Hibrid 15. Fejezet

Miután hazaverekedtük magunkat a különös este után, meglepő elégedettséget éreztem. Sikerült megúszni az egészet...anyáéknak még legalább fél óráig a moziban a helye, míg mi rég megjártuk a kis kiruccanásunkat. Az ajtóhoz léptem, és meglepődve tapasztaltam, hogy nem volt bekapcsolva a biztonsági rendszer. Újra eszembe jutottak a régi rossz emlékek, és újabb betöréstől tartottam. Pár percig haboztam, és próbáltam dűlőre jutni magammal, hogy be merjek e menni, mikor Hael hősiesen maga mögé utasított.

- Mi az? Van bent valaki? - suttogta, a lehető leghalkabban, mint ahogy tigristorka csak engedte.

Nem tudtam választ adni a kérdésére, így csak megrándítottam a vállam. Ő azonban nem tétlenkedett, belökte a nyitva tátongó ajtót, és belopódzott. A villanyok váratlanul felgyulladtak, a szobát pedig hirtelen hatalmas fényár árasztotta el. Azt hittem menten szívszélütést kapok, de amint magamhoz tértem váratlan dolog történt... Lucy a kanapén ült, kezében a villanykapcsoló távirányítóval.

- Sziasztok fiatalok! Jól szórakoztatok!? - kérdezte, valami furcsa, kárörvendő gúnnyal a hangjában.

- Hogy kerülsz te ide? - tördeltem kezeimet idegességemben, miközben az életem pergett le a szemem előtt.

- Nemsokkal azután, hogy a szüleid elmentek, felhívtak engem, hogy ugorjak majd be ,,rátok nézni!" Hol voltatok!?

- Jena nem tehet semmiről, az én hibám volt! - próbált Hael a védelmemre sietni, több-kevesebb sikerrel.

- Te ne szólj ebbe bele, állat... - förmedt rá Lucy, teljesen kikelve önmagából, mint ahogy eddig még soha.

- Ugye nem fogsz szólni erről anyáéknak!? - hangom aggodalommal és kérdésekkel volt teli. Úgy néztem rá, mintha az életem múlna a döntésén, és azon, hogy mit árul el a szüleimnek.

- Nem... Te is tudod, hogy nem vagyok az a típus, de arra ne számíts, hogy ezt annyiban hagyom!!! 17 éves vagy Jena, és nincs benned ennyi felelősség!? Vezetni sem tudsz! Te jó ég, nem is tudom, hogy mit képzeltél.

- Ne haragudj Lucy, mellesleg Hael tud vezetni... Persze tudom, hogy nincs mentségünk, az egyetlen amit kérnék, hogy bocsáss meg és lépjünk túl ezen! - próbáltam menteni a menthetetlen, ám sejtettem, hogy egy ilyen helyzetből már nem, vagy csak nagyon nehezen lehet jól kijönni!

- Azt azért elmondod, hogy hol voltatok? - kérdezte Lucy kíváncsian és kissé értetlenül, mint aki azonnali válaszokat követel a hallgatásáért cserébe.

- Ugye megérted ha nemet mondok!? Megígértem valakinek, hogy erről nem beszélek..

Lucy csak fintorgott egyet, majd kissé sértődötten, felparancsolt minket a szobába, bűnhődésképpen.

- Ma már nem mehettek el itthonról, remélem ezt tudjátok! Ha bármi gond van, a pagodában alszom, mivel nincs kedvem hazug, szökevényekkel egy fedél alatt tartózkodni. - vágta a szemünkbe, minden érzelem, és hangsúly nélkül, ezzel is érzékeltetvén, hogy mennyire megvet minket a jelen pillanatban.

Hael és én még pár másodpercig megrökönyödve álltunk a nappaliban, hosszasan elmélyedve egymás tekintetében, majd elmosolyodtunk, mint két cinkostárs, akik elégedettek, hogy ennyivel megúszták, és nem részesülnek nagyobb megrovásban... Fejemmel az emeleti lépcső felé biccentettem, jelezve, hogy ideje lenne fölmenni, nehogy a végén még ezt is felróják nekünk...

