elköszöntem, és elindultam órára.<br />
Mint nap végére megtudtam, az osztály kétharmada beszerzett egy Hibridet. Vajon más is tudja, hogy minek az árán vannak ők velünk? Részben jól jártak, nem mondhatni, hogy olyan rossz sorsuk lenne, viszont ez a családtagjaikra üt vissza leginkább. Ha a Hibrid egy szerető családba kerül, úgymond kap egy új családot, a régi pedig... És apáéknak hiányoztam volna? Vagy csak csaptak volna egy nagy temetést, hogy meghívjanak minél több ismerősüket, és felvágjanak, 'Mi ezt is meg tudjuk csinálni', esetleg fel se tűnne nekik?<br />
Lassan baktattam le a lépcsőn nyugtázva magammal, haza is gyalog kell mennem. Kezdtem beletörődni a gondolatba, amikor a kocsinkat pillantottam meg a bejárattal szemben.<br />
- Anya?<br />
- Szia, Kicsim! Ma hamarabb végeztem, és gondoltam, hogy ha már erre járok felveszlek - közölte hősiesen. Mintha ez olyan óriási erőfeszítés lenne, hogy az amúgy is automatavezérléses kocsival eljöjjön értem...<br />
- Köszi anya! - szálltam be a kocsiba. Jóval kellemesebb idő volt a járműben, mint kint. Persze, ilyen időben minden műanyag felmelegszik, és árasztja magából az égett szagot, ezért nem nagyon ajánlott semmilyen szabadtéri program, még ha megfelelően vagyunk is védve.<br />
Ahogy leparkoltunk a ház előtt, feltéptem a kocsi ajtaját, és sprinteltem be a házba. Elsőre sikerült minden biztonsági ellenőrzésen átmennem, és egyből a szobámat céloztam meg. Csak remélni tudtam, hogy Hael ott húzta meg magát. Nem kellett csalódnom, kék Hibridem az ágyamon szunyókált, Állatias vonásai egyre élesebbnek tűntek, ember énjét kezdte elveszíteni. Mellékhatás lehet? Késleltetett szérumhatás? Bele se mertem gondolni. Mára túl sok volt a kérdés, de egy választ se kaptam.<br />
- Hael - vakartam meg a füle tövét. Riogató morgást adott ki, ami egy állatnál se jelent jót. - HAEL! - Hael álmosan nézett fel, először nem tudta felfogni, hogy ott ülök mellette.<br />
- Jane, tényleg te vagy az? - ásított egy nagyot. - Máris hazajöttél? - végigfutott hátamon a hideg. Mostanában mindig ez történt, ha Hael megszólalt.<br />
- Többen vannak!<br />
- Mégis kik Jane?<br />
- Ti, mármint Hibridek! Szinte minden osztálytársam már rendelkezik eggyel, és egyre többen kezdik úgy érezni, mintha kitöltené azt az űrt számukra, amit egy családtag elvesztése okozott... - Hael szeme elkerekedett. Szomorúan ugrott le az ágyról, megrázta bundáját, és leült elém.<br />
- Gyorsan kell cselekednünk, azt hiszem nem csak ez az egy bajunk van - elgondolkodva rám nézett. - Figyeld a szemem! Ha kitágul a pupillám fuss! Zárkózz be, szerezz valamit, ami megvéd, vagy hozz hozz húst, egy kis szérummal átitatva! - mondta ingerülten, kitágult pupillákkal... </div>
Unknownnoreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-3735778174672836384.post-53260197131256108702016-02-21T01:35:00.001-08:002016-03-06T06:17:44.920-08:00Hibrid 19. Fejezet<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgaIlLF-wwcECOJjQLUuJxtnzqnfn1uKiDfx0vMXg4sTBrLg6UAXzOGwckbTl_VNVYH9MAuyrpHE6kf0fcTzRzhxbFQylbY3DLDDA7d-sSocO4KOzpTI90DPk8KY4OsitPCfcFOz2FyYCU/s1600/images.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="301" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgaIlLF-wwcECOJjQLUuJxtnzqnfn1uKiDfx0vMXg4sTBrLg6UAXzOGwckbTl_VNVYH9MAuyrpHE6kf0fcTzRzhxbFQylbY3DLDDA7d-sSocO4KOzpTI90DPk8KY4OsitPCfcFOz2FyYCU/s320/images.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:RelyOnVML/>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]-->
<br />
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span class="null"><span style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-hansi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"> <span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span></span></span><span class="null">– </span><span class="null">Hael<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– szóltam hozzá gyengéden. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span class="null"><span style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-hansi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"> <span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span></span></span><span class="null"><span class="null">– </span>Tessék, mondjad!</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span class="null"><span style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-hansi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"> <span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span></span></span><span class="null">– </span><span class="null">Haragszol rám? Tudod, én
csak neked akarok jót. Azt akarom, hogy boldog légy és valahogy újra fiú lehess, hogy az anyukádhoz visszakerülj - négy hónapja, hogy erről a témáról beszéltünk komolyabban. Persze, felhoztam párhoz, de valami mindig megzavart.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span class="null"><span style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-hansi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"> <span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span></span></span><span class="null"><span style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-hansi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font: 7.0pt "Times New Roman";">
</span></span></span></span><span class="null">– </span><span class="null">De Jane, akkor már nem
leszek itt neked! –mondta kétségbeesetten.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span class="null"><span class="null"> </span></span><span class="null"><span class="null"><span class="null">– Így lesz a legjobb neked! - torkom száraz volt. Ez most más, nem olyan beszélgetés, mint a többi. Sokkal... sokkal meghittebb.</span></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span class="null"><span style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-hansi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"> <span style="font: 7.0pt "Times New Roman";">
</span></span></span></span><span class="null"><span class="null">– </span>Ezt akarod? Már nem
szeretsz? –leszálltam az ágyról, majd odaléptem hozzá és átöleltem.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span class="null"><span style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-hansi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"> <span style="font: 7.0pt "Times New Roman";">
</span></span></span></span><span class="null"><span class="null">– </span>Te nekem többet
jelentesz, mint csak egy beszélő, okos állat.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span class="null"><span style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-hansi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font: 7.0pt "Times New Roman";">
</span></span></span></span><span class="null">– </span><span class="null">Ezt tényleg komolyan
gondolod, Jane? –nézett rám nagy, ragyogó szemeivel.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span class="null"><span style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-hansi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"> <span style="font: 7.0pt "Times New Roman";">
</span></span></span></span><span class="null"><span class="null">– </span>Hát persze, nem
véletlenül téged választottalak! Valami nagy erő vonzott hozzád –mondtam ki
lassan, érthetően.</span><br />
<span class="null"><span class="null"><span class="null"> –</span></span> Miféle nagy erő? Ezt nem
értem Jane! – jelentette ki határozottan, hangjából kicsengett az értetlenkedés.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span class="null"><span class="null">– </span>Elmagyarázom neked – kezdtem bele. – Mikor a
szüleimmel elindultunk, különös érzés lett úrrá rajtam. Mikor megláttam a
Bluting plakátját, a szemem megakadt rajta. Aztán beléptem az ajtón és végig
néztem az állatokat, egy se </span><span class="null">nagyon </span><span class="null">tetszett, de az utolsó ketrechez értve,
ami a tiéd volt, ott ültél háttal nekem. Tudtam, éreztem, hogy ki kell
mentenem téged - erre a vallomásra sokszor felkészültem, elképzeltem magamban, de most mégis más volt. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span class="null"> – </span><span class="null">Már értem </span><span class="null"><span class="null">– l</span>assan
visszaléptem az ágyamhoz és leültem. Megvetettem azt, mert már későre
járt, közben azon gondolkoztam, vajon helyesen cselekedtem-e<i style="mso-bidi-font-style: normal;">. Igen, tudnia kell</i> –emlékeztettem
magam. – Elmegyek átöltözni, és lezuhanyozok. Addig maradj itt Hael, jó? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span class="null"> – </span><span class="null">Oké – biztosított.
Odamentem, belenéztem a szemébe. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span class="null"><span style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-hansi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span></span></span><span class="null">– </span><span class="null">Hael, esküdj meg, hogy
soha nem hagysz el!</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span class="null"> – </span><span class="null">Megesküszöm! És akkor
látsz majd, ha újra ember leszek. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span class="null"><span style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-hansi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font: 7.0pt "Times New Roman";">
</span></span></span></span><span class="null">– </span><span class="null">Ezek szerint beleegyezel, hogy segítsek neked és harcoljunk értetek? – néztem rá meglepetten.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span class="null"><span style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-hansi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span></span></span><span class="null"><span class="null">– </span>Majd még egyet alszok rá
Jane –mondta gyorsan, én pedig szorosabban átöleltem, mint ezelőtt bármikor. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span class="null"><span class="null"> – </span>Meg ne ijedj Hael
–figyelmeztettem.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span class="null"><span class="null">– </span>Miért, mit akarsz velem?
Ugye nem akarsz bántani? – lett úrrá rajta hirtelen a pánik.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span class="null"><span style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-hansi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font: 7.0pt "Times New Roman";">
</span></span></span></span><span class="null"><span class="null">– </span>Nem, ne aggódj, tudod,
hogy szeretlek! </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span class="null"><span class="null">– </span>Tessék? – hallom meg
döbbent kérdését. –Te szeretsz engem? De hisz én csak egy állat vagyok!</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span class="null"><span style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-hansi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span></span></span><span class="null"><span class="null">– </span>Nem vagy állat. Te a
legjobb barátom vagy –mondom ki könnyedén.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span class="null"><span style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-hansi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span></span></span><span class="null">–</span><span class="null"> Mit akarsz a nyakamnál?
