2017. december 21., csütörtök

Hibrid 24 rész

Nancy csak állt, szinte mintha nem is abban a világban lenne. Gondolatmenetéből a telefon csengése billentette ki. Előhalászta a telefonját, s ránézett a képernyőre. Hát ki is hívhatta volna, mint a legjobb barátnője, Susan, aki egyébként a házvezetőnő náluk.
- Na hallo. 
- Szia Susan. Hol vagy? 
- Kint sétálok.
- Gyere gyorsan haza, mert Heal morog üvölt, mint aki nem is tud önmagáról.
- Rohanok haza. - s ezzel lecsapta a telefont,  és úgy szaladt haza, mint akit egy bika kerget. Rohant, mint egy őrült. Épp már a fő úthoz ért, mikor egy repülő autó majd' elsodorta, amilyen alacsonyan szállt.
- Te őrült! Nem látsz a szemedtől? - üvöltötte Nancy, mire a sofőr kihajolt. 
- Te mész, mint vak a gödörnek. - nevetett fel gúnyosan a sofőr.
- Ne ordibálj, hanem gyere szállj ki!
- Ne nevettesd ki magad! Kislányokkal nem verekszem. - jegyezte meg gúnyosan a férfi.
- Na és ha lány vagyok? Egy ütés, és eldölsz, mint egy zsák krumpli. - fonta keresztbe karjait Nancy.
- Én nem vitázok veled. Nekem nincs időm erre. Dolgozok, nem úgy, mint te.
Jaj, hogy oda ne rohanjak. - forgatta szemeit a lány.
- Hogy hívnak? - kérdezte a sofőr.
- Mi közöd hozzá? - kérdezett vissza Nancy. 
- Elkényeztetett apuci kedvence.
- Persze, az autóból nagy a szád. - vetette oda Nancy, de ezzel a sofőr elhajtott.  Nancy szinte körbe forgott a saját tengelye körül a nagy széltől, amit az autó okozott. Ökölbe szorította a kezét, felhúzta az orrát és rohant tovább. Az arcán látszott, hogy mennyi düh van benne. A táskáját is épp, hogy el nem hagyta. "Istenem, mennyi őrült van a világban!" gondolta, amikor nagy mérgesen beért az utcájába. Már az ajtójukban állt, a szemét odatartotta a retinavizsgálat miatt, mert így nyílik a zár. Susan mire szólt volna, Nancy már felviharzott a lépcsőn.
- Hol vagy Heal? 
Mély csönd uralkodott a házban. A szobája felé vette az irányt.
- Szia Heal. - szólt halkan.
- Szia. 
- Hazajöttem, mert