Lekucorodtam az ágyamra, és némán agyaltam, kizárva Hael-t és minden mást a gondolataimból. Csak az éjszakán méláztam, a nőn, aki talán a tigrisem anyja...bármennyire hihetetlen is, mi van ha igaz? Hael felugrott mellém, és selymes szőrével hozzám dörgölődzött... mintha azt mondta volna: ,,bármi fáj is, én itt vagyok." Úgy éreztem, hogy talán lesz esélyünk igazi gazda-kedvenc kapcsolatra. Ekkor rám nézett és megszólalt:

- Jól vagy? Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni... Csak...nem tudtam, hogy ez fog kisülni belőle

- Hael, mondd, miért lettél hirtelen ennyire kedves velem!? Mi változott? Az érdekeid, vagy engem is megkedveltél!?

- Hazudnék ha azt mondanám a legelejétől önzetlenségből voltam olyan, amilyen, de idő közben téged is megkedveltelek... - felelte őszintén - mialatt lágy, kedves hangja fülemet simogatta.

- Értem - néztem rá érzelemmentes tekintettel, mint akiben vegyes érzések kavarognak a történtekkel kapcsolatban, és még meg kell emésztenie a dolgokat...

Hibrid 14. Fejezet

Másnap végiglézengtem az egész napot. Halálra untam magam, miközben előre rettegtem az estétől. Nem tudtam hozzáfogni semmihez sem, mert a gondolataim akaratlanul is elterelődtek, így csak mélázgatni volt erőm, na meg tippelgetni, hogy Hael hova is készül... Mikor felocsúdtam csak arra lettem figyelmes, hogy anyáék háta mögött bevágódik az ajtó, én pedig ösztönösen rávágom, hogy jók leszünk... Ekkora hazugság még életemben nem hagyta el a számat! Az előszobában lógó kulcsos polcra néztem és boldog voltam, hogy anyu elől hagyta a kocsikulcsát. Elszámoltam tízig, majd mikor majdan biztos voltam benne, hogy a szülők házon kívül vannak, felrohantam Hael-ért az emeletre.

- Hael! Gyere! Elmentek itthonról, és sietnünk kell, hogy vissza is érjünk, ha lebukunk ne tudd meg mit kapsz tőlem! 

- Oké! Menjünk! - nézett rám Hael, tőle nem megszokott módon. Máskor tekintete búskomor volt, száját lebiggyesztette, szemét pedig lesütötte. Most viszont különleges tűz égett a tekintetében és arca is izgalomról árulkodott. 

Nem örültem, hogy hagytam belerángatni magam ebbe az egészbe, de jól esett, hogy örömet okozhattam neki. Még soha sem láttam ilyen vidámnak, és élettel telinek, meg már túlságosan hozzászoktam a bunkó, lekezelő és öreges stílusához is, de valahol éreztem, hogy van benne jóság. 

Mielőtt kiléptünk volna a bejárati ajtón Hael kérdőn nézett rám.

- Mi az? Mi a gond, talán meggondoltad magad!? - nevettem el magam. 

- Nem csak azon gondolkoztam, hogy tudsz e vezetni...

- Hát...ez csak részlet kérdés, elvégre nem lehet olyan nehéz egy repülő autót elvezetni... Főleg, hogy van robot pilóta üzemmód is. Anyukám sokszor hasznát veszi!!! 

- Renden, akkor bízd az irányítást arra a robot üzemmódra, vagy mire... 

Válaszul bólintottam, majd áthaladtunk a bonyolult biztonsági rendszeren, abban bízva, hogy minden kódra jól emlékszem és nem szúrom el. A retinaszkennert gyűlöltem, mert a szemem nem bírta jól az erős fényt, ez a szerkezet viszont egy lézerrel világította át a retinákat. Már fél sikerként könyveltem el a kijutásunkat. Gyorsan bepattantunk a kocsiba, én pedig rohamtempóban futottam át a használati útmutatót. Azonban mielőtt megfejthettem volna az indítás bonyolult rejtélyét, Hael megnyomott három gombot, a gép mikrofonjába pedig bemondta a címet, és már repültünk is.