Mit piszkálsz Jane? </span><br />
<span class="null"> - Kiveszem a nyakörved, már a bőrödbe nőtt - jutott eszembe az idétlen örv, amit még a megérkezése napján raktak rá.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span class="null"><span style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-hansi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font: 7.0pt "Times New Roman";">
</span></span></span></span><span class="null">–</span><span class="null"> De nem félsz, hogy
elszökök vagy megvadulok?</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span class="null"><span class="null">–</span> Nem félek – néztem
szemébe, majd egy határozott mozdulattal kivettem a nyakából a nyakörvet. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span class="null"><span style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-hansi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font: 7.0pt "Times New Roman";">
</span></span></span></span><span class="null">–</span><span class="null"> Fáj a helye Hael? </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span class="null"><span class="null"> –</span> Egy kicsit –mondta, de
láttam a szemében a kínt. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span class="null"> –</span><span class="null"> Milyen érzés, hogy nincs
a nyakadba? – kérdezem szorongva, a bűntudat, hogy fájdalmat okoztam neki, éget,
mint a sav.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span class="null"><span style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-hansi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span></span></span><span class="null">–</span><span class="null"> Jó érzés, szinte megkönnyebbültem
–feleli, és látom raja, őszinte velem.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span class="null"><span style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-hansi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span></span></span><span class="null">– </span><span class="null">Megyek, hozok
tisztítószert, hogy el ne fertőződjön. –Beléptem a fürdőbe, kihoztam a
fertőtlenítőt, aztán odaléptem a drága Hael-hez és finom, óvatos mozdulattal
láttam el a sebet.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span class="null"><span style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-hansi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font: 7.0pt "Times New Roman";">
</span></span></span></span><span class="null"><span class="null">–</span> Na, nem fáj? –kérdeztem
aggódóan.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span class="null"><span style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-hansi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span></span></span><span class="null">–</span><span class="null"> Nem. Köszönöm, hogy
ennyit törődsz velem –nézett el oldalra.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span class="null"><span style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-hansi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span></span></span><span class="null"><span class="null">– </span>Na de most már megyek,
lezuhanyozok –siettem ki, hogy ne lássam a fájdalmat rajta.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span class="null"><span style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-hansi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span></span></span><span class="null"><span class="null">– </span>Jó, Jane, itt meg várlak. </span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span class="null"><span style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-hansi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span></span></span><span class="null"><span class="null">– </span>Mindjárt jövök –mondtam,
szinte már futva mentem. A fürdőszoba ajtaját idegesen csuktam be, még mindig láttam
magam előtt Hael fájdalmas tekintetét. Szinte nem is gondolkoztam, önkívületi
állapotba végeztem el a rutinos feladatokat, közben pedig csak kattogott az
agyam. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Tényleg jó, hogy kiszedtem?</i>
–jöttek a rosszabbnál rosszabb kérdések. Aztán eszembe jutott a hálás
pillantása, mire döntésre jutottam. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Igen,
jobb így neki!</i> Megtörölköztem, belebújtam a kedvenc pizsamámba, majd elmentem
lepihenni. Ahogy az ajtót kinyitottam, Hael a nyakamba ugrott és hozzám bújt.
Megsimogattam a fejét és bebújtam az ágyamba, hogy végre lepihenjek, végül némi
mérlegelés után felemeltem a paplant.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span class="null"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span><span class="null"><span class="null">– </span>Hael nem akarsz ma velem aludni?</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span class="null"><span style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-hansi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span></span></span><span class="null"><span class="null">– </span>Komolyan? – hallom
meglepett válaszát. –Hát persze! –mondja ki, de még mindig tétovázik.</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<span style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-hansi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font: 7.0pt "Times New Roman";"> </span></span></span><span class="null"><span class="null">– </span>Na, mire vársz, gyere! –Felállt
a szőnyegről, lassan odalépkedett hozzám. Mosolyt láttam az arcán, ami ritkán
jelen meg rajta. Bebújt az ágyba, én pedig szorosan átöleltem, aztán egy
hatalmas puszit nyomtam a kék bundájára. Még szorosabban bújt hozzám, majd
elnyomott az álom.</span></div>
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-language:EN-US;}
</style>
<![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<o:shapedefaults v:ext="edit" spidmax="1026"/>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<o:shapelayout v:ext="edit">
<o:idmap v:ext="edit" data="1"/>
</o:shapelayout></xml><![endif]--></div>
Unknownnoreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3735778174672836384.post-28578094346431732782016-01-15T02:14:00.001-08:002016-01-15T02:14:46.551-08:00Hírek, és bocsánatkérés! <div style="text-align: justify;">
Sziasztok!^^</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Néhány napig/hétig nem voltam túl aktív, mert ezen kívül még két blogon is tevékenykedek, amik az utóbbi időben minden energiámat felemésztették! :( Ezért elnézéseteket kérem, meg ezért is, hogy megvárakoztattalak benneteket a következő fejezettel. DE ez az új rész nem sokára már föl is kerül az oldalra! ^^</div>
<div style="text-align: justify;">
Remélem a sok tétlenség miatt még nem pártolt el az összes olvasóm...:(</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Lesz benne csavar, izgalom, kaland és még valami extra ,,dolog," amit a slussz poén érdekében nem lőnék le!</div>
<br />Unknownnoreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3735778174672836384.post-33031588583663560822015-07-03T09:29:00.001-07:002015-07-03T09:29:26.134-07:00Szolgálati közleménySziasztok!<br />
<br />
Nem, nem tűnt el véglegesen, csak egy kis időre a számos teendőm miatt...:(<br />
Most viszont szeretnék néhány szót említeni az új blogomról.: <a href="http://satins-storys.blogspot.hu/">http://satins-storys.blogspot.hu/</a><br />
Nem rég kezdtem bele, és örülnék ha oda is benéznétek! :)<br />
Ja és hamarosan jön itt is új fejezet!^^<br />
Itt egy kis részlet a bemutató szövegből.:<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1FN3-MVjTLOhHTLYTY4yA_MCZQydnUpfXSyA-KQ6baLZUCf75XGBAEtV21RvyzmMPsvUOKm13yyQskExJ0C550Bo3ZMZfu0Na3AcR2L1oKY0phdptTQF91tEoQ6MD586wB2fcJgRbI58/s1600/%252B43.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="211" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1FN3-MVjTLOhHTLYTY4yA_MCZQydnUpfXSyA-KQ6baLZUCf75XGBAEtV21RvyzmMPsvUOKm13yyQskExJ0C550Bo3ZMZfu0Na3AcR2L1oKY0phdptTQF91tEoQ6MD586wB2fcJgRbI58/s400/%252B43.jpg" width="400" /></a><br />
,,Köszöntelek benneteket az én kis birodalmamban! Talán a blog kinézetéből, a képekből, a menüpontokból, és még sorolhatnám, hogy mikből, rájöttetek, hogy egy fantasy témájú oldalon jártok. Honlapom azt a cél szolgálja, hogy megismertesse az emberekkel a régi hit, képzelet elképesztő figuráit, a köréjük ír legendákat, mondákat. Az olyan mágikus teremtményeket, akikről még nem írtak sokan, és talán az internet is kevés magyar tartalmat rejt róluk. A fejembe vettem, hogy elkalauzollak benneteket a Fantázia dimbes-dombos vidékén, hogy tisztább képet kapjatok annak lakóiról, és egyéb érdekességeiről.<br />
Nézz föl az égre és lásd meg a tündérek színpompás csapatát az égen, érezd suhogó szárnyaik kellemes fuvallatát! Nézz be a híd alá, ahol troll tanyázik, látogass el a hegyi barlangokba, ahol bölcs sárkányok várnak már rád! Barátkozz manókkal, ismerd meg a váltott farkasokat övező legendákat, tanulmányozd a vámpírok igazi valóját, és igen, lásd meg a szellemeket, lesd a tóparton lófráló bansheet!<br />
Népek kultuszainak sok-sok mondáját és regéjét megtaláljátok, a különböző, esetleg morbid szubkultúrák szokásaiba is bevezetünk.<br />
Téged még sosem zavart, hogy ha akartál valamit olvasni egy lényről órákat kellett keresgélni az interneten, és még akkor is csak téves félinformációkba botoltál? Na ez a közösségi oldal mindenkié, és pont azért van, hogy mindent megtalálj egy helyen, ami csak érdekelhet téged! ;)<br />
A képzelet határtalan erejének ismertetésére szántam el magam, és arra, hogy egy olyan világot tárjak az utazók szeme elé, amit eddig nem, illetve csak kis mértékben ismerhettek. Szeretném, ha mindenki egy picikét mágáénak érezné ezt a helyet, mert itt valamilyen szinten mindenki otthon van. Nézzetek körül a menüpontokban, keresgéljetek, és azt kívánom, hogy találjatok rá a saját lényetekre, akit megszerettek és jobban megismertek. Barangoljátok be világunk elhagyatott, de itt nagyon is létező zeg-zugait!<br />
Tanulmányozzátok mindazt, ami SZÁMOTOKRA érdekes, és hasznos. Minden héten, ha több időm van napon, hozok majd valami kis újdonságot, hogy ne unatkozzatok, és a választék is bővüljön!^^"<br />
<div>
<br /></div>
<div>
Ha van kedvetek olvasgassatok ott is! ;) </div>
Unknownnoreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3735778174672836384.post-18631152777040517122015-04-27T13:31:00.000-07:002016-02-21T12:26:47.145-08:00Hibrid 18. Fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqWWJswTO9HlxC9ZouvfB_2So5aKFGHMg3eLBwUDAQvWzqr6Lp9mC_EDUJ-g5HCHaRj0WV-yxHGtHz9hkS4_Z8kMdb382SEVQyIvgOnUehI4L2cWIhWLrj9o_88bd9Vl1thuQscKY99VA/s1600/113.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqWWJswTO9HlxC9ZouvfB_2So5aKFGHMg3eLBwUDAQvWzqr6Lp9mC_EDUJ-g5HCHaRj0WV-yxHGtHz9hkS4_Z8kMdb382SEVQyIvgOnUehI4L2cWIhWLrj9o_88bd9Vl1thuQscKY99VA/s1600/113.jpg" width="235" /></a></div>
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]-->
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Beszélgetésünk
után, mint a vihar előtti csend idején, elcsitultak a kedélyek. Jószerivel
egymáshoz sem szóltunk, s ha tehettük fél szavakkal is megértetettük magunkat.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Csönd volt.
Fárasztó, és néha már idegesítő csönd. Nem tudtam kifejezni az érzéseimet, így
nem is próbálkoztam vele...</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Már három hónap
eltelt Hael vallomása óta, és apránként kezdtem azt hinni, hogy minden
visszaállt a régi kerékvágásba, mikor a futárrobot új újságot hozott nekünk... Ez
egy viszonylag picike gép volt, akinek programok és GPS segített a levél-és
csomagszállításban. A lap maga nem sok említésre méltó témát tartalmazott, ám
hátlapján, jól elrejtve egy csoport hirdetését véltem felfedezni. Blutig ellen
volt a nevük, az érdeklődésemet pedig egyből felkeltették. Ennél is kevesebb
idő kellett, mire rájöttem, hogy itt az alkalom! Nem vagyunk egyedül...</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
A gondolattól
teljesen elragadtattam magamat, izgatottságom pedig nőttön-nőtt. Ha vannak mások
is, akkor nem veszhetünk el, lesz, aki meghallgassa, és segítse Haelt, úgy
ahogyan én nem tudom.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Azonban
lelkesedésem süket fülekre talált, Hael a lehető legkisebb esélyt sem adta meg
az ötletemnek, és élből elutasította, minden ezzel kapcsolatos próbálkozásomat.
