2015. április 27., hétfő

Hibrid 18. Fejezet

Beszélgetésünk után, mint a vihar előtti csend idején, elcsitultak a kedélyek. Jószerivel egymáshoz sem szóltunk, s ha tehettük fél szavakkal is megértetettük magunkat.
Csönd volt. Fárasztó, és néha már idegesítő csönd. Nem tudtam kifejezni az érzéseimet, így nem is próbálkoztam vele...
Már három hónap eltelt Hael vallomása óta, és apránként kezdtem azt hinni, hogy minden visszaállt a régi kerékvágásba, mikor a futárrobot új újságot hozott nekünk... Ez egy viszonylag picike gép volt, akinek programok és GPS segített a levél-és csomagszállításban. A lap maga nem sok említésre méltó témát tartalmazott, ám hátlapján, jól elrejtve egy csoport hirdetését véltem felfedezni. Blutig ellen volt a nevük, az érdeklődésemet pedig egyből felkeltették. Ennél is kevesebb idő kellett, mire rájöttem, hogy itt az alkalom! Nem vagyunk egyedül...
A gondolattól teljesen elragadtattam magamat, izgatottságom pedig nőttön-nőtt. Ha vannak mások is, akkor nem veszhetünk el, lesz, aki meghallgassa, és segítse Haelt, úgy ahogyan én nem tudom.
Azonban lelkesedésem süket fülekre talált, Hael a lehető legkisebb esélyt sem adta meg az ötletemnek, és élből elutasította, minden ezzel kapcsolatos próbálkozásomat. Mintha magában sem érett volna még meg az elhatározás, mintha én lennék a rossz, aki egyszersmind kikürtölné a világnak sötét titkát. Láttam, hogy nem áll készen, és már átkozza a napot, amikor megnyílt nekem, de én nem csüggedtem. Nem érdekelt, hogy ellenzi a felszólalást, a vitát, esetlegesen a „csatát", de nekem lépnem kellett. Az ő szájából ez azonban teljesen másképp hangzott, és kissé durvábban is fogalmazott. ,,Te nem nekem akarsz jót, hanem magadnak! Egy unott kamasz vagy, aki hallatni akarja a hangját, csakhogy aztán minél nagyobb visszhangot kapjon. Ám itt most életekről van szó, többek között az enyémről is!" Értettem... Sőt olyannyira értettem érzéseit, hogy kedvem egyre-egyre lejjebb apadt, és ami azelőtt kimeríthetetlen óceánnak bizonyult, az mára csak tünékeny pocsolyává lett. Én, egymagam gyenge voltam, ehhez meg pláne, és tudtam, hogy nélküle minden kísérletem hamvába veszne. Első lépésként őt kellett volna jobb belátásra térítenem, és megértetnem vele, hogy mindez az ő érdekét szolgálja, és azon szerencsétlen emberekét, akik hasonló sorsra jutottak.
Képes voltam akár vérre menő harcokba bocsátkozni, csakhogy kiálljak mindazért, amiben hittem, ugyanis akkoriban még volt az emberiségbe, és önmagamba vetett hitem, amiért bizton bízva küzdöttem. Elvek... Ezek a legrosszabb dolgok a világon, mert mikor rájössz, hogy csupán nem létező kapaszkodók voltak, egy világ omlik össze benned. Semmi értelmük sincsen, mert bármikor adódhat pillanat, amikor habozás nélkül sutba dobjuk őket, de éreztem, hogy ez most nem az a pillanat! Mert ez a megtérítés pillanata, Hael öntudatra ébresztése!

2015. április 26., vasárnap

Sorry emberek, sorry! :D

Holnap jön rész, már elkezdtem írni! :( Erdélyben voltam egy hosszabb osztálykiránduláson, ahol nem lehetett netezni, így elnézést, de holnap pótlom a lemaradásimat, mindhárom blogom! :D Kérlek tartsatok velem, és fordulatos részt hozok! ;)

2015. április 13., hétfő

Kiborulásom!!!

Sziasztok!^^

Először is a cserét ,,visszaigazolóknak" üzenem, hogy pár perc és mindenkit kiteszek, csak kisebb elcsúszásban vagyok az utóbbi napokban! ;)

Ma orvosnál voltam, meg fontos dolgozatokra készültem, (tehát nem a lábamat lógattam...sajnos. :D) és mikor belépek a Gmail fiókomban egy Panasz című levél fogad... Hát elsőre nem igazán tudtam mit kezdeni a a dologgal, és nem is értettem, hogy mit panaszolhat be bárki is, így megnyitottam a levelet. Egy Hanna nevű lány írta nekem, és azt azért szögezzük le, hogy elég alpári stílusban, amit szintén nem tudok még mindig hova tenni.
Idézem, ezt írta: ,,Mégis mi a francot képzelsz te, hmm? Nem vagy akkora sztár, hogy bárkit megvárakoztathass! Napok óta várjuk a kövi fejezetet és te még a képedet sem tolod ide az oldalra! Tudod mit, mostmár leszraom, ahogy te is minket! Többet nem foglak olvasni...ennyi!"

