27. Fejezet

   "Blutig" be írtam a keresőbe,  rengeteg találat jött ki. Az ötödik eredmény, ami az érdeklődésem fel keltette. 

Dr. Daret a feltaláló aki évek munkáját fordította a Hibridek tökéletes ki fejlesztésének. Sok cikket lehet róla olvasni, de nekem azon akadt meg a szemem ahol a hibridekről ír, hogy micsoda csodás lények, és az inteligenciájuk nagyon magas az emberéhez  képes olyan mintha emberek lenének.
   Elizabeth egy híres újságíró irt egy cikket Jamessel,  amiben elmeséli mióta foglalkozik az állat kisérletekel.
-Dr. Elizabeth Meséljen nekünk,  miért lett önből tudós?
- Dr. Daret :Olyan 10  éves lehettem,  mikor édesapámtól kaptam egy kis kutyát amire régóta vágytam. Gyönyörű kutya volt fekete szőre ragyogott,  fehér foltokkal volt tele.

- És mi történt a kutyussal?
- Egy reggel fel keltem,  rögtön mentem a kutyámhoz, de sajnos meg halt. És  így eldöntöttem ha felnövök tudós leszek, hogy az állatokat a haláltól meg mentsem.
- Ez nagyon szép dolog öntől .

Köszönöm.

 Dr. Elizabeth Nem félt attól, hogy bele búkik a kisérletbe?

Dr. Daret: Őszintén szólva féltem egy kicsit, de úgy voltam vele, ha soha nem kezdek bele, akkor nem tudhatom mi fog belőle ki sülni.

-Mi emberek felelősséget vállalunk egy kis állatért, amikor magunkhoz vesszük.

-Ön nem így gondolja kedves Eliabeth?

-De igen igaza van. 
- Az állatok védtelenek akár a kis gyermekek,  így mi vagyunk felelősek értük.
- Köszönöm a válaszait megtiszteltetés volt önnel beszélni.
- Örülök, hogy egy ilyen szép hölgy társásagában tölthettem egy kis időt.

Nem olvastam végig a cikket, mert az idegesség nem hagyott nyugodni.

 Utána kellene járni hol tudom utolérni ezt a tudóst hátha tudja Heal hol lehet.

Minden vágyam, hogy újra ember legyen még ha az is az ára, hogy örökre elvesztem.
Ha sikerül újra emberré vissza változtatni az egy ajándék lesz a számára,  mert nem jó így látom rajta, hogy szenved és a szívem szakad meg érte. De akkor új életet kezdhet és végre nem egy állati testbe lesz bezárva. Én nem vagyok önző Heal boldogsága fontosabb mint, hogy az én szeszélyeim  valóra váltása.
Nem ítélhetem örökre állati sorsa ha ő nem boldog. Nekem az ő boldogsága a fontos.
   Tovább kutatok hátha találok valami információt a tudosrol.
   Egyik cikkben azt írják elme állapotára hivatkozva elbocsátották a laboratoriumbol mivel hibás kísérleteket végzet állitólag.
Fel pattantam az ágyról szaladtam a legjobb barátnőmhöz a konyhába.
A lépcsőn csak úgy viharzottam le. Apát majdnem el sodortam a nagy rohanás közbe .
 - Bocs apa, de siettek! Ne haragudj nem figyeltem, hogy jössz fel felé. - puszit nyomtam az arcára, és már siettem is tovább.Rohantam a konyhába, hogy Lucyval beszéljek.
- Lucy hol vagy?
- Itt vagyok a pult alatt.
- Mit csinálsz ott? Gyere ülj le gyorsan.
- Nyugodj meg mond el miért vagy ilyen izgatott?
- Találtam egy cikket arról a tudósról aki Healt teremtette.
- És?
- Csak egy rövid cikk amiben elmeséli miért lett tudós. De több cikk nincs róla. És nem értem,  hogy nem írnak róla többet. Te tudsz valamit erről az emberről?
- De tudok azért vették le, a cikekket, mert meg bolondult a sok italtól.
- Hogy hogy, és mikor?