Mintha magában sem érett volna még meg az elhatározás, mintha én lennék a
rossz, aki egyszersmind kikürtölné a világnak sötét titkát. Láttam, hogy nem
áll készen, és már átkozza a napot, amikor megnyílt nekem, de én nem
csüggedtem. Nem érdekelt, hogy ellenzi a felszólalást, a vitát, esetlegesen a „csatát",
de nekem lépnem kellett. Az ő szájából ez azonban teljesen másképp hangzott, és
kissé durvábban is fogalmazott. ,,Te nem nekem akarsz jót, hanem magadnak! Egy
unott kamasz vagy, aki hallatni akarja a hangját, csakhogy aztán minél nagyobb
visszhangot kapjon. Ám itt most életekről van szó, többek között az enyémről
is!" Értettem... Sőt olyannyira értettem érzéseit, hogy kedvem egyre-egyre
lejjebb apadt, és ami azelőtt kimeríthetetlen óceánnak bizonyult, az mára csak
tünékeny pocsolyává lett. Én, egymagam gyenge voltam, ehhez meg pláne, és
tudtam, hogy nélküle minden kísérletem hamvába veszne. Első lépésként őt
kellett volna jobb belátásra térítenem, és megértetnem vele, hogy mindez az ő
érdekét szolgálja, és azon szerencsétlen emberekét, akik hasonló sorsra
jutottak.</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Képes voltam
akár vérre menő harcokba bocsátkozni, csakhogy kiálljak mindazért, amiben
hittem, ugyanis akkoriban még volt az emberiségbe, és önmagamba vetett hitem,
amiért bizton bízva küzdöttem. Elvek... Ezek a legrosszabb dolgok a világon,
mert mikor rájössz, hogy csupán nem létező kapaszkodók voltak, egy világ omlik
össze benned. Semmi értelmük sincsen, mert bármikor adódhat pillanat, amikor
habozás nélkül sutba dobjuk őket, de éreztem, hogy ez most nem az a pillanat!
Mert ez a megtérítés pillanata, Hael öntudatra ébresztése!</div>
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;}
</style>
<![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<o:shapedefaults v:ext="edit" spidmax="1026"/>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<o:shapelayout v:ext="edit">
<o:idmap v:ext="edit" data="1"/>
</o:shapelayout></xml><![endif]-->Unknownnoreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-3735778174672836384.post-7829640973440235392015-04-26T13:45:00.000-07:002015-04-26T13:45:29.052-07:00Sorry emberek, sorry! :D<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqq0Ba_0xjh7WiMzYVW_dzKGmwkN9AQ7n4TQ7sWbwlULm8YRJdRuREw9_UyXHiUYytSX84GkNkyUBJyFrqSKMDcdeVMlOJvD7NAmHq-2DRRot59QepS9sI7vlUfFgi0CHextIw0jQE4YU/s1600/13.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqq0Ba_0xjh7WiMzYVW_dzKGmwkN9AQ7n4TQ7sWbwlULm8YRJdRuREw9_UyXHiUYytSX84GkNkyUBJyFrqSKMDcdeVMlOJvD7NAmHq-2DRRot59QepS9sI7vlUfFgi0CHextIw0jQE4YU/s1600/13.jpg" height="320" width="212" /></a>Holnap jön rész, már elkezdtem írni! :( Erdélyben voltam egy hosszabb osztálykiránduláson, ahol nem lehetett netezni, így elnézést, de holnap pótlom a lemaradásimat, mindhárom blogom! :D Kérlek tartsatok velem, és fordulatos részt hozok! ;)Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3735778174672836384.post-41239599166994431872015-04-13T11:33:00.000-07:002015-04-28T07:19:52.646-07:00Kiborulásom!!!<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTSKm9RwAYyNxmsRry11H6S49jtZKnTOZ7YETXrsIw3N2BmbvTR9OC_L8XAp6Xc3uavzhD6uWoacc5jmhI0mQ8jY1sXjezSO9An4uaVMbfaRMC00wpARkw45c_uZ-9rbOw334RDGngKE0/s1600/11.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTSKm9RwAYyNxmsRry11H6S49jtZKnTOZ7YETXrsIw3N2BmbvTR9OC_L8XAp6Xc3uavzhD6uWoacc5jmhI0mQ8jY1sXjezSO9An4uaVMbfaRMC00wpARkw45c_uZ-9rbOw334RDGngKE0/s1600/11.jpg" height="400" width="265" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Sziasztok!^^</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Először is a cserét ,,visszaigazolóknak" üzenem, hogy pár perc és mindenkit kiteszek, csak kisebb elcsúszásban vagyok az utóbbi napokban! ;)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ma orvosnál voltam, meg fontos dolgozatokra készültem, (tehát nem a lábamat lógattam...sajnos. :D) és mikor belépek a Gmail fiókomban egy Panasz című levél fogad... Hát elsőre nem igazán tudtam mit kezdeni a a dologgal, és nem is értettem, hogy mit panaszolhat be bárki is, így megnyitottam a levelet. Egy Hanna nevű lány írta nekem, és azt azért szögezzük le, hogy elég alpári stílusban, amit szintén nem tudok még mindig hova tenni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Idézem, ezt írta: ,,Mégis mi a francot képzelsz te, hmm? Nem vagy akkora sztár, hogy bárkit megvárakoztathass! Napok óta várjuk a kövi fejezetet és te még a képedet sem tolod ide az oldalra! Tudod mit, mostmár leszraom, ahogy te is minket! Többet nem foglak olvasni...ennyi!"</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hát ez durva...ez volt az első reakcióm! Ez a hobbim, az írás nekem nem a fő állásom, amit kötelezően űznöm KELL! Hanem egy kellemes időtöltés, amit szeretek megmutatni másoknak is, pár napig nem volt új rész annak köszönhetően, hogy nem értem rá! De ezért nem kell mindjárt kivégezni és lehordani a sárga földig... Van, hogy az embernek hosszú-hosszú hetekig ihlete sincs, és nem erőlteti, mert annak a terméke csak rossz lenne. Nem mentegetőzöm, mert nincs miért. Itt vagyok, válaszolok a chates dolgokra, nézem a kommenteket és írok ehhez hasonló bejegyzéseket!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Figyelj Hanna! Megtehetném azt is, hogy egy privát Word dokumentumban előrizgetem a Hibridet, és az ég világon senkinek meg nem mutatom, mert ugyebár ez is egy lehetőség! Én kifejezetten örülök ha vannak olyanok akik boldogan és izgatottan várják a következő fejezetet, DE! ezt én tényleg nem tűröm. Te semmit nem teszel azért, hogy ezt elolvashasd, én mégis órákat szöszmötölök egy-egy rész tökéletesítésével. Tudod én sem egy robot vagyok, aki a fejezetgyártsára specializálódott, ezért nekem dolgoznom kell, mert az írás egy külön szakma! Majd holnaptól összetűzöm a lapokat, kimegyek az út szélére és minden jöttmentnek eladom több mint 3000 Ft-ért, én jobban járok...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mellesleg tudod mit, jó! Ne nézz be ide többet! Én rendkívül szeretem és megbecsülöm az olvasóimat, és szükségem is van rájuk!^^ De egy olyan illemet nem tudó, követelőző emberre, mint te nincs! Lekötelezel vele ha az én szellemi termékeimet úgymond nem fogyasztod tovább! A bloghoz még érdemben úgysem tettél hozzá semmit. Nem kommentelsz, nem chatelsz és nem is iratkozol fel...Ne haragudj én elsősorban velük tudok számolni!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ne haragudjatok, hogy az agyament kiborulásomat kell olvasnotok, de eddig-eddig-eddig vagyok már a sok tirpákkal, akik elszabadultak az internet világában. A design blogokon is mit művelnek egyesek...nem hogy nem köszönik meg, de kérni sem tudnak...Na szóval ez szörnyű!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hannának meg még egyszer üzenem, hogy nem kell ide járni olvasni! Menj be a könyvesboltba és vedd meg jó drágán! Akkor az egészet várakozás nélkül elolvashatod. Annyit súgnék még meg, hogy akkor sem írhatsz levelet a szerzőnek ha nem hozza ki egy héttel később a második kötetet!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Bocsi, hogy ha keményen fogalmaztam, de nem tűröm, hogy bárki is így, ilyen kulturálatlan stílusban írjon nekem! :) A Ti véleményetek is fontos! Kommenteljetek!^^</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-3735778174672836384.post-86229588101754256732015-04-09T04:33:00.001-07:002015-04-09T09:27:15.987-07:00B L O O D Y ~ T E A R S: 2. Fejezet; Naplóm<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuXmGojUVqtgwqSRmb3Z2z7wpiakKHuK9FCFbmYXTxXY3BF9bEAsbDMcmD5YtxGXf59R_mn_NKkpaX1CvKG2a3WTzmSFBsyZQrZ0SDAGjIyO5M-uLhxw3n20XJ6GyibNJ0E_G6Haz1tYE/s1600/+9.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuXmGojUVqtgwqSRmb3Z2z7wpiakKHuK9FCFbmYXTxXY3BF9bEAsbDMcmD5YtxGXf59R_mn_NKkpaX1CvKG2a3WTzmSFBsyZQrZ0SDAGjIyO5M-uLhxw3n20XJ6GyibNJ0E_G6Haz1tYE/s1600/+9.png" height="346" width="400" /></a><a href="http://bloody-tearers.blogspot.hu/2015/04/2-fejezet-orvenylo-emlekek.html">B L O O D Y ~ T E A R S: 2. Fejezet; Naplóm</a><br />
<br />
Nézzetek be a másik blogomra is!^^ Új a kinézet és érdekes a történet! :)<br />
<br />
Talán az is kedvetekre való! :))<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3735778174672836384.post-57921537464919562892015-04-08T05:58:00.000-07:002015-04-26T12:32:28.142-07:00Hibrid 17. Fejezet<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhVEPEUOXTxwBYleX3Xo6uE9LoYu18CqYugpDWUr3AMDoUQplm1xRlhUZEnIu_qSCRxKLkbZLmZriP535_r5yvzqAzfbjZvbhY_BjdcDws1MbCacjSZEsfGHXWxhYNEzkXm9zIdOTSaO7s/s1600/12.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhVEPEUOXTxwBYleX3Xo6uE9LoYu18CqYugpDWUr3AMDoUQplm1xRlhUZEnIu_qSCRxKLkbZLmZriP535_r5yvzqAzfbjZvbhY_BjdcDws1MbCacjSZEsfGHXWxhYNEzkXm9zIdOTSaO7s/s1600/12.jpg" height="400" width="266" /></a></div>
