2018. március 13., kedd

Hibrid 25. fejezet

   Nancy elkeseredve járta az utcákat, a tereket, parkokat, de sehol sem találta meg Healt. Kétségbe esve hívogatta "Heal gyere vissza! Nem akartalak megbántani." Még a sulihoz is ment,  ahová ő is jár. Benézett a focipályára, de ott sem volt. Nem tudja elképzelni, hogy hol lehet.
Már mindenhol megnézte, ahol lehetett. Félti, hogy baja esik.
   Már elég későre járt, de Nancy nem adta fel a keresést. Végigsétált a sötét utcákon mély fájdalommal a szívében.
Tanácstalan volt.
Elindult újra az iskolához, ami 20 percre van tőle. Egyedül az út nem biztonságos, mert annyira sok rémhírt hallani az éjszakában történő dolgokról. Sietősre vette a lépést, mert nem messze a háta mögött jött 3 részeg férfi.
- Na mi van kislány? Hová sietsz? - szólongatták.
- Mi közöd hozzá? Azt se tudom ki vagy.
- Jajj, ezen segíthetünk. Az én nevem  Daniel. - mutatkozott be az egyik.
- Nem érdekel. Le lehet kopni. - erősködött a lerázással., és ezzel el is indult tovább, de a fiúk mentek utána.
- Állj meg! - kiabáltak utána.
- Mondd meg mit akarsz! - dühöngött Nancy.
- Adj egy csókot. - felelte Daniel.
- Na azt várhatod. Hagyj engem békén, mert nem állok jót magamért. - s ezzel pofon vágta, majd tovább haladt. A fiúk csak néztek a lány után.
-Te haver, mi van ezzel a lánnyal? - kérdezte az egyik.
- Tudja a fene, de menjünk hagyjuk itt. Hadd menjen. - ezzel magára hagyták Nancyt, aki csak haladt tovább. Talált egy padot, amire leülhetett. Sírás kerülgette, de nem adhatta fel a keresést, ezért felállt a padról.
 - Heal! Heal! Gyere elő! Nem úgy gondoltam. Könyörgöm gyere haza.
Nagyon szeretlek és te vagy a legjobb barátom. Ne hadj magamra. - kiabál a sötétbe. Nem érkezett válasz, mire Nancyből kifakadt a sírás. Hirtelen a semmiből odalépett hozzá valaki, aki megfogta a vállát, mire Nancy megijedt.
- Ki vagy? - sikította ijedtében. - Ki vagy? És mit akarsz? Engedd el a karom!
- Dehogy engedem el! - szólt vissza az idegen erélyesen. Előre lépett egy magas, barna hajú srác és a lámpa fénye megcsillant a haján, mint a romantikus filmekben. Nancy nem tudta a szemét levenni a fiúról.
- Hogy hívnak? Én Nancy Lopez vagyok.
- Luck Mendez a becses nevem. - villantott az idegen egy csábos félmosolyt, ami olyan vad, és hívogató. - Mit keres erre egy ilyen szép nő, mint te?
- Ismerős vagy nekem.
- Tudom. Nemrég velem meg a haverjaimmal találkoztál.
- Ja, te vagy a részeg disznó, aki meg akart csókolni.
- Nem vagyok részeg. - felelte közömbösen Luck.
- Engem nem érdekel. Nem is számít, hogy az vagy, avagy sem.
- Na ne legyél ilyen flegma, kislány.
- Nem vagyok kislány. - kontrázott Nancy.
- Akkor mi vagy? - kérdezte Luck nevetve.
- Egy felnőtt nő. - mondta a lány, mintha evidens lett volna. A fiú közelebb lépett hozzá. Végigsimította a lány arcát, közel húza magához, a szájuk épp, hogy összeért, de Nancy térdei már remegtek.
- Mennem kell haza.- suttogta Nancy.
- Látni szeretnélek még. Lehetséges?
- Nem. A soha viszont nem látásra. - ezzel sarkon fordult, és haza felé vette az irányt. Nem bírja a nagyképű fiúkat. Hazafelé menet Healen járt a feje.
Hol lehet vajon? 
Nem éhes? 
Nem fázik vajon?
Oda adná az életét, csakhogy épségben hazatérjen barátja. Mire észbe kapott, már a házuk előtt állt. Az ajtó kilincsét éppen megfogta, mire az ajtó kinyílt. Felkapta a fejét és Susan áll ott.
- Hát te?
- Gyere be azonnal.
- Mit keresel itt? - kérdezte meglepetten Nancy. - Anyuék alszanak?
- Nem.
- Jajj, akkor végem. Most biztos ki fognak nyírni! - pánikolt Nancy.
 - Nyugi, nincsenek itthon. Elutaztak 1 hétre. Nem emlékszel? Úgy látom elfelejtetted. - morgott rá Susan.
- Mondd már el, mi a bajod! - ripakodott Susanre a lány.
- Láttad hány óra? - kérdezte Susan.
- 11 múlt nem sokkal. Nem kell kiakadnod.
- 2 óra van! - ordított rá Susan. - A szüleid rám bíztak téged, Healt, meg a házat.
Heal eltűnt, te pedig sírva rohantál utána. Fogalmam sem volt hol jársz, a telefont nem vetted fel. Már 500 -szor hívtalak.
- De nem is hívtál. - értetlenkedett Nancy.
- Nézd meg a telefonod. - állt Susan karba tett kézzel. Nancy előhalászta a telefonját, rápillantott a kijelzőre.
- 485-ször hívtál csak.
- Na, ne bosszants fel. Sipirc aludni! - mutatott az emeletre Susan.
- Anyáéknak nem szólsz. Igaz?
- Majd ezt még átgondolom. - masszírozta meg az orrnyergét Susan. A lépcsőhöz vette az irányt, már majdnem felért, amikor Susan utánaszólt.
- Állj csak meg, kisasszony. - kérdőn nézve megfordult.
- Tessék?
- Elfelejtettél valamit. - nézett rá mérgesen. Nancy lerohant és puszit nyomott a házvezetőnő arcára, aki a legjobb barátnője, valamint egyben az anyjának is tekintette. - És, ha felkeltél mesélsz.
-Mit meséljek? - nézett rá nagyra nyílt szemekkel Nancy.
- Azt, hogy kivel voltál.
- Ezt, hogy érted? Tudod, hogy Healt kerestem.
- Ja persze. Azért csillog a szemed. - nagy nevetésbe tört ki a lány,  és fel sietett a szobájába.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves olvasóim ♥