Hát ez durva...ez volt az első reakcióm! Ez a hobbim, az írás nekem nem a fő állásom, amit kötelezően űznöm KELL! Hanem egy kellemes időtöltés, amit szeretek megmutatni másoknak is, pár napig nem volt új rész annak köszönhetően, hogy nem értem rá! De ezért nem kell mindjárt kivégezni és lehordani a sárga földig... Van, hogy az embernek hosszú-hosszú hetekig ihlete sincs, és nem erőlteti, mert annak a terméke csak rossz lenne. Nem mentegetőzöm, mert nincs miért. Itt vagyok, válaszolok a chates dolgokra, nézem a kommenteket és írok ehhez hasonló bejegyzéseket!

Figyelj Hanna! Megtehetném azt is, hogy egy privát Word dokumentumban előrizgetem a Hibridet, és az ég világon senkinek meg nem mutatom, mert ugyebár ez is egy lehetőség! Én kifejezetten örülök ha vannak olyanok akik boldogan és izgatottan várják a következő fejezetet, DE! ezt én tényleg nem tűröm. Te semmit nem teszel azért, hogy ezt elolvashasd, én mégis órákat szöszmötölök egy-egy rész tökéletesítésével. Tudod én sem egy robot vagyok, aki a fejezetgyártsára specializálódott, ezért nekem dolgoznom kell, mert az írás egy külön szakma! Majd holnaptól összetűzöm a lapokat, kimegyek az út szélére és minden jöttmentnek eladom több mint 3000 Ft-ért, én jobban járok...

Mellesleg tudod mit, jó! Ne nézz be ide többet! Én rendkívül szeretem és megbecsülöm az olvasóimat, és szükségem is van rájuk!^^ De egy olyan illemet nem tudó, követelőző emberre, mint te nincs! Lekötelezel vele ha az én szellemi termékeimet úgymond nem fogyasztod tovább! A bloghoz még érdemben úgysem tettél hozzá semmit. Nem kommentelsz, nem chatelsz és nem is iratkozol fel...Ne haragudj én elsősorban velük tudok számolni!

Ne haragudjatok, hogy az agyament kiborulásomat kell olvasnotok, de eddig-eddig-eddig vagyok már a sok tirpákkal, akik elszabadultak az internet világában. A design blogokon is mit művelnek egyesek...nem hogy nem köszönik meg, de kérni sem tudnak...Na szóval ez szörnyű!

Hannának  meg még egyszer üzenem, hogy nem kell ide járni olvasni! Menj be a könyvesboltba és vedd meg jó drágán! Akkor az egészet várakozás nélkül elolvashatod. Annyit súgnék még meg, hogy akkor sem írhatsz levelet a szerzőnek ha nem hozza ki egy héttel később a második kötetet!

Bocsi, hogy ha keményen fogalmaztam, de nem tűröm, hogy bárki is így, ilyen kulturálatlan stílusban írjon nekem! :) A Ti véleményetek is fontos! Kommenteljetek!^^


2015. április 9., csütörtök

B L O O D Y ~ T E A R S: 2. Fejezet; Naplóm

B L O O D Y ~ T E A R S: 2. Fejezet; Naplóm

Nézzetek be a másik blogomra is!^^ Új a kinézet és érdekes a történet! :)

Talán az is kedvetekre való! :))

2015. április 8., szerda

Hibrid 17. Fejezet

Nem tudtam mit tegyek...így a nyomába eredtem, majd hirtelen megtorpantam mellette.

- Sajnálom Hael! - simogattam meg selymes bundáját, miközben teljesen együtt éreztem vele. Leírhatatlan szomorúság járt át, és nem hittem el, hogy a mai világban ezt hogy tehetik meg egyes emberek. Magamat is hibásnak éreztem...Elvégre ha nem vettem volna meg őt, akkor nem támogattam volna ezt a bűnszervezetet.