Nem tudtam mit tegyek...így a nyomába eredtem, majd hirtelen megtorpantam mellette.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom Hael! - simogattam meg selymes bundáját, miközben teljesen együtt éreztem vele. Leírhatatlan szomorúság járt át, és nem hittem el, hogy a mai világban ezt hogy tehetik meg egyes emberek. Magamat is hibásnak éreztem...Elvégre ha nem vettem volna meg őt, akkor nem támogattam volna ezt a bűnszervezetet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem kell sajnálni! Én még szerencsés vagyok, mások rosszabb családhoz kerültek - nyakát szinte teljesen kitekerte, hogy hátranézzen, majd pedig fejét búskomoran lehajtotta. Én pedig tehetetlen voltam, fogalmam sem volt, hogy mit kell mondjak egy ilyen helyzetben...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Pár percig némán álltam a háta mögött, majd mint egy villámcsapás szerűen megvilágosodtam. Mintha minden eddigi kétségem magyarázatot nyert volna.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Engem el akartak rabolni - ahogy ezek a szavak kibuktak a számon Hael felém fordult, és mint aki nem érti miről van szó, türelmesen a szemembe nézett, ezzel ösztökélve, hogy fejtsem ki jobban a dolgot - Emlékszel a betörésre, amiről beszéltem? Na akkor mindenféle kísérletről hadováltak, de én nem fogtam föl...mostanáig. Engem is hibridnek akartak elvinni! Ezért jöttek aznap éjjel! Talán elfogytak a szegény önkéntesek, és kénytelenek most már rabolni!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hael egy percig nem felelt, majd kétkedve és flegmán rávágta, hogy: </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Lehet... - mintha nem lenne biztos benne, hogy így van! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
A fürdőszobában egy hatalmas körablak volt, melyből a kilátás a műparkra nyílt. Minden műanyagból volt, a fák a fű, sőt a virágok is. Aki arra sétált még az intenzív gumiszagot is érezhette. Borzalmasan szánalmas látvány volt. Úgy éreztem a világ is pontosan ilyen...mindenhol csak látszat dolgokba ütközünk, de igazi mélysége semminek sincs, mert manapság a felszínesség dívik! Feltalálnak valamit, amit az évszázad találmányaként harangoznak be, a Nobel díjas tudós viszont nem más, mint az egyik legnagyobb emberrabló csoport vezetője. Elvégre ilyen ez a fertő ahol mi élünk. Senkiben sem bízhatsz. Ha pedig problémád lenne a rendszerrel, akkor lehallgatnak, megfigyelnek, és ha bármi ,,súlyosat" találnak, büntetlenül kiiktathatnak, mondván társadalomellenesek vagyunk! A készpénzt betiltották, így mindent lekövethetnek, és a rohadt műholdjukkal belátnak még az otthonainkba is! És nekünk, nekünk milyen fegyvereink vannak ez ellen? Semmi! A mai modern világban az emberek csak bábok, akiket zsinóron rángatnak, és lassan már az önálló gondolatok is tiltottak lesznek. Vagy talán a következő nagyszabású találmány a gondolatleolvasó lesz!? Mily' ,,jó és hasznos" is lenne egyesek számára!</div>
<div style="text-align: justify;">
Dühös voltam, mérhetetlen harag fortyogott bennem, ami Hael iránti szeretetem miatt tört a felszínre. Nem éreztem igazságosnak, sőt tudtam, hogy nem az! A saját otthonunkból elvihetnek minket, vagy pedig egy hazugsággal akár az életünket is tönkretehetik! Ha felvennénk a kesztyűt, és harcba bocsátkoznánk velük, egyértelmű lenne a vereségünk!<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0l7fidizlQUO9sNVvSODeog0GACIVVuN7Q61ekJos_nYWbIQOAnDQCSMxBoOpgzDrSo7EQBwZDU2BtSc8e50n3ciP5XRSKBlgcIC6VFYikCEdAcFnvNaP8D3FCwOpUJn6I0LqFayJOnI/s1600/19.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0l7fidizlQUO9sNVvSODeog0GACIVVuN7Q61ekJos_nYWbIQOAnDQCSMxBoOpgzDrSo7EQBwZDU2BtSc8e50n3ciP5XRSKBlgcIC6VFYikCEdAcFnvNaP8D3FCwOpUJn6I0LqFayJOnI/s1600/19.jpg" height="400" width="266" /></a></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- És mi van azzal a szerkezettel? - Hael-re néztem és kíváncsian vártam a válaszát. Emlékeztem arra a bizonyos gépezetre, amit a hibridek fejébe ültetnek, hogy ,,meggátolják az önálló gondolatokat!" Nem igazán értettem a funkcióját, mivel az én tigrisem eléggé ,,önállóan" elmélkedik... </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Milyen szerkezettel? - Hael tűnődően nézett rám, majd egy kisebb fáziskésés után rájött, hogy mire is gondolok - Óh, ja tudom miről beszél... Annak a szerkezetnek semmi köze a gondolatainkhoz. Azt nem lehet így szabályozni...még - nevetett egyet, elég cinikusan, majd folytatta monológját - Az volt ennek az egésznek a lényege, hogy az elrabolt vagy ,,önként" vállalkozó emberek elfelejtsék régi életüket, és ők maguk is azt higgyék, hogy született hibridek. Így nincs meg a lebukás veszélye. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor befejezte, szemöldökömet ráncoltam, és agyaltam... Mi az, hogy elfelejtsék előző, emberi életüket? Hael mindenre emlékszik. Nem is haboztam feltenni ezt a kérdést, mert minden esetre furcsának találtam a szituációt! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Te mindenre emlékszel! Akkor meg hogy van ez? Ne haragudj, de sehogy sem fér a fejembe...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nálam történt valami hiba. Beültették ezt a gépet az én fejembe is, de hatástalannak bizonyult. Én csak később jöttem rá, mikor a többieken láttam, hogy mindent elfelejtettek. Nem mertem szólni senkinek sem, inkább eljátszottam az ,,amnéziást," minthogy bajba kerüljek. Mert féltem! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Igaz... De most miattad kerülhetnek bajba ők! Ha a Blutig rájön, akkor veszélyben leszel! - aggódni kezdtem, és nemcsak Hael miatt, hanem magam miatt is... Szerintem ezek bármire képesek lennének, csakhogy elkerüljék a lebukást legcsekélyebb esélyét is... </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Gyomrom görcsbe rándult, és rémültem néztem hibridemre...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3735778174672836384.post-73395921677454785402015-04-08T02:37:00.001-07:002015-04-08T02:37:20.412-07:00Helyzetjelentés<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://www.facebook.com/pages/Hibrid/902859866420951?ref=hl" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://cdn0.iconfinder.com/data/icons/yooicons_set01_socialbookmarks/512/social_facebook_box_blue.png" width="200" /></a></div>
Sziasztok!^^<br />
Most csak úgy spontán írok nektek, tájékoztatásképpen a közeljövőről beszélve! :D<br />
<br />
Úgy döntöttem indítok egy Facebook közösséget, ahol szintén lesznek kint új dolgok és frissítések! Remélem lesz is valaki, akit érdekel...:D Különben nem fektetek bele túl sok energiát! :)<br />
<br />
<a href="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/736x/ff/6b/23/ff6b2392214472988883ff0c9b3cf6dc.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img alt="it'd be fun to do a flower and paint photo shoot doileys, lace. paint thorugh those for fun designs?" border="0" height="320" src="https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/736x/ff/6b/23/ff6b2392214472988883ff0c9b3cf6dc.jpg" width="208" /></a>A másik pedig, hogy úgy terveztem heti két fejezet fog megjelenni, mert azt gondoltam az még pont ideális. Nekem is és nektek is. Kettőt még megtudok írni igényesen és egész kényelmesen is, mert ennyi időm biztosan akad. Ráadásul nem is kell túl sokat várni, mivel 2-3 naponta jövök új résszel, és így még viszonylag friss az élmény! :D<br />
<br />
A harmadik ,,bejelenteni" valóm, hogy hamarosan lesz egy Kritikáim nevű menüpont, ahol összegyűjtöm azokat a véleményeket, amelyeket profi bloggerinák írtak a blogról! Nem csak a pozitívakat vagy csak a negatívakat, hanem az összeset! Így ti is láthatjátok mások mit gondolnak a Hibridről!<br />
<br />
Ennyi lettem volna, tovább nem rabolom az időtöket! Nézzetek be a Facebook oldalunkra! ;)Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3735778174672836384.post-39891177384092291472015-04-06T14:48:00.000-07:002016-02-21T11:29:49.183-08:00Hibrid 16. Fejezet<div class="" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJ648a-_MXA6CYsiF00OEVZJ8_1wu7AZYm-uaZvfEw7T-5I1YVFEhBW9nDkegc7XUAFE_ArC-9bQwgKOG_FZ1MhgPXkdqCHmI_n2Lu4pWvoQWQ8hhSOgYnd78kIXzGmEDspYk73KsLRCk/s1600/14.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJ648a-_MXA6CYsiF00OEVZJ8_1wu7AZYm-uaZvfEw7T-5I1YVFEhBW9nDkegc7XUAFE_ArC-9bQwgKOG_FZ1MhgPXkdqCHmI_n2Lu4pWvoQWQ8hhSOgYnd78kIXzGmEDspYk73KsLRCk/s1600/14.jpg" width="266" /></a>Boldog voltam... A tegnapi örömöt nem aludtam ki, és mikor ki akartam kászálódni a meleg takaró alól, úgy éreztem van célja az életemnek. Gyakran keltem fel úgy, hogy nincs semmi értelme ennek a napnak sem, és úgyis teljesen fölösleges nekikezdenem, mert nincs semmi célom. Ma viszont nem így alakult, annyira feldobott voltam, hogy arcomról a mosoly nem akart eltűnni. Hael egész éjjel mellettem feküdt, és még most is alszik - állapítottam meg, mint aki tökéletesen elégedett az életével, és annak minden apró hibájával is.</div>
<div style="text-align: justify;">
