Hibrid 24 fejezet

Nancy csak állt, szinte mintha nem is abban a világban lenne. Gondolatmenetéből a telefon csengése billentette ki. Előhalászta a telefonját, s ránézett a képernyőre. Hát ki is hívhatta volna, mint a legjobb barátnője, Susan, aki egyébként a házvezetőnő náluk.

- Na hallo. 

- Szia Susan. Hol vagy? 

- Kint sétálok.

- Gyere gyorsan haza, mert Heal morog üvölt, mint aki nem is tud önmagáról.

- Rohanok haza. - s ezzel lecsapta a telefont,  és úgy szaladt haza, mint akit egy bika kerget. Rohant, mint egy őrült. Épp már a fő úthoz ért, mikor egy repülő autó majd' elsodorta, amilyen alacsonyan szállt.

- Te őrült! Nem látsz a szemedtől? - üvöltötte Nancy, mire a sofőr kihajolt. 

- Te mész, mint vak a gödörnek. - nevetett fel gúnyosan a sofőr.

- Ne ordibálj, hanem gyere szállj ki!

- Ne nevettesd ki magad! Kislányokkal nem verekszem. - jegyezte meg gúnyosan a férfi.

- Na és ha lány vagyok? Egy ütés, és eldölsz, mint egy zsák krumpli. - fonta keresztbe karjait Nancy.

- Én nem vitázok veled. Nekem nincs időm erre. Dolgozok, nem úgy, mint te.

Jaj, hogy oda ne rohanjak. - forgatta szemeit a lány.

- Hogy hívnak? - kérdezte a sofőr.

- Mi közöd hozzá? - kérdezett vissza Nancy. 

- Elkényeztetett apuci kedvence.

- Persze, az autóból nagy a szád. - vetette oda Nancy, de ezzel a sofőr elhajtott.  Nancy szinte körbe forgott a saját tengelye körül a nagy széltől, amit az autó okozott. Ökölbe szorította a kezét, felhúzta az orrát és rohant tovább. Az arcán látszott, hogy mennyi düh van benne. A táskáját is épp, hogy el nem hagyta. "Istenem, mennyi őrült van a világban!" gondolta, amikor nagy mérgesen beért az utcájába. Már az ajtójukban állt, a szemét odatartotta a retinavizsgálat miatt, mert így nyílik a zár. Susan mire szólt volna, Nancy már felviharzott a lépcsőn.

- Hol vagy Heal? 

Mély csönd uralkodott a házban. A szobája felé vette az irányt.

- Szia Heal. - szólt halkan.

- Szia. 

- Hazajöttem, mert hallottam, hogy nem vagy jól.

- Nem kell miattam. - mordult fel Heal.

- Legalább fordulj meg, ha hozzád beszélek. - csapott combjára Nancy.

- Hagyj engem békén! - utasította a lányt.

- Nem értem mi van veled. - mondta Nancy elkeseredetten, mire Heal megfordult.

- Mondd! Miért kérdezel annyit?

- Mert aggódom érted, hogy nem lehet ezt fel fogni vagy megérteni?

- Ne aggódj.

Nancy dühbe gurult.

- Nem érted meg, hogy nagyon szeretlek? A legjobb barátom vagy.

Heal szemén látszott, hogy nagyon meg lepődött. Főhősnőnk kiviharzott a szobából, s a vendégszoba felé vette az irányt. Megrántotta a kilincset, hogy az majdnem kiszakadt a helyéről. Belépett a szobába, és az ajtót becsapta maga után. Mindeközben Susan rohant fel a lépcsőn.

- Merre vagy Nancy? - kérdezte.

Válasz nem jött. Susan benyitott a barátnője szobájába, de ott csak Healt találta.

- Mi a baj? Miért vagy ilyen? - szegezte neki a kérdéseket. Heal lassan megfordult.

- Te miért vagy itt? 

- Nancyt keresem, de látom nagyon magad alatt vagy.

- Nincs semmi baj. 

- Ja, én meg most másztam le a falvédőről. Na mindegy. Majd, ha akarsz velem beszélni gyere le, a konyhában leszek. - ezzel kiment. Az irányt a másik szoba felé vette. Kopogtatott. 

- Bejöhettek Nancy?

- Gyere nyugodtan. - válaszolt Nancy.

- Akarsz róla beszélni?

- Ülj le. - kínálta hellyel. 

- Az a baj, hogy Heal megvadul. Furcsa. Félek, hogy meg vadul, és magában vagy másban kárt tesz. 

Ahogy beszélgetek, Heal meghallotta, hogy miről van szó. Üvöltött egyet, le vágtatott a lépcsőről, mint egy sebzet farkas. Nancy felpattant az ágyról, és szaladt Heal után, de mire kiért az ajtóhoz Healnak hűlt helye volt.

- Heal hol vagy? Gyere vissza. Nem úgy gondoltam. - üvöltötte torkaszakadtából. Potyogtak a könnyei. Susan ment ki utána.

- Állj meg! Gyere vissza!-  ordította utána Susan. 

Nancy rohant, hátra sem nézett.

Nem érdekelte más csak, hogy a legjobb barátját megtalálja.

Szaladt az utcákon, amik gyönyörűen kivoltak világítva, de egy sem érdekelte, csak az, hogy "Hol van Heal?".

Hibrid 23. Fejezet

   Becsengettek.

Lassan beléptem a suli udvára. Bezártam az ajtót, majd indultam az épület felé, de  még egyszer hátra néztem. Hiányzik a barátom, Heal. Vajon mit csinál most otthon?  Nem sok időm volt ezen gondolkozni, mert a tanár a hátam mögött jött.

- Sziasztok. - köszöntem az osztálytársaimnak, majd leültem a székemre, és kipakoltam a padomra.

- Jó reggelt tanárnő. - köszönt egyhangúan az osztály. Az első óránk angol volt, a kedvenc órám, de ma a fáradságtól nem ott járt az eszem, ahol kellene.

- Nagyon meleg van. - sugtam oda a szomszéd padban ülő Jessicának.

- Hát meleg van. Ma azt se tudtam, hogy mit vegyek fel. - mondta Jess.

- Még suliba se volt kedvem jönni. - válaszoltam egy ásítás keretében.

- Lányok óra van. - szólt közbe a tanár.

- Elnézést. - dünnyögtük.

- Ma szavakat veszünk. - mormogta a tanárnő. - A táblára felírom a szavakat, ti pedig másoljátok le a füzetetekbe. Az óra csendes volt. Egész idő alatt írtunk a rengeteg szót, de én csak ültem és az eszem Heal körül jár. Mire letelt a 25 perc az igazgató bejött és kihívta a tanárnőt.

- El kell mennem. Csendben legyetek és csináljatok, amit akartok. - erre a kijelentésre a fiúk ordítoztak, hogy már nem lesz óra.

- Mindjárt beküldök egy helyettes tanárt, ha tovább is ordibáltok. - fenyegetőzött az angol tanár.

- Jajj tanárnő, mi jók vagyunk! Nem kell másik tanár, hallgatni fogunk. - mondták kórusban.

- Nah Jessica, mizu veled? - fordultam azzal a lendülettel barátnőm felé.

- Hát semmi érdekes. Tegnap filmet néztem. - vonta meg a vállát. - Hallod, láttad azt a plakátot, ahol intelligens állatokat árulnak?

- Igen. Nekem már van egy olyan állatom, aki ember.

- Tessék? Ezt, hogy érted? - kérdezett vissza.

- Semmi, csak arra értettem, hogy ember mivel beszél. - magyaráztam zavaromban. - Nekem is van egy ilyen állatom, akit én embernek tekintek. Heal a neve. Kék a bundája és ahogy hozzám bújik az olyan jó.

- Úgy beszélsz róla, mintha a pasid lenne. - nevetett fel Jess. - Hisz ő csak egy állat.

- Ne mondj ilyet. Ő nem csak egy állat. - keltem Heal védelmére. - Bármit meg tudok vele beszélni. Mindig meghallgat engem.

- Inkább váltsunk témát, mert mindjárt leharapod a fejem. - mondta szemforgatva.

- Jean ma mi a terved mára? - fordultunk Jean felé.

- Hát szerintem tanulni fogok. - húzta Jean a száját.

- Nem jössz egy kicsit kikapcsolódni a városba? - kérdeztem.

- Nem hiszem. - rázta fejét.

- Jaj, gyere már. Csak 1 óra hosszára. - fűztem.

- Na jó. Elmegyek. - adta be a derekát.

   Mire észbe kaptunk letelt az óra.

- Kicsengettek. 5 percet szünet. - mondta mély hangon Paul, aki a szomszéd padban ült.

- Jó, mi is hallottuk. - vágtam rá dacosan.

- Hallod Jess. Menjünk és igyunk már egy teát, mert már kiszáradt a szám. - húztam magam után Jesst. Rengeteg gyerek szaladgált a folyosón. Ahogy sétáltunk végig néztem a szép rózsákat és sok szép virágot az ablakon át. Elméláztam, de mire észbe kaptam már a lépcsőnél jártunk.

- Ma olyan csendes vagy. - állapítottam meg. - Valami baj van?

- Nincs. Csak elgondolkoztam, hogy én is szeretnék egy ilyen állatot, ami neked is van.

- Hát, ha akarod mesélhetek róla, hogy milyen. - ajánlottam fel. Lesétáltunk a lépcsőn, így az ebédlő már csak pár lépésre van.

- Mit kértek lányok? - kérdezte Nilda néni széles mosollyal az arcán.

- Két tea lesz. - vágtam rá.

- Mézet kértek bele?

- Igen. - megkaptuk a 2 teát és leültünk egy asztalhoz.

- Mesélj az állatodról. - kérlelt Jessica.

- Heal egy kék bundájú, ragyogó zöldeskék szemű, nagytestű tigris. Mindennap velem van és az ágyamban alszik. Nagyon szeretem.

   Az állatkereskedésbe érve Jess nézte a ketreceket, amikben rengeteg állat volt.

Nekem egy sem tetszett. A sor végére érve megláttunk egy állatot, ami nagyon megtetszett Jessnek. Háttal állt a ketrecnek. A boltban nem ajánlották, hogy hazavigyük, de Jess nagyon ragaszkodott hozzá.