- Ezt meg hol tanultad!? - kerekítettem ki a szemeimet csodálkozásomban. Egy állat, akinek eddig semmi tapasztalata nem volt az életről, két másodperc alatt beindít egy bonyolult, emberi autót... 

- Nem tudom... 

- Hova megyünk? Már igazán elárulhatnád... 

- Ne haragudj, de nem tehetem! Tudod, hogy mi az a titok, ugye? - titkolózott Hael. Nem mondott nekem semmit, és a legszörnyűbb az volt az egészben, hogy nem tudtam miért nem... Fogalmam sem volt arról, hogy ő áldozat vagy gonosztevő. Milyen titka lehet egy beszélő állatnak!? Aki ugyan beszél, csak nem arról, amiről kéne... 

- Tudod, nem te vagy az egyetlen akinek vannak rossz emlékei, titkai... Nemrég, még az érkezésed előtt betörtek hozzánk, csak nem az értékek miatt. Engem akartak elvinni, valami kísérlet céljából, nem tudom miért, de azt mondták, hogy gazdag lányokat gyűjtenek. Elbújtam, és nagy mázlim volt, hogy nem találtak rám a pánikszobában. Azóta is majdnem minden este ezzel álmodon, és sötétben pánik félelmem van. Ezt eddig senkinek sem mondtam, te vagy az első!

Hael csodálkozva nézett rám, mintha tudná miről van szó, de nem felelt semmit. Mikor látta rajtam, hogy furcsa arckifejezést vágok, gyorsan lenézett az ablakból, majd pedig örömmel jelentette:

- Azt hiszem megjöttünk! 

Én is kitekintettem az ablakon, és csodálkozva vettem észre, hogy egy szörnyű és lepukkant helyre érkeztünk. Az életben még soha nem láttam ilyet, mert a szüleim nem engedtek ki a gazdag körzeten kívülre, mondván, hogy szörnyen veszélyes.
Az autó hirtelen süllyedni kezdett, és úgy nézett ki, hogy Hael nem tévedett, tényleg megérkeztünk. Mihelyst földet értünk, ő már nyitotta is az ajtót, meglepően ügyesen, ahhoz képest, hogy csak mancsa volt...én azonban eléggé vonakodtam kiszállni. Ez a környék...csöppet sem volt bizalom gerjesztő, sőt mondhatni szánalmas látvány volt. Sehol egy fűszál, amerre a szem ellátott, mindent kopár pusztaság borított. Néhány romos, összedőlés szélén álló kunyhócska álldogált, melyek nem tükrözték az évszámot. Olyan érzésem volt, mintha az itt élő emberek semmit sem haladtak volna a korral, aminek persze a szegénység volt az oka.

- Jena! Mire vársz? Itt akarsz maradni?

- Bocsáss meg Hael... csak.... félek itt hagyni az autót. A környék nem biztonságos, meg amúgy is...mit keresel te egy ilyen helyen!?

- Neked ahhoz semmi közöd! Mellesleg pedig az itt élő emberek nem bűnözők csak szegények! - ordítozott magából kikelve Hael, mintha csak ő sértegettem volna.

Hátat fordított nekem és elindult egy keskeny kis úton, melynek nem láttam a végét. Az utca mindkét oldalán nyomorúságos házak álldogáltak, melyektől szörnyű rossz hangulatom támadt. Az a világ, amiben élek nem valóságos, csak egy gazdagok kedvéért létrehozott fikció, mert nem az a valóság, hanem ez. Az emberek éheznek, miközben mi fürdünk a dellában, hol van itt az igazság?
Hirtelen Hael megtorpant egy, a többihez képest még viszonylag kulturált ház előtt.  Leült az ablak alatt, farkát maga alá húzta, majd hosszú percekig a konyhába sürgölődő nőt figyelte. Az idős asszony szomorúnak és magányosnak tűnt, mint akinek az egész élete romokban hever.
Érdeklődve vártam a fejleményeket. Nem tudtam, hogy mi lehet Hael terve, reméltem, hogy nem azért jött ide, hogy benézzen az ablakon. De nem történt semmi, hibridem csak némán ücsörgött, és úgy nézett ki, mint aki meglehetősen maga alatt van. Vajon ki lehet ez, akit így figyel? Honnét ismeri, és milyen kapcsolatban állhatnak? - estem újra gondolkodóba.