26. Fejezet

Szobám ajtajához léptem, le nyomtam a kilincset. Felsiettem a lépcsőn, nem volt kedvem

Lucynak magyarázkodni. Beléptem a kis kuckómba. Magam mögött becsuktam az ajtót.

Nagyon későre járt, egyáltalán nem voltam nyugodt Hael hirtelen eltűnése megrázott. Leültem

az ágyra és elmerültem a gondolataimban.

Kopogás hallatszott.

– Gyere be! – kiáltottam ki.

Lucy nyitotta ki az ajtót.

– Bejöhetek?

– Gyere nyugodtan. – Belépett a szobámba. – Gyere ülj le.

– Mond el mi bánt ennyire téged?

– Hagyjuk, mindgey.

– Nem, ne hagyjuk. Hael eltűnése ami ennyire aggaszt? Merre kereste?

– Mindenhol ahol csak el tudod képzelni. Parkokban, suli udvaron, a nagypályán, ahol a

mérkőzések vannak. Átölelnél kérlek?

– Jaj drága barátnőm ezt neked kérned sem kell.

Szorosan átölelt. Olyan jó érezni, hogy a legjobb barátnőmre mindig számíthatok. Könny

csordult a szemeimből. Lucy elengedett és egy zsepit nyújtott át nekem. Kezében tartotta mire

elvettem. Szememből indulnak a könnyek, de a lelkem mardossák.

– Lucy nagyon félek, hogy Hael soha nem kerül elő.

– Ne beszélj butaságokat, haza fog jöni meglátod.

– Da ha nem talál haza?

– Haza jön, haza talál. Ezen ne idegeskedj. Na de most már megyek pihenni

– Ma itt alszol?

– Igen mivel a szüleid egy hétre elutaztak.

– Egy hétre?! Nekem nem is szóltak. De nem lepődöm meg semmin velük kapcsolatban.

– Jane a szüleid nagyon szeretnek téged.

– Na ezt jól titkolják.

– Majd reggel ezt megbeszéljük, mert ideje aludni menni.

– Még csak 11 óra múlt.

– Akkor is irány aludni.

– Holnap szombat nincs suli!

– Még kicsit tévézhetsz, de utána sipirc aludni.

– Igenis anyuci.

Átöleltük egymást. Puszit nyomott a homlokomra.

– Jó éjszakát, Lucy!

– Jó éjt, Jane! – Lassan felállt az ágyról. Kiment a szobámból és az ajtót becsukta maga

mögött.

Az ágyam megvetettem. Készülök pihenni. De először még lezuhanyzok.

Elővettem a szekrényből a rózsaszín rövid ujjum és a rövidnadrágom és elindultam a fürdő

irányába.

Beléptem az én szentélyembe. Levettem a felsőt és a nadrágot, felfogtam kontyba a hajam és

beálltam a zuhany alá. Megnyitottam a jó meleg vizet. Jól esett lemosni az út porát magamról.

Vízcseppek áztatták a testem. Tusfürdőt öntöttem a habszivacsra és átdörzsöltem vele a testem.

Egy kicsit még a melegvíz alatt álltam. Elővettem a nagy törölköző kendőm, magam köré

tekertem és kiszálltam a zuhany alól. Áttöröltem magam felvettem a pizsamámat magamra. Villanyt

le kapcsoltam és mentem át a szobámba. Ránéztem az órára, már 12 óra volt.

Bebújtam az ágyba. Megpróbáltam nem a legrosszabbra gondolni, de az eszem csak azon járt,

hogy vajon merre lehet az én legjobb barátom.

Hazajön, érzem

! Olyan nincs, hogy cserbe hagyjon

engem. Lassan lecsukódott a szemem és könnyű álom szált a szememre.

Sokat forgolódtam, az álmok gyötörtek. Felébredtem hátam libabőrös volt. Megint rosszat

álmodtam. Ránéztem a telefonomra: hajnali 4 óra. Próbáltam vissza aludni de csak forgolódtam,

csak szunyókáltam. Próbáltam még pihenni, de nem hagyott a kétség aludni.

Már nem bírtam feküdni felkeltem feloltottam az éjjeli lámpámat. Az íróasztalról levettem a

laptopom. Bekapcsoltam, mert utána akartam nézni ennek a kutatásoknak

.