Hamar eljött a reggel.
Mire felriadtam már alig maradt időm, hogy elkészüljek a suliba.
A szemem is alig bírtam kinyitni, mintha valami visszahúzná a fáradt szemhéjamat.
Heal még aludt mellettem, így halkan átmásztam rajta.
Odaléptem a szekrényemhez, s kerestem egy ruhát, amit felvehetek.
Előszedtem a gyöngyös-masnis farmernadrágom és egy kék felsőt.
Heal
ott állt mögöttem, amivel rám hozta a frászt. Barátom nagyot üvöltött,
felborzolta a bundáját a hátán és a karmait kieresztette.
- Heal mi a baj? - kérdeztem tőle, már éppen menekültem volna, mire megszólalt.
- Nyugi Jean. Nincs baj, csak még aludnék. - nevetett hangosan.
- Akkor pihenj még.
- Gyere bújj be mellém. - hívogatott.
-
Jajj Heal! Úgy beszélsz, mint egy pasi. - modtam, mire Heal rám nézett a
nagy szemeivel, melyekben láttam a szomorúságot. Lehajoltam hozzá és a
szemébe néztem.
- Ne haragudj, hogy megbántottalak.
- Nyugi, nem baj. Csak jó lenne újra embernek lenni.
- Hidd el, ha rajtam múlik, újra fiú lesz belőled, ha kell az életem árán is.
-
A ilyet ne mondj. Nálam már meghalt a remény. - szomorkodott. - De
hogyan is lehetnék újra ember, mikor annyi mindenen mentem keresztül?
- Bennem él még a remény, és amíg élek azon leszek, hogy segítsek neked.
- Köszönöm, és örülök, hogy ennyire kedvelsz engem.
- Ez nem csak kedvelés, hanem szeretet.
- Te ennyire szeretsz engem? De én csak egy állat vagyok...
-
Ne mondj ilyet Heal! Na, de indulok suliba, mert ha elkések a tanáraim
haragudni fognak. - mondtam, majd lerohantunk a lépcsőn, és magamhoz
vettem a tegnapi uzsonnám, amit Susan csinált, aztán betettem a
táskámba. Heal arcára nyomtam egy puszit, és rohantam is.
- Mentem, szia! - Majd az ajtót kinyitottam és siettem a suli felé, de csak az járt a fejembe, hogy mi lesz Heallel.
A suli nem volt tül messze, így gyalog mentem, majdnem minden nap. Nem
is szerettem ezt a helyet. Már alig voltak igazi virágok az autók
repültek, de ennek nem volt nagy értelme.
Minden olyan mű. Olyan rideg, mintha egy másik világban élnénk a szó szoros értelmében.
Gondolatmenetemből a csengő billentett ki...