A nappali irányából már igencsak nagy nyüzsgés csapta meg a fülemet, és ekkor...a gyomrom görcsbe rándult. Nem mertem lemenni, mivel tudtam, hogy Lucy itt töltötte az éjszakát... most pedig a szüleimmel beszélget... De vajon miről? Mi van ha előkerül a tegnap este témája? Bátor legyek vagy gyáva!? Eközött a két dolog között vacilláltam, végül pedig beletörődve, hogy így is, úgy is megkapom a magamét, lecsörtettem, egy megvadult elefántcsorda módjára. Annyi különbséggel, hogy én egyedül csaptam akkora zajt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Lent dúlt a jókedv, és hahotázva szürcsölgették a kávéjukat, miközben láthatóan jól elsztorizgattak egymással.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó reggelt! - köszöntem hangosan, felhívva magamra a figyelmet, mintha csak azt mondtam volna: ,,Hé itt vagyok! Nem igaz, hogy senki nem akar leszidni!"</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Anya félig hátrafordult, majd két mosoly közepette odavetette, hogy:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia, Kicsim!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az egész ,,banda" fittyet hányt a jelenlétemre, ami egy kis ideig aggasztott is, majd pedig ezt az érzést az öröm váltotta fel, hogy megúsztam, mikor anya hirtelen témát váltott, és a gyerekkori rossz szokásaim helyett, Lucy-t kezdte kérdezgetni...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Na és, jók voltak a gyerekek? - ezt olyan vidáman kérdezte, mint aki teljes mértékig biztos benne, hogy olyanok voltunk, mint a kis angyalok. Érdeklődni pedig tulajdonképpen csak azért érdeklődött, mert igazi, vagy részletes választ nem is várt...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Óh tökéletesen... Mindössze csak ellopták a kocsidat, meg megszöktek az éjszaka közepén! - Lucy hangja tele volt iróniával, és nevetett is, de én mégis képtelen voltam vigyort erőltetni az arcomra.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Apa és anya azonban egy percig sem gyanakodott, sőt kifejezetten jó poénnak tartották, és újabb kacagásban törtek ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tekintetem Lucy-jével találkozott, ő pedig egy alig észrevehető kacsintással jelezte, hogy a titkunk biztonságban lesz nála. Ekkor Hael jelent meg a konyhában, borzos bundával, és álmos tekintettel.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem mondott semmit, csak fogta magát, leheveredett a szőnyeg kellős közepére, és folytatta a szunyókálást. Pár másodpercig őt néztem, de nem tudtam megállni, hogy ne fűzzek hozzá valami megjegyzést...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Most már két szőnyegünk is van! - jelentettem örömtelien, miközben azon gondolkoztam Hael még jobb is lenne, mint ez a mostani... Ő kevésbé kopott és piros...</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglcGtwECoxJZXcUfZuwSQubRx5INP2RV7ymoPktihyevqWYL3yzHqS-bqXsRwMWk4Gs2E4VXj-ADaR7CnhPfUWnA4Eopg5nvgQLTQiI4QFpfOfok_4oZFMo3SJ7B5QnBj8AIckOE6EHkY/s1600/k%C3%B6ll.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglcGtwECoxJZXcUfZuwSQubRx5INP2RV7ymoPktihyevqWYL3yzHqS-bqXsRwMWk4Gs2E4VXj-ADaR7CnhPfUWnA4Eopg5nvgQLTQiI4QFpfOfok_4oZFMo3SJ7B5QnBj8AIckOE6EHkY/s1600/k%C3%B6ll.jpg" width="266" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A konyhapulthoz léptem, ami már úgy nézett ki, mint egy kisebb svéd asztal, és lekaptam róla néhány szelet sonkát és kenyeret. Hael mellé álltam, és az ízletes reggelit meglengettem az orra előtt. Nem habozott, rögtön felpattant, és mint egy engedelmes kiskutya úgy pitizett nekem. Engem roppantmód szórakoztatott, hogy hogyan lehet valaki ilyen nagyétkű és falánk, de itt volt az élő példa! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Na gyere! - mondtam neki, szelíd és lágy hangon, egy kicsit megsajnálva...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A felnőttek jól elbeszélgettek, míg nekünk lehetőségünk nyílt felszökni a szobámba, hogy egy kis falatozás közepette kikérdezhessem tigrisemet... Kíváncsi természetemnek ugyanis én sem tudtam parancsolni!!!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyerünk, akkor egyél! - parancsoltam rá - De az ágyneműre feltétlenül vigyázz!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hael nekiesett, mint egy falán vadállat, én pedig úgy gondoltam, hogy itt az ideje a dolgok megvitatásának.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugye nem hitted, hogy annyiban hagyom? A kérdéseim elől míg élek nem menekülsz! - próbáltam megfenyegetni, de persze csak kedves és viccelődő stílusban!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, őszintén szólva nem hittem - Hael nagyot nyelt, és hangja komolyra változott - Tudtam, hogy muszáj lesz elmondjam neked az igazat, és most készen is állok! - felelte, miközben fejét teljesen leszegte.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ennek örülök!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval... Mire vagy kíváncsi?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Legfőképpen arra, hogy hogy lehetséges az, hogy egy ember az anyád, míg te... ez vagy! És hogy lettél hibrid? - kezdtem kérdéseim áradatát, melyből még bőven akadt ott, ahonnét ez jött.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- A nő akit láttál tényleg az anyám volt, de abból az időből, amikor én még ember voltam. De megpróbálom neked érthetően elmagyarázni... Nagyon szegények voltunk anyámmal, mert apám elhagyott minket még a születésem előtt. Alig volt pénzünk élelemre, a kormány pedig egyre csak szipolyozott bennünket. Egyik reggel, mikor munkába mentem megállított két csuklyába öltözött férfi. Azt mondták jelentkezzek egy kísérletre, ami teljesen kockázatmentes, a végén pedig visszaváltozhatunk. Ezért cserébe pedig természetesen rengeteg pénzt felajánlottak, nekem pedig nem volt veszteni valóm, így hát elmentem! Ott is tájékoztattak bennünket a dolgokról, majd pedig megkezdődött az átalakulásunk... A végén már csak arra eszméltünk, hogy egy üvegketrecben csücsülünk, és pénzt, egy fillért sem látunk. A visszaalakulásról pedig már szó sem volt... Dióhéjban ennyi...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval te egy normális ember voltál??? És, hogy érted, hogy ti? Többen voltatok? - el voltam képedve, puppilláim kerekre nyíltak, és levegőhöz is alig jutottam Hael szavai után... Mire képesek ezek a szörnyetegek? És ezt mind a pénzért...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen! Most már tudod...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Felállt az ágyról, és látszólag méltóságteljesen, de mégis szomorúan a fürdőszoba irányába indult. Minden érzését magába folytotta, de tudtam, éreztem, hogy belül ez iszonyatos fájdalom neki. Emberi létét elvették, méltóságától megfosztották, és majdhogynem rabszolgasorba kényszerítették azáltal, hogy eladták...</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3735778174672836384.post-87121688414206988532015-03-22T10:52:00.001-07:002015-04-06T13:17:58.623-07:00Hibrid 15. Fejezet<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhiy9JiIJh2DM3CMAnPK7U7BUdPak69z1aguAVioFNqaC0rgPNNOMsurfq-kd11JtNtwABKwRMC-vPuY6yWvX9i_6MK0Z7pwnsYyGoK2D2TcIfsk-GSpK43uVS-ZlKWQbFbW3XwMNQL9zE/s1600/25.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhiy9JiIJh2DM3CMAnPK7U7BUdPak69z1aguAVioFNqaC0rgPNNOMsurfq-kd11JtNtwABKwRMC-vPuY6yWvX9i_6MK0Z7pwnsYyGoK2D2TcIfsk-GSpK43uVS-ZlKWQbFbW3XwMNQL9zE/s1600/25.jpg" height="400" width="188" /></a>Miután hazaverekedtük magunkat a különös este után, meglepő elégedettséget éreztem. Sikerült megúszni az egészet...anyáéknak még legalább fél óráig a moziban a helye, míg mi rég megjártuk a kis kiruccanásunkat. Az ajtóhoz léptem, és meglepődve tapasztaltam, hogy nem volt bekapcsolva a biztonsági rendszer. Újra eszembe jutottak a régi rossz emlékek, és újabb betöréstől tartottam. Pár percig haboztam, és próbáltam dűlőre jutni magammal, hogy be merjek e menni, mikor Hael hősiesen maga mögé utasított.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi az? Van bent valaki? - suttogta, a lehető leghalkabban, mint ahogy tigristorka csak engedte.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudtam választ adni a kérdésére, így csak megrándítottam a vállam. Ő azonban nem tétlenkedett, belökte a nyitva tátongó ajtót, és belopódzott. A villanyok váratlanul felgyulladtak, a szobát pedig hirtelen hatalmas fényár árasztotta el. Azt hittem menten szívszélütést kapok, de amint magamhoz tértem váratlan dolog történt... Lucy a kanapén ült, kezében a villanykapcsoló távirányítóval.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Sziasztok fiatalok! Jól szórakoztatok!? - kérdezte, valami furcsa, kárörvendő gúnnyal a hangjában.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy kerülsz te ide? - tördeltem kezeimet idegességemben, miközben az életem pergett le a szemem előtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nemsokkal azután, hogy a szüleid elmentek, felhívtak engem, hogy ugorjak majd be ,,rátok nézni!" Hol voltatok!?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Jena nem tehet semmiről, az én hibám volt! - próbált Hael a védelmemre sietni, több-kevesebb sikerrel.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Te ne szólj ebbe bele, állat... - förmedt rá Lucy, teljesen kikelve önmagából, mint ahogy eddig még soha.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugye nem fogsz szólni erről anyáéknak!? - hangom aggodalommal és kérdésekkel volt teli. Úgy néztem rá, mintha az életem múlna a döntésén, és azon, hogy mit árul el a szüleimnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem... Te is tudod, hogy nem vagyok az a típus, de arra ne számíts, hogy ezt annyiban hagyom!!! 17 éves vagy Jena, és nincs benned ennyi felelősség!? Vezetni sem tudsz! Te jó ég, nem is tudom, hogy mit képzeltél.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne haragudj Lucy, mellesleg Hael tud vezetni... Persze tudom, hogy nincs mentségünk, az egyetlen amit kérnék, hogy bocsáss meg és lépjünk túl ezen! - próbáltam menteni a menthetetlen, ám sejtettem, hogy egy ilyen helyzetből már nem, vagy csak nagyon nehezen lehet jól kijönni!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt azért elmondod, hogy hol voltatok? - kérdezte Lucy kíváncsian és kissé értetlenül, mint aki azonnali válaszokat követel a hallgatásáért cserébe.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugye megérted ha nemet mondok!? Megígértem valakinek, hogy erről nem beszélek..</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Lucy csak fintorgott egyet, majd kissé sértődötten, felparancsolt minket a szobába, bűnhődésképpen.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ma már nem mehettek el itthonról, remélem ezt tudjátok! Ha bármi gond van, a pagodában alszom, mivel nincs kedvem hazug, szökevényekkel egy fedél alatt tartózkodni. - vágta a szemünkbe, minden érzelem, és hangsúly nélkül, ezzel is érzékeltetvén, hogy mennyire megvet minket a jelen pillanatban.