30. Fejezet

 Elindultam hát Heal keresésére. A park volt az első állomás, ahová az utam vezetett. Szedtem a lábam egymás után, hogy hamar odaérjek. Egyre kétségbeesetten próbáltam a nyomára jutni. Se híre se hamva. Nem értem, hogy tudott így eltűnni. Bárcsak tudnám a tudóst utolérni, aki Healt teremtette lehet több sikerrel járnák. Gondolataim úgy kavarogtak a fejemben, hogy  fájdalom járta végig a testem. Végig sétáltam a parkon . Minden hol a fák árnyékában Healt véltem megpillantani, de sajnos csak a szemem káprázot. Még jobban magamra húztam az interaktív pulcsimat, mert nagyon fáztam. Végig sétáltam a parton csak pár ember sétált a parton, akik még tudták értékelni a régi szép időket. Amióta ez az új világ van. Minden szép, és jó megszűnt létezni. Mű füvek, repülő autót, és robot kutyák vették át az irányítást a világ felett.  Ez az egyetlen hely ahol még embernek érzem magam. Ahogy tovább sétáltam egy ismerős alakra lettem figyelmes. Biztos csak megint káprázik a szemem. Heal alakja rajzolódott ki a lámpa halovány fényénél. Egyre közelebb értem és tényleg egyre jobban hasonlított az én drága barátomra. De az nem létezik megint a képzeletem játszik velem. Egyre jobban dörzsöltem a szemem, de az alak sehová sem mozdult.  Futásnak eredtem. Heal Heal kiabáltam, ahogy csak bírtam. Healra emlékeztető alak még mindig ott ült. Mint aki várt valamire vagy valakire. Egyre közelebb értem, és azt vettem észre, hogy nem tévedtem tényleg az én drága barátom ült ott. Heal tényleg te vagy az szóltam oly csendesen mintha csak egy álom lenne, és félek, hogy felébredek. Igen én vagyok az Jena. Hogy találtál rám? Én már több mint három hete kereslek égre földre. Már sok helyett bejártam , de eddig nem találtam rád. Miért tüntél el ? Merre jártál ezidáig? Jena ez egy nagyon hosszú történet amit nem most kell még beszélnünk. Heal ezt ne csináld. Időm mint a tenger. Leülhetek melléd?

- Jena tudod, hogy ez nem kérdés nyugodtan ülj le. Gyorsan le ültem, és magamhoz szorítottam az egyetlen barátomat.-

 Kérlek mond el, hogy miért tüntél el. Mi az oka amiért szőrén szálán eltüntél?

 -Kicsit kutakodtam  a kísérlet után. És mit deritettél ki?

-Nem sok mindent annyit tudok csak, hogy az első tudós aki az állati kisérleteket végezte az nyomnélkül eltünt. Aki már minket meg teremtett az már a sokadik alkalommal járt a laboratóriumban. De érdekes módon ez is eltünt. -Heal tudod mit jelent ez? 

-Sejtem csak félek nehogy olyanba mászunk bele ami a vesztünket okozza. Heal már ebbe benne vagyunk nyakig, és muszáj lesz tovább kutatnunk.

29. fejezet

 Hiába töltöttem heteket azzal, hogy próbálok Heal nyomára bukkani. Olvastam rengeteg cikket, de semmi sem jutatott előrébb. Sok csalódás ellenére sem adom fel. Igaza van Lucynak. Le ültem az ágyra, és azon töprengtem, hogy mitévő legyek tovább. Mivel a nyakörvet nem akartam a barátom nyakába vissza rakni, ezért a neten hiába kutattam utána.  Végig gondoltam, hogy hol nem jártam eddig, és ott folytatom a kutatást . Legutolsó alkalommal a parkban voltunk. Lehet vissza ment a parkba, és csak rám vár, hogy újra magamhoz öleljem. Ez az a park. Utamat a gardrób felé vettem. Fel vettem az interaktív pulcsimat, órámat fel helyeztem, és a konyha felé siettem. Lucy hol vagy? Az elő szobában , gyere ide ha akarsz valamit.

-Drága barátom tudod, hogy mindig számíthatsz rám, bármit meg tennék érted. ---Jaj Jena. Mit csináltál már megint?

-Esküszöm egyszer az örületbe fogsz engem kergetni. Te ha valami oltári hülyeséget csináltál inkább el sem mond. A szüleid a múltkor is le kapták a tíz körmöm, amiért este ki rohantál a barátod meg keresni.

-Na Lucy az az igazság, hogy tudom hol van Heal. Tényleg?

-De honnét tudod? Ki mondta el neked? -Tudod mondtam, hogy a múltkor a parkban voltunk, és ott megismerkedtünk egy fiúval meg az ő tigrisével. Ezt nem is mesélted.

-Na akkor csak akartam, bocsi csak sok gond van a fejemben így sokszor azt sem tudom, hogy kinek mit mondok.

-Na és helyes a srác?

-Ne idegesíts. Hol érdekel engem, hogy néz ki a fiú. A legjobb barátomon kívül senki más nem érdekel!

-Heal a másik tigrisel akart beszélni, a tudd róla, hogy egy kísérletben vettek részt, és valójában ők is emberek mint mi magunk.

-Micsoda te ebben teljesen biztos vagy?.

-Igen. De én most megyek, ha anyuék keresnek már alszok.

-De ha le bukunk, akkor én nem tudtam semmiről azt mond! 

Mert ha miattad ki rúgnak, akkor én meg téged seggbe rúglak, de úgy, hogy a holdig repülsz.

- Jó.

-Na most megyek, zárd be az ajtót.

-Ha a parkban leszek felhívlak.

-Okvetlenül értesíts, ha szükséged van segítségre akkor írj sms-t, és én ott is leszek!