- Nem kell sajnálni! Én még szerencsés vagyok, mások rosszabb családhoz kerültek - nyakát szinte teljesen kitekerte, hogy hátranézzen, majd pedig fejét búskomoran lehajtotta. Én pedig tehetetlen voltam, fogalmam sem volt, hogy mit kell mondjak egy ilyen helyzetben...

Pár percig némán álltam a háta mögött, majd mint egy villámcsapás szerűen megvilágosodtam. Mintha minden eddigi kétségem magyarázatot nyert volna.

- Engem el akartak rabolni - ahogy ezek a szavak kibuktak a számon Hael felém fordult, és mint aki nem érti miről van szó, türelmesen a szemembe nézett, ezzel ösztökélve, hogy fejtsem ki jobban a dolgot - Emlékszel a betörésre, amiről beszéltem? Na akkor mindenféle kísérletről hadováltak, de én nem fogtam föl...mostanáig. Engem is hibridnek akartak elvinni! Ezért jöttek aznap éjjel! Talán elfogytak a szegény önkéntesek, és kénytelenek most már rabolni!

Hael egy percig nem felelt, majd kétkedve és flegmán rávágta, hogy: 

- Lehet... - mintha nem lenne biztos benne, hogy így van! 


A fürdőszobában egy hatalmas körablak volt, melyből a kilátás a műparkra nyílt. Minden műanyagból volt, a fák a fű, sőt a virágok is. Aki arra sétált még az intenzív gumiszagot is érezhette. Borzalmasan szánalmas látvány volt. Úgy éreztem a világ is pontosan ilyen...mindenhol csak látszat dolgokba ütközünk, de igazi mélysége semminek sincs, mert manapság a felszínesség dívik! Feltalálnak valamit, amit az évszázad találmányaként harangoznak be, a Nobel díjas tudós viszont nem más, mint az egyik legnagyobb emberrabló csoport vezetője. Elvégre ilyen ez a fertő ahol mi élünk. Senkiben sem bízhatsz. Ha pedig problémád lenne a rendszerrel, akkor lehallgatnak, megfigyelnek, és ha bármi ,,súlyosat" találnak, büntetlenül kiiktathatnak, mondván társadalomellenesek vagyunk!  A készpénzt betiltották, így mindent lekövethetnek, és a rohadt műholdjukkal belátnak még az otthonainkba is! És nekünk, nekünk milyen fegyvereink vannak ez ellen? Semmi! A mai modern világban az emberek csak bábok, akiket zsinóron rángatnak, és lassan már az önálló gondolatok is tiltottak lesznek. Vagy talán a következő nagyszabású találmány a gondolatleolvasó lesz!? Mily' ,,jó és hasznos" is lenne egyesek számára!
Dühös voltam, mérhetetlen harag fortyogott bennem, ami Hael iránti szeretetem miatt tört a felszínre. Nem éreztem igazságosnak, sőt tudtam, hogy nem az! A saját otthonunkból elvihetnek minket, vagy pedig egy hazugsággal akár az életünket is tönkretehetik! Ha felvennénk a kesztyűt, és harcba bocsátkoznánk velük, egyértelmű lenne a vereségünk!

- És mi van azzal a szerkezettel? - Hael-re néztem és kíváncsian vártam a válaszát. Emlékeztem arra a bizonyos gépezetre, amit a hibridek fejébe ültetnek, hogy ,,meggátolják az önálló gondolatokat!" Nem igazán értettem a funkcióját, mivel az én tigrisem eléggé ,,önállóan" elmélkedik... 

- Milyen szerkezettel? - Hael tűnődően nézett rám, majd egy kisebb fáziskésés után rájött, hogy mire is gondolok - Óh, ja tudom miről beszél... Annak a szerkezetnek semmi köze a gondolatainkhoz. Azt nem lehet így szabályozni...még - nevetett egyet, elég cinikusan, majd folytatta monológját - Az volt ennek az egésznek a lényege, hogy az elrabolt vagy ,,önként" vállalkozó emberek elfelejtsék régi életüket, és ők maguk is azt higgyék, hogy született hibridek. Így nincs meg a lebukás veszélye. 

Mikor befejezte, szemöldökömet ráncoltam, és agyaltam... Mi az, hogy elfelejtsék előző, emberi életüket? Hael mindenre emlékszik. Nem is haboztam feltenni ezt a kérdést, mert minden esetre furcsának találtam a  szituációt! 

- Te mindenre emlékszel! Akkor meg hogy van ez? Ne haragudj, de sehogy sem fér a fejembe...