- Jena? - fordult meg Hael egy pillanatra.

- Igen? Mi az, mit tegyek?

- Vedd elő az összes pénzed amid van! - utasított fennhangon, mintha ő lenne a kiskirály, akinek minden kívánságát kötelességem teljesíteni.

- Hogy gondolod!? Sok pénz van nálam...anyáék ki fognak nyírni, ha elajándékozom!

- A kedvemért Jena, könyörögve kérlek! - változtatott hangsúlyán Hael.

- Csak ha megmondod, hogy ki az a nő! Nem ködösíthetsz tovább! Mondd meg az igazat!

- Öhm....rendben! Ő az anyám! - Hael hangja olyan közömbös volt, mint egy átlagos napon. Semmi hangsúly, semmi érzelem, csak az igazság. Nem értettem, hogy csinálja... elmond valamit, ami szíven üti az embert, de őt meg sem hatja.

- Ez hogy lehet? Hiszen te...

- Egy kérdésről volt szó! Most add ide a pénzed! - utasított fel, habozást nem tűrő hangon!

Még mindig sokkban, de előkaptam a pénztárcámat, és gyorsan kiürítettem a tartalmát. Az utolsó filléremet is Hael szájába adtam, aki a bejárati ajtó felé futott vele. Félig-meddig bedugta az ajtó alatti résen, majd pedig visszabaktatott hozzám. Megállt előttem, és szemével kérdőn nézett rám, mintha valami hiányérzete támadt volna.

- Gyere Jena! Ülj fel a hátamra! Vagy inkább gyalogolnál?

Közelebb léptem hozzá és felkapaszkodtam a hátára. Dús, kék-fekete bundáját erősen megmarkoltam, ő pedig futásnak indult... Ezer és ezer kérdés lebegett a szemem előtt, de most nem vártam rájuk választ. Túlságosan örültem ennek a pillanatnak, és annak, hogy Hael kimutatja a háláját. Megbecsültem ezt az estét, mert közelebb kerülhettünk egymáshoz, még akkor is ha közel sem tudok mindent.
A többi titok kiderítését viszont másik napra terveztem...

Hibrid 13. Fejezet

- Jena! - hallatszott Hael hangja az emeletről.

- Igen? Nem te adtad egyértelműen a tudtomra, hogy nem akarsz beszélni velem!? - szorítottam össze fogsoromat, nehogy sírni kezdjek az engem emésztő méregtől, vagy végső elkeseredésemben olyat mondjak, ami nem lenne helyén való.

- Jóban akarsz velem lenni? - mosolygott rám, óriási fejével, melyen az állatias vonások egészen elhalványodtak, és kisfiús formát kezdtek ölteni.

- Mire akarsz kilyukadni? Mellesleg DE! Eddig erről papoltam! Jóban akarok lenni veled, de te nem hagyod. Ez nem világos? A figyelmet azért elvárnám...

- Ha megteszed, amit kérek, minden más lesz! Igyekezni fogok...hogy a kedvedben járjak.

- Vagy úgy...Mi van, mitől lettél ennyire készséges és önzetlen? Már előre félek mit fogsz kérni... Hael.

- Vigyél el valahová holnap, amikor a szüleid moziba mennek!

Láttam Hael arcán, hogy kissé fél a válaszomtól, és attól, hogy engedek e a ,,zsarolásának."

- Honnan tudsz a moziról? Tudtommal anyáék nem mondták neked. - húztam föl szemöldökömet csodálkozva, miközben azon gondolkoztam Hael milyen kis számító tud lenni, ha érdekei is úgy kívánják....

- Csak véletlenül meghallottam...Akkor benne vagy, vagy sem!?

Már épp válaszolni akartam volna, mikor feltűnt, hogy Hael hosszasan bámul a hátam mögé. Gyorsan megfordultam, hogy ellenőrizzem ki áll a lépcső alján.

- Jöttök vacsizni? - szólalt meg anyukám édesen csengő hangja, miközben széles mosolyra kerekítette száját.

- Öhmm...mindjárt! - feleltem tétován, miközben azon aggódtam vajon meghallotta e az előbbi beszélgetésünket.