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hael és én még pár másodpercig megrökönyödve álltunk a nappaliban, hosszasan elmélyedve egymás tekintetében, majd elmosolyodtunk, mint két cinkostárs, akik elégedettek, hogy ennyivel megúszták, és nem részesülnek nagyobb megrovásban... Fejemmel az emeleti lépcső felé biccentettem, jelezve, hogy ideje lenne fölmenni, nehogy a végén még ezt is felróják nekünk...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Lekucorodtam az ágyamra, és némán agyaltam, kizárva Hael-t és minden mást a gondolataimból. Csak az éjszakán méláztam, a nőn, aki talán a tigrisem anyja...bármennyire hihetetlen is, mi van ha igaz? Hael felugrott mellém, és selymes szőrével hozzám dörgölődzött... mintha azt mondta volna: ,,bármi fáj is, én itt vagyok." Úgy éreztem, hogy talán lesz esélyünk igazi gazda-kedvenc kapcsolatra. Ekkor rám nézett és megszólalt:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól vagy? Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni... Csak...nem tudtam, hogy ez fog kisülni belőle</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Hael, mondd, miért lettél hirtelen ennyire kedves velem!? Mi változott? Az érdekeid, vagy engem is megkedveltél!?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Hazudnék ha azt mondanám a legelejétől önzetlenségből voltam olyan, amilyen, de idő közben téged is megkedveltelek... - felelte őszintén - mialatt lágy, kedves hangja fülemet simogatta.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Értem - néztem rá érzelemmentes tekintettel, mint akiben vegyes érzések kavarognak a történtekkel kapcsolatban, és még meg kell emésztenie a dolgokat...</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3735778174672836384.post-67076159381753417822015-03-08T07:51:00.001-07:002015-04-06T13:18:05.424-07:00Hibrid 14. Fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6zKmTRoxh7HYMC6IlcvadGITQSIBPJaIwZgUorQsznc7bN4aU54ME-vzU3ts6XRWGxdqDUaP1DYCEe1kEpZN5NA69NpFr57ufR4F6DHnJailrdydQaDqvs9_wqxbStWOt3oHFHamlVZ4/s1600/27.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6zKmTRoxh7HYMC6IlcvadGITQSIBPJaIwZgUorQsznc7bN4aU54ME-vzU3ts6XRWGxdqDUaP1DYCEe1kEpZN5NA69NpFr57ufR4F6DHnJailrdydQaDqvs9_wqxbStWOt3oHFHamlVZ4/s1600/27.jpg" height="400" width="266" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Másnap végiglézengtem az egész napot. Halálra untam magam, miközben előre rettegtem az estétől. Nem tudtam hozzáfogni semmihez sem, mert a gondolataim akaratlanul is elterelődtek, így csak mélázgatni volt erőm, na meg tippelgetni, hogy Hael hova is készül... Mikor felocsúdtam csak arra lettem figyelmes, hogy anyáék háta mögött bevágódik az ajtó, én pedig ösztönösen rávágom, hogy jók leszünk... Ekkora hazugság még életemben nem hagyta el a számat! Az előszobában lógó kulcsos polcra néztem és boldog voltam, hogy anyu elől hagyta a kocsikulcsát. Elszámoltam tízig, majd mikor majdan biztos voltam benne, hogy a szülők házon kívül vannak, felrohantam Hael-ért az emeletre.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Hael! Gyere! Elmentek itthonról, és sietnünk kell, hogy vissza is érjünk, ha lebukunk ne tudd meg mit kapsz tőlem! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké! Menjünk! - nézett rám Hael, tőle nem megszokott módon. Máskor tekintete búskomor volt, száját lebiggyesztette, szemét pedig lesütötte. Most viszont különleges tűz égett a tekintetében és arca is izgalomról árulkodott. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem örültem, hogy hagytam belerángatni magam ebbe az egészbe, de jól esett, hogy örömet okozhattam neki. Még soha sem láttam ilyen vidámnak, és élettel telinek, meg már túlságosan hozzászoktam a bunkó, lekezelő és öreges stílusához is, de valahol éreztem, hogy van benne jóság. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mielőtt kiléptünk volna a bejárati ajtón Hael kérdőn nézett rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi az? Mi a gond, talán meggondoltad magad!? - nevettem el magam. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem csak azon gondolkoztam, hogy tudsz e vezetni...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát...ez csak részlet kérdés, elvégre nem lehet olyan nehéz egy repülő autót elvezetni... Főleg, hogy van robot pilóta üzemmód is. Anyukám sokszor hasznát veszi!!! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Renden, akkor bízd az irányítást arra a robot üzemmódra, vagy mire... </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Válaszul bólintottam, majd áthaladtunk a bonyolult biztonsági rendszeren, abban bízva, hogy minden kódra jól emlékszem és nem szúrom el. A retinaszkennert gyűlöltem, mert a szemem nem bírta jól az erős fényt, ez a szerkezet viszont egy lézerrel világította át a retinákat. Már fél sikerként könyveltem el a kijutásunkat. Gyorsan bepattantunk a kocsiba, én pedig rohamtempóban futottam át a használati útmutatót. Azonban mielőtt megfejthettem volna az indítás bonyolult rejtélyét, Hael megnyomott három gombot, a gép mikrofonjába pedig bemondta a címet, és már repültünk is.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt meg hol tanultad!? - kerekítettem ki a szemeimet csodálkozásomban. Egy állat, akinek eddig semmi tapasztalata nem volt az életről, két másodperc alatt beindít egy bonyolult, emberi autót... </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom... </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Hova megyünk? Már igazán elárulhatnád... </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne haragudj, de nem tehetem! Tudod, hogy mi az a titok, ugye? - titkolózott Hael. Nem mondott nekem semmit, és a legszörnyűbb az volt az egészben, hogy nem tudtam miért nem... Fogalmam sem volt arról, hogy ő áldozat vagy gonosztevő. Milyen titka lehet egy beszélő állatnak!? Aki ugyan beszél, csak nem arról, amiről kéne... </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudod, nem te vagy az egyetlen akinek vannak rossz emlékei, titkai... Nemrég, még az érkezésed előtt betörtek hozzánk, csak nem az értékek miatt. Engem akartak elvinni, valami kísérlet céljából, nem tudom miért, de azt mondták, hogy gazdag lányokat gyűjtenek. Elbújtam, és nagy mázlim volt, hogy nem találtak rám a pánikszobában. Azóta is majdnem minden este ezzel álmodon, és sötétben pánik félelmem van. Ezt eddig senkinek sem mondtam, te vagy az első!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hael csodálkozva nézett rám, mintha tudná miről van szó, de nem felelt semmit. Mikor látta rajtam, hogy furcsa arckifejezést vágok, gyorsan lenézett az ablakból, majd pedig örömmel jelentette:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt hiszem megjöttünk! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Én is kitekintettem az ablakon, és csodálkozva vettem észre, hogy egy szörnyű és lepukkant helyre érkeztünk. Az életben még soha nem láttam ilyet, mert a szüleim nem engedtek ki a gazdag körzeten kívülre, mondván, hogy szörnyen veszélyes.<br />
Az autó hirtelen süllyedni kezdett, és úgy nézett ki, hogy Hael nem tévedett, tényleg megérkeztünk. Mihelyst földet értünk, ő már nyitotta is az ajtót, meglepően ügyesen, ahhoz képest, hogy csak mancsa volt...én azonban eléggé vonakodtam kiszállni. Ez a környék...csöppet sem volt bizalom gerjesztő, sőt mondhatni szánalmas látvány volt. Sehol egy fűszál, amerre a szem ellátott, mindent kopár pusztaság borított. Néhány romos, összedőlés szélén álló kunyhócska álldogált, melyek nem tükrözték az évszámot. Olyan érzésem volt, mintha az itt élő emberek semmit sem haladtak volna a korral, aminek persze a szegénység volt az oka.<br />
<br />
- Jena! Mire vársz? Itt akarsz maradni?<br />
<br />
- Bocsáss meg Hael... csak.... félek itt hagyni az autót. A környék nem biztonságos, meg amúgy is...mit keresel te egy ilyen helyen!?<br />
<br />
- Neked ahhoz semmi közöd! Mellesleg pedig az itt élő emberek nem bűnözők csak szegények! - ordítozott magából kikelve Hael, mintha csak ő sértegettem volna.<br />
<br />
Hátat fordított nekem és elindult egy keskeny kis úton, melynek nem láttam a végét. Az utca mindkét oldalán nyomorúságos házak álldogáltak, melyektől szörnyű rossz hangulatom támadt. Az a világ, amiben élek nem valóságos, csak egy gazdagok kedvéért létrehozott fikció, mert nem az a valóság, hanem ez. Az emberek éheznek, miközben mi fürdünk a dellában, hol van itt az igazság?<br />
Hirtelen Hael megtorpant egy, a többihez képest még viszonylag kulturált ház előtt. Leült az ablak alatt, farkát maga alá húzta, majd hosszú percekig a konyhába sürgölődő nőt figyelte. Az idős asszony szomorúnak és magányosnak tűnt, mint akinek az egész élete romokban hever.<br />
Érdeklődve vártam a fejleményeket. Nem tudtam, hogy mi lehet Hael terve, reméltem, hogy nem azért jött ide, hogy benézzen az ablakon. De nem történt semmi, hibridem csak némán ücsörgött, és úgy nézett ki, mint aki meglehetősen maga alatt van. Vajon ki lehet ez, akit így figyel? Honnét ismeri, és milyen kapcsolatban állhatnak? - estem újra gondolkodóba.<br />
<br />
- Jena? - fordult meg Hael egy pillanatra.<br />
<br />
- Igen? Mi az, mit tegyek?<br />
<br />
- Vedd elő az összes pénzed amid van! - utasított fennhangon, mintha ő lenne a kiskirály, akinek minden kívánságát kötelességem teljesíteni.<br />
<br />
- Hogy gondolod!? Sok pénz van nálam...anyáék ki fognak nyírni, ha elajándékozom!<br />
<br />
- A kedvemért Jena, könyörögve kérlek! - változtatott hangsúlyán Hael.<br />
<br />
- Csak ha megmondod, hogy ki az a nő! Nem ködösíthetsz tovább! Mondd meg az igazat!<br />
<br />
- Öhm....rendben! Ő az anyám! - Hael hangja olyan közömbös volt, mint egy átlagos napon. Semmi hangsúly, semmi érzelem, csak az igazság. Nem értettem, hogy csinálja... elmond valamit, ami szíven üti az embert, de őt meg sem hatja.<br />
<br />
- Ez hogy lehet? Hiszen te...<br />
<br />
- Egy kérdésről volt szó! Most add ide a pénzed! - utasított fel, habozást nem tűrő hangon!<br />
<br />
Még mindig sokkban, de előkaptam a pénztárcámat, és gyorsan kiürítettem a tartalmát. Az utolsó filléremet is Hael szájába adtam, aki a bejárati ajtó felé futott vele. Félig-meddig bedugta az ajtó alatti résen, majd pedig visszabaktatott hozzám. Megállt előttem, és szemével kérdőn nézett rám, mintha valami hiányérzete támadt volna.<br />
<br />
- Gyere Jena! Ülj fel a hátamra! Vagy inkább gyalogolnál?<br />
<br />
Közelebb léptem hozzá és felkapaszkodtam a hátára. Dús, kék-fekete bundáját erősen megmarkoltam, ő pedig futásnak indult... Ezer és ezer kérdés lebegett a szemem előtt, de most nem vártam rájuk választ. Túlságosan örültem ennek a pillanatnak, és annak, hogy Hael kimutatja a háláját. Megbecsültem ezt az estét, mert közelebb kerülhettünk egymáshoz, még akkor is ha közel sem tudok mindent.<br />
A többi titok kiderítését viszont másik napra terveztem...</div>
Unknownnoreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3735778174672836384.post-67832067504333842252015-03-05T11:45:00.000-08:002015-04-06T13:18:12.094-07:00Hibrid 13. Fejezet<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUq05Z3i8TPO1g3AqjMgXHqAh96BuR-PasuqXYS3AmEXBcUthvLwwsqvQRQVUf56KeH4jgWCiJLk2z1qUZTXkNKKVC_gReF4ON8cnmpc5emcHlqu1rDYTRbbx2rUHSPOT3CPb3qJCHc2c/s1600/16.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUq05Z3i8TPO1g3AqjMgXHqAh96BuR-PasuqXYS3AmEXBcUthvLwwsqvQRQVUf56KeH4jgWCiJLk2z1qUZTXkNKKVC_gReF4ON8cnmpc5emcHlqu1rDYTRbbx2rUHSPOT3CPb3qJCHc2c/s1600/16.jpg" height="400" width="266" /></a>- Jena! - hallatszott Hael hangja az emeletről.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen? Nem te adtad egyértelműen a tudtomra, hogy nem akarsz beszélni velem!? - szorítottam össze fogsoromat, nehogy sírni kezdjek az engem emésztő méregtől, vagy végső elkeseredésemben olyat mondjak, ami nem lenne helyén való.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Jóban akarsz velem lenni? - mosolygott rám, óriási fejével, melyen az állatias vonások egészen elhalványodtak, és kisfiús formát kezdtek ölteni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Mire akarsz kilyukadni? Mellesleg DE! Eddig erről papoltam! Jóban akarok lenni veled, de te nem hagyod. Ez nem világos? A figyelmet azért elvárnám...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha megteszed, amit kérek, minden más lesz! Igyekezni fogok...hogy a kedvedben járjak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Vagy úgy...Mi van, mitől lettél ennyire készséges és önzetlen? Már előre félek mit fogsz kérni... Hael.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Vigyél el valahová holnap, amikor a szüleid moziba mennek!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Láttam Hael arcán, hogy kissé fél a válaszomtól, és attól, hogy engedek e a ,,zsarolásának."</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Honnan tudsz a moziról? Tudtommal anyáék nem mondták neked. - húztam föl szemöldökömet csodálkozva, miközben azon gondolkoztam Hael milyen kis számító tud lenni, ha érdekei is úgy kívánják....</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak véletlenül meghallottam...Akkor benne vagy, vagy sem!?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Már épp válaszolni akartam volna, mikor feltűnt, hogy Hael hosszasan bámul a hátam mögé. Gyorsan megfordultam, hogy ellenőrizzem ki áll a lépcső alján.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Jöttök vacsizni? - szólalt meg anyukám édesen csengő hangja, miközben széles mosolyra kerekítette száját.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Öhmm...mindjárt! - feleltem tétován, miközben azon aggódtam vajon meghallotta e az előbbi beszélgetésünket.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem volt időm felelni hibridem kérdésére, csak ránéztem, jelezvén, hogy a hely és az idő nem túl megfelelő ennek megvitatására. Gondoltam jó kislány módjára segítek anyának teríteni, mielőtt még szóvá tenné, hogy mennyit dolgozott, míg én csak lézengtem... Hamar előkapkodtam a terítőt, a tányérokat és a poharakat, majd egy szemvillanás alatt felvarázsoltam őket az asztalra. Hirtelen eszembe jutottak Hael szavai, és agyalni kezdtem a dolgon... Hova akar menni, és miért? Tudtommal nincs senkije, mert egy Hiboratóriumban született, de most akkor mégis van? Nem értem... miért ilyen titokzatos!? Szemem előtt újra felvillant a betörés estéje, amikor a két férfi valami emberrablásról és kísérletről magyarázott. Féltem, hogy Hael-nek is van valami köze a dologhoz, talán ő is az áldozatok egyike lenne? </div>
<div style="text-align: justify;">
Fejemet fölkaptam és körülnéztem tigrisem után kutatva, ám ő a közelben sem volt. Jellemző...ide nem tolná a képét, hogy segítsen nekem...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Haaaaaaeeeel! - kiabáltam föl az emeletre.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ő nem szólt vissza, csak komótos, lomha lépteit lehetett hallani a parkettán. Pár másodperc múlva kék bundáját láttam a lépcsőfordulóban, amint felém közeledett. Apa dolgozója felé vette az irányt, szinte azt parancsolva, hogy kövessem ha mondandóm van. Ez a szoba tökéletesnek bizonyult a beszélgetésre, főleg ilyenkor, amikor apa tárgyaláson volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor benne vagy, ugye? - próbálta rám erőszakolni akaratát.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen..</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem beszélgettünk valami sokáig, de arra bőven elég volt, hogy megegyezünk a cselszövésünkben. Nincs jogsim, és vezetni is csak nagyjából tudok így elég érdekes lesz elvinnem anya repülő kocsiját. Ráadásul félek az ilyen dolgoktól. Ha kínos, ha nem én bevallom, hogy nagyon vonakodok a ,,szabályszegéstől." Szemtelenkedni azt nagyon tudok, de az éjszaka közepén meglépni a szülők kocsijával, ráadásul 16 évesen... na ez már nem annyira az én műfajom. Hael-ből sokkal inkább kinézném... De ezúttal is a kíváncsiságom győzedelmeskedett, merthogy egyáltalán nem azért megyek el vele, hogy utána jóban legyünk... Mindössze csak tudni akarom az igazat, mert már nem látok át a hazugságok fátylán, melyekkel hibridem takargatja magát! No meg persze ezzel is közelebb kerülhetünk egymáshoz, de az másodlagos szempont volt a jelen helyzetben.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elég gyorsan elrepült az este...Megettük anya mérsékelten ízletes töltött pulykáját, majd filmet néztünk, végezetül pedig az alvásra is szakítottunk időt, vagyis próbáltunk. Mindent összegezve ez egy érdekes, de pozitív nap volt, mert anya megpróbálkozott a főzős művészetével , még ha csak több-kevesebb sikerrel is. Kezdetnek ez maga volt a tökély!!! Azonban hiába próbáltam lehunyni a szemem, a gyomrom folyton görcsbe rándult. Rettentő izgatott voltam a holnapi kilátásokat mérlegelve. Halvány lila dunsztom sem volt róla, hogy hova is fogunk menni és miért... Azt azonban biztosan tudtam, hogy nem lesz könnyen felejthető...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u>Megjegyzésem: </u></div>
<div style="text-align: justify;">
Bocsi, hogy ma csak ennyit hoztam, és talán nem is volt olyan ,,fantasztikus" (XD Fő a szerénység), mint azt megszoktátok, de a sok kihagyás után kissé kiestem a ritmusból, de ígérem hamar visszarázódok, és a kövi fejezetben Hael titka is kezd majd kibontakozni! :)) Ezt vegyétek egy kis ízelítőnek, holnap pedig belendülök, és egy nagyon hosszú és remélhetőleg izgi résszel jövök! :3</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3735778174672836384.post-19361365204408387892015-01-24T05:07:00.000-08:002015-04-06T13:18:19.037-07:00Hibrid 12. Fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYYAc53VjYEXFq46gwAvJ2lETk0spzxnPh1KlJ2iSgLXj2taM7Nfwxfa8zD92lwYIdf4gFspfIfinMe_dBBLMga77w2qIyevUgV5UkGwnbxUdhPgXdiB4oguibJduDpF1YPNoAPDKUxpM/s1600/17.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYYAc53VjYEXFq46gwAvJ2lETk0spzxnPh1KlJ2iSgLXj2taM7Nfwxfa8zD92lwYIdf4gFspfIfinMe_dBBLMga77w2qIyevUgV5UkGwnbxUdhPgXdiB4oguibJduDpF1YPNoAPDKUxpM/s1600/17.jpg" height="400" width="266" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
A szülinapomat még Hael érkezésének délutánján lebonyolítottuk. Nem volt nagy etvasz, egy kellemes hangulatú tortázás, néhány puszi, és egy közös program. Pont olyan, mint amilyennek elképzeltem. Az én kívánságom volt, hogy ne legyen nagy buli, meg extra dolgok, csak egy családi délután. Hael persze végig unatkozta, de ezt már nem hagyom annyiban, és minden áron rendezem a kapcsolatunkat. Lehet, hogy vannak önálló, épkézláb gondolatai, de nehogy már a nyúl vigye a puskát! Mégis csak én vagyok a gazda, vagy mifene. Délután, mikor lezavartuk a fülhúzásomat, úgy határoztam elviszem sétálni, hogy egy kicsit észbe kapjon, és közben beszélgethessünk. Ki akartam deríteni mi nyomja a bögyét, mi az ami miatt ki nem állhat engem és a családomat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Valójában nem hagytam neki választást. Kötelezővé tettem a mozgást, azonban egy percig sem bíztam meg benne, így kénytelen voltam feladni rá az elektromos hámot. A virtuális ,,kötőfék" egyik részét magamra, a másikat pedig Hael nyakára kötöttem, ezzel biztosítva, hogy mellettem marad. Ő ugyan mondta a magáét, de kivételesen nem érdekelt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit gondolsz, hogy össze kötözöl minket ezzel a szarral!? Oldozz el azonnal! Én nem kutya vagyok, hahó!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nyugi, fel se fog tűnni, hogy rajtunk van, ha nyugton leszel, és szépen sétálsz! - magyaráztam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Vagy úgy... Először rákényszerítesz, hogy egy dög unalmas szülinapot üljek végig, utána pedig kötelező sétára viszel... Miért nem kutyát vettél?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Haha... Nagyon vicces, de nem érdekel mit gondolsz! Sokáig együtt fogunk élni, és az én célom, hogy barátok legyünk. Jót akarok neked Hael!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor ezt még gyakorold! Gőzöd sincs arról, hogy mások mire vágynak! - okoskodott.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem baj! Gyere! - azzal fogtam magam és elindultam az utca irányába. Nem hagytam neki választást, kénytelen volt követni, nehogy az elektromos póráz megrázza.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Lassan sétáltam, hogy több időnk maradjon a beszélgetésre. A nap, mint egy óriási lézer lámpa, úgy sütötte a fejünket. Irigyeltem Hael-t, hogy megvédi a szőre. Gondoltam menjünk a parkba, ott úgy is sok árnyék van! Kicsit megszaporáztam lépteimet, mert már nem bírtam elviselni a hőséget. Az utca túloldalán Anne néni sétált, kezében két szatyorral. Első gondolatom az volt, hogy manapság ki használ ilyen elavult zacskókat... De egyébként nagyon kedves hölgy volt, anyáék gyakran jártak össze vele, és a férjével. Szigorú és hirtelen haragú, de a szíve arany volt. Láttam, hogy Hael is őt nézi és egy percre meg is torpant.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi van? Nem megyünk? - néztem rá értetlen szemekkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ő szóra sem méltatott. Pár percig tétován bámulta az utca túloldalán haladó nőt, majd pedig tiszta erejéből futásnak indult, és csöppet sem zavarta, hogy engem is magával rángat. Vágtatott, mint a leggyorsabb paripák, miközben kék bundáját a szél minduntalan felborzolta. Minden energiámat összeszedtem, hogy a hátára tudjak kapaszkodni, mert féltettem magam a forró aszfalttól. Nem értettem mit akar, vagy, hogy mi jár gondolataiban, de szörnyű előérzetem volt, tudtam, hogy Hael bekattant és esélyem sincs rá, hogy józan észre térítsem. Egyenesen Anne néni felé igyekezett, aki ebből az egészből semmit sem fogott föl. Hirtelen csak arra lettem figyelmes, hogy belecsapódtunk az idős nőbe. Hael megállt, és mint egy vadállat úgy fújtatott, Anne néni viszont a földön feküdt, szatyrai romján. Fölállni sem bírt szegény, én viszont odaugrottam hozzá, és rögtön fölsegítettem, vezeklésképpen. Nem volt időm Haelt megregulázni, de ekkora haragot még soha nem éreztem iránta. Úgy akart bosszút állni rajtam, hogy elkaszált egy idős asszonyt...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Vedd le rólam a kezedet! Mit képzelsz hmm? Te és a ronda tigrised meg akartatok ölni? Ez a baj ezzel a modern technológiával... Nem megbízható! De majd én beszélek a szüleiddel! - förmedt rám Anne néni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne tessék haragudni! Hael véletlenül csinálta, biztos vagyok benne! Kérem ne szóljon anyáéknak, majd én megbüntetem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Hmm... Nem bánom, de tartsd féken a kis kedvenced! Ja meg segíthettek behordani a csomagjaimat! Miattatok minden a földön hever. És ha még egyszer előfordul, nem hagyom szó nélkül!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Természetesen becipeljük őket ön helyett! Igaz Hael?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tigrisem némán állt, miközben gyűlölködő pillantásokat vetett felém. Csak azt nem értettem ő miért van felháborodva. Az egészet készakarva okozta, legalább a következményeket vállalja! De afelől biztos lehetett, hogy otthon megkapja a magát! Az egész hátralevő délutánt Anne néninél töltöttük, mivel nem volt elég neki, hogy behurcolkodtunk helyette, még el is kellett pakolnunk nála. Hibridem totális ellenállást mutatott. Ide-oda lézengett, megjátszva, hogy beleszakad a munkába, de lényegében csak én dolgoztam. Az asszisztálására nem volt szükségem, így is alig bírtam elviselni a jelenlétét. Egy szörnyű negatív személyiség volt, és mintha szív helyett egy kődarab éktelenkedett volna a mellkasában. Nem tudtam elképzelni, hogy bárkihez is van kedves szava.</div>
<div style="text-align: justify;">
A dolgunk végeztével hazabattyogtunk. Már előre féltem anya reakciójától... Nem vittem magammal semmit, amin elérhettek volna, ráadásul Hael attrakciója több, mint három órát felemésztett! Biztos aggódnak már! Félve léptem be az ajtón, és meglepett a látvány.: Anya életében talán először a konyhában sürgölődött. Máskor szívesen testálta át ezt a szerepkört Lucy-ra. Úgy látszik tényleg változnak az idők, talán ők is érezték, hogy valami nem volt rendben a családdal. Én persze csak örültem. Amint észrevette, hogy hazaértünk, eldobott mindent, ami a kezében volt, és felénk rohant. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Jena! Hol voltatok!? Mit csináltatok ennyi ideig!? Már kezdtem aggódni!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne haragudj anya, de véletlenül belefutottunk Anne nénibe, aki elejtette a szatyrait. Neki segítettünk becipekedni. - igyekeztem kimagyarázni a dolgot.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben! De hogy érted, hogy ,,belefutottatok"?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem vettük észre és fellöktük... - sütöttem le szemeimet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól van, vagyis nincs jól, de legalább jóvátettétek. Menjetek föl a szobába, mindjárt kész a vacsi! Majd szólok nektek. Hael is az asztalnál eszik? - érdeklődött anya, némi fintorral a hangjában.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem! A földön akar vacsorázni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Anyu kérésére fölbaktattunk az emeletre. Hael meghúzta magát, és csöndben jött a nyomomban.</div>
<div style="text-align: justify;">
Behívtam a szobába, ő pedig nem tiltakozott, látván, hogy nem vagyok túl oldott hangulatban.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Jena, miért nem mondta meg, hogy én löktem föl az öreg banyát? - nézett rám Hael.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert minden áron bebizonyítom neked, hogy a gyűlölet és a harag nem megoldás. Azt mondtad, hogy gőzöm sincs mire vágynak mások! De ez nem igaz... - válaszoltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Kössz!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi volt ez? Csak nem egy kedves szó!? - mosolyogtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, dehogy! Én sosem mondanék olyat!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Félsz bevallani? Tudod nem lehetünk mindig ilyen ellenségesek!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Jajj, nem papolj már nekem erről! Semmit sem tudsz rólam, világos? - gurult ismét dühbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy pillanatig úgy éreztem megtört a jég, de most... újra utál... Keményebb dió, mint azt hittem! Tanácstalan voltam, hogy mit tehetnék a békülés érdekében, mert ő minden próbálkozásomat sorra elutasította. Nem tűnt már gyereknek, vagyis...nem tudom, hogy a hibrideknél, hogy működik ez, de attól még nem kéne ilyen negatívnak lennie! Vajon keresztül ment valami szörnyűségen? Mellesleg ez a szerkezet semmit sem ér! Ő simán ,,fellázadhatna" ha akarna... nem az a kezes bárány típus! - gondolkoztam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Hael! Nem akarsz beszélni róla? - futottam utána a fönti nappaliba.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi a francról hadoválsz? - támadt nekem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Arról, hogy miért vagy ilyen!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem felelt. Nyakát behúzta, fejét pedig igyekezett lesütni. Tipikus ember volt... egy rossz természet, de mindenképpen ember. Nem volt hibrid, vagy tigris, sőt egy technikai csoda sem. Egy sebzett kisfiú sokkal inkább, akit valami szörnyű dolog ért, de nem meri bevallani. Soha, egyszer sem volt kedves hozzám, én még sem tudtam gyűlölni. Inkább sajnáltam, és minden erőmmel azon voltam, hogy felfedjem a titkát. Tudtam, hogy nem őszinte velem, de nem sikerült kihúznom belőle az igazat, mert félt valamitől. Mintha ezzel a stílussal próbálná megvédni magát a gonosztól, ami már egyszer utol érte, de most újra üldözi. Egy vastag, áthatolhatatlan fal állt közöttünk, melynek nem volt nálam a ,,kulcsa", de tudtam, hogy megszerzem. Valahogy el fogom érni, hogy megnyíljon nekem. Oda akartam lépni hozzá, hogy megsimogassam, de ő hátrálni kezdett. Nem engedte, hogy hozzá érintsem ujjaimat. Tüzes tekintete most sokkal inkább volt szomorú, de nem vigasztalhattam meg. Kizárt engem az életéből, és nem hagyta, hogy megismerjem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Látván ellenállását hátat fordítottam és levonultam a nappaliba. Igaz anya még nem szólt, de jobbnak láttam, ha Haelt egyedül hagyom egy kis időre.</div>
Unknownnoreply@blogger.com1