- Nálam történt valami hiba. Beültették ezt a gépet az én fejembe is, de hatástalannak bizonyult. Én csak később jöttem rá, mikor a többieken láttam, hogy mindent elfelejtettek. Nem mertem szólni senkinek sem, inkább eljátszottam az ,,amnéziást," minthogy bajba kerüljek. Mert féltem! 

- Igaz... De most miattad kerülhetnek bajba ők! Ha a Blutig rájön, akkor veszélyben leszel! - aggódni kezdtem, és nemcsak Hael miatt, hanem magam miatt is... Szerintem ezek bármire képesek lennének, csakhogy elkerüljék a lebukást legcsekélyebb esélyét is... 

Gyomrom görcsbe rándult, és rémültem néztem hibridemre...







Helyzetjelentés

Sziasztok!^^
Most csak úgy spontán írok nektek, tájékoztatásképpen a közeljövőről beszélve! :D

Úgy döntöttem indítok egy Facebook közösséget, ahol szintén lesznek kint új dolgok és frissítések! Remélem lesz is valaki, akit érdekel...:D Különben nem fektetek bele túl sok energiát! :)

it'd be fun to do a flower and paint photo shoot  doileys, lace.  paint thorugh those for fun designs?A másik pedig, hogy úgy terveztem heti két fejezet fog megjelenni, mert azt gondoltam az még pont ideális. Nekem is és nektek is. Kettőt még megtudok írni igényesen és egész kényelmesen is, mert ennyi időm biztosan akad. Ráadásul nem is kell túl sokat várni, mivel 2-3 naponta jövök új résszel, és így még viszonylag friss az élmény! :D

A harmadik ,,bejelenteni" valóm, hogy hamarosan lesz egy Kritikáim nevű menüpont, ahol összegyűjtöm azokat a véleményeket, amelyeket profi bloggerinák írtak a blogról! Nem csak a pozitívakat vagy csak a negatívakat, hanem az összeset! Így ti is láthatjátok mások mit gondolnak a Hibridről!

Ennyi lettem volna, tovább nem rabolom az időtöket! Nézzetek be a Facebook oldalunkra! ;)

2015. április 6., hétfő

Hibrid 16. Fejezet

Boldog voltam... A tegnapi örömöt nem aludtam ki, és mikor ki akartam kászálódni a meleg takaró alól, úgy éreztem van célja az életemnek. Gyakran keltem fel úgy, hogy nincs semmi értelme ennek a napnak sem, és úgyis teljesen fölösleges nekikezdenem, mert nincs  semmi célom. Ma viszont nem így alakult, annyira feldobott voltam, hogy arcomról a mosoly nem akart eltűnni. Hael egész éjjel mellettem feküdt, és még most is alszik - állapítottam meg, mint aki tökéletesen elégedett az életével, és annak minden apró hibájával is.
A nappali irányából már igencsak nagy nyüzsgés csapta meg a fülemet, és ekkor...a gyomrom görcsbe rándult. Nem mertem lemenni, mivel tudtam, hogy Lucy itt töltötte az éjszakát... most pedig a szüleimmel beszélget... De vajon miről? Mi van ha előkerül a tegnap este témája? Bátor legyek vagy gyáva!? Eközött a két dolog között vacilláltam, végül pedig beletörődve, hogy így is, úgy is megkapom a magamét, lecsörtettem, egy megvadult elefántcsorda módjára. Annyi különbséggel, hogy én egyedül csaptam akkora zajt.
Lent dúlt a jókedv, és hahotázva szürcsölgették a kávéjukat, miközben láthatóan jól elsztorizgattak egymással.

- Jó reggelt! - köszöntem hangosan, felhívva magamra a figyelmet, mintha csak azt mondtam volna: ,,Hé itt vagyok! Nem igaz, hogy senki nem akar leszidni!"

Anya félig hátrafordult, majd két mosoly közepette odavetette, hogy:

- Szia, Kicsim!

Az egész ,,banda" fittyet hányt a jelenlétemre, ami egy kis ideig aggasztott is, majd pedig ezt az érzést az öröm váltotta fel, hogy megúsztam, mikor anya hirtelen témát váltott, és a gyerekkori rossz szokásaim helyett, Lucy-t kezdte kérdezgetni...

- Na és, jók voltak a gyerekek? - ezt olyan vidáman kérdezte, mint aki teljes mértékig biztos benne, hogy olyanok voltunk, mint a kis angyalok. Érdeklődni pedig tulajdonképpen csak azért érdeklődött, mert igazi, vagy részletes választ nem is várt...

- Óh tökéletesen... Mindössze csak ellopták a kocsidat, meg megszöktek az éjszaka közepén! - Lucy hangja tele volt iróniával, és nevetett is, de én mégis képtelen voltam vigyort erőltetni az arcomra.

Apa és anya azonban egy percig sem gyanakodott, sőt kifejezetten jó poénnak tartották, és újabb kacagásban törtek ki.
Tekintetem Lucy-jével találkozott, ő pedig egy alig észrevehető kacsintással jelezte, hogy a titkunk biztonságban lesz nála. Ekkor Hael jelent meg a konyhában, borzos bundával, és álmos tekintettel.
Nem mondott semmit, csak fogta magát, leheveredett a szőnyeg kellős közepére, és folytatta a szunyókálást. Pár másodpercig őt néztem, de nem tudtam megállni, hogy ne fűzzek hozzá valami megjegyzést...

- Most már két szőnyegünk is van! - jelentettem örömtelien, miközben azon gondolkoztam Hael még jobb is lenne, mint ez a mostani... Ő kevésbé kopott és piros...


A konyhapulthoz léptem, ami már úgy nézett ki, mint egy kisebb svéd asztal, és lekaptam róla néhány szelet sonkát és kenyeret. Hael mellé álltam, és az ízletes reggelit meglengettem az orra előtt. Nem habozott, rögtön felpattant, és mint egy engedelmes kiskutya úgy pitizett nekem. Engem roppantmód szórakoztatott, hogy hogyan lehet valaki ilyen nagyétkű és falánk, de itt volt az élő példa!

- Na gyere! - mondtam neki, szelíd és lágy hangon, egy kicsit megsajnálva...

A felnőttek jól elbeszélgettek, míg nekünk lehetőségünk nyílt felszökni a szobámba, hogy egy kis falatozás közepette kikérdezhessem tigrisemet... Kíváncsi természetemnek ugyanis én sem tudtam parancsolni!!!

- Gyerünk, akkor egyél! - parancsoltam rá - De az ágyneműre feltétlenül vigyázz!

Hael nekiesett, mint egy falán vadállat, én pedig úgy gondoltam, hogy itt az ideje a dolgok megvitatásának.

- Ugye nem hitted, hogy annyiban hagyom? A kérdéseim elől míg élek nem menekülsz! - próbáltam megfenyegetni, de persze csak kedves és viccelődő stílusban!

- Nem, őszintén szólva nem hittem - Hael nagyot nyelt, és hangja komolyra változott - Tudtam, hogy muszáj lesz elmondjam neked az igazat, és most készen is állok! - felelte, miközben fejét teljesen leszegte.

- Ennek örülök!

- Szóval... Mire vagy kíváncsi?

- Legfőképpen arra, hogy hogy lehetséges az, hogy egy ember az anyád, míg te... ez vagy! És hogy lettél hibrid? - kezdtem kérdéseim áradatát, melyből még bőven akadt ott, ahonnét ez jött.

- A nő akit láttál tényleg az anyám volt, de abból az időből, amikor én még ember voltam. De megpróbálom neked érthetően elmagyarázni... Nagyon szegények voltunk anyámmal, mert apám elhagyott minket még a születésem előtt. Alig volt pénzünk élelemre, a kormány pedig egyre csak szipolyozott bennünket. Egyik reggel, mikor munkába mentem megállított két csuklyába öltözött férfi. Azt mondták jelentkezzek egy kísérletre, ami teljesen kockázatmentes, a végén pedig visszaváltozhatunk. Ezért cserébe pedig természetesen rengeteg pénzt felajánlottak, nekem pedig nem volt veszteni valóm, így hát elmentem! Ott is tájékoztattak bennünket a dolgokról, majd pedig megkezdődött az átalakulásunk... A végén már csak arra eszméltünk, hogy egy üvegketrecben csücsülünk, és pénzt, egy fillért sem látunk. A visszaalakulásról pedig már szó sem volt... Dióhéjban ennyi...

- Szóval te egy normális ember voltál??? És, hogy érted, hogy ti? Többen voltatok? - el voltam képedve, puppilláim kerekre nyíltak, és levegőhöz is alig jutottam Hael szavai után... Mire képesek ezek a szörnyetegek? És ezt mind a pénzért...

- Igen! Most már tudod...

Felállt az ágyról, és látszólag méltóságteljesen, de mégis szomorúan a fürdőszoba irányába indult. Minden érzését magába folytotta, de tudtam, éreztem, hogy belül ez iszonyatos fájdalom neki. Emberi létét elvették, méltóságától megfosztották, és majdhogynem rabszolgasorba kényszerítették azáltal, hogy eladták...

Kedves olvasóim ♥