Nem volt időm felelni hibridem kérdésére, csak ránéztem, jelezvén, hogy a hely és az idő nem túl megfelelő ennek megvitatására. Gondoltam jó kislány módjára segítek anyának teríteni, mielőtt még szóvá tenné, hogy mennyit dolgozott, míg én csak lézengtem... Hamar előkapkodtam a terítőt, a tányérokat és a poharakat, majd egy szemvillanás alatt felvarázsoltam őket az asztalra. Hirtelen eszembe jutottak Hael szavai, és agyalni kezdtem a dolgon... Hova akar menni, és miért? Tudtommal nincs senkije, mert egy Hiboratóriumban született, de most akkor mégis van? Nem értem... miért ilyen titokzatos!? Szemem előtt újra felvillant a betörés estéje, amikor a két férfi valami emberrablásról és kísérletről magyarázott. Féltem, hogy Hael-nek is van valami köze a dologhoz, talán ő is az áldozatok egyike lenne?

Fejemet fölkaptam és körülnéztem tigrisem után kutatva, ám ő a közelben sem volt. Jellemző...ide nem tolná a képét, hogy segítsen nekem...

- Haaaaaaeeeel! - kiabáltam föl az emeletre.

Ő nem szólt vissza, csak komótos, lomha lépteit lehetett hallani a parkettán. Pár másodperc múlva kék bundáját láttam a lépcsőfordulóban, amint felém közeledett. Apa dolgozója felé vette az irányt, szinte azt parancsolva, hogy kövessem ha mondandóm van. Ez a szoba tökéletesnek bizonyult a beszélgetésre, főleg ilyenkor, amikor apa tárgyaláson volt.

- Akkor benne vagy, ugye? - próbálta rám erőszakolni akaratát.

- Igen..

Nem beszélgettünk valami sokáig, de arra bőven elég volt, hogy megegyezünk a cselszövésünkben. Nincs jogsim, és vezetni is csak nagyjából tudok így elég érdekes lesz elvinnem anya repülő kocsiját. Ráadásul félek az ilyen dolgoktól. Ha kínos, ha nem én bevallom, hogy nagyon vonakodok a ,,szabályszegéstől." Szemtelenkedni azt nagyon tudok, de az éjszaka közepén meglépni a szülők kocsijával, ráadásul 16 évesen... na ez már nem annyira az én műfajom. Hael-ből sokkal inkább kinézném... De ezúttal is a kíváncsiságom győzedelmeskedett, merthogy egyáltalán nem azért megyek el vele, hogy utána jóban legyünk... Mindössze csak tudni akarom az igazat, mert már nem látok át a hazugságok fátylán, melyekkel hibridem takargatja magát! No meg persze ezzel is közelebb kerülhetünk egymáshoz, de az másodlagos szempont volt a jelen helyzetben.

Elég gyorsan elrepült az este...Megettük anya mérsékelten ízletes töltött pulykáját, majd filmet néztünk, végezetül pedig az alvásra is szakítottunk időt, vagyis próbáltunk. Mindent összegezve ez egy érdekes, de pozitív nap volt, mert anya megpróbálkozott a főzős művészetével , még ha csak több-kevesebb sikerrel is. Kezdetnek ez maga volt a tökély!!! Azonban hiába próbáltam lehunyni a szemem, a gyomrom folyton görcsbe rándult. Rettentő izgatott voltam a holnapi kilátásokat mérlegelve. Halvány lila dunsztom sem volt róla, hogy hova is fogunk menni és miért... Azt azonban biztosan tudtam, hogy nem lesz könnyen felejthető...

Megjegyzésem:  

Bocsi, hogy ma csak ennyit hoztam, és talán nem is volt olyan ,,fantasztikus" (XD Fő a szerénység), mint azt megszoktátok, de a sok kihagyás után kissé kiestem a ritmusból, de ígérem hamar visszarázódok, és a kövi fejezetben Hael titka is kezd majd kibontakozni! :)) Ezt vegyétek egy kis ízelítőnek, holnap pedig belendülök, és egy nagyon hosszú és remélhetőleg izgi résszel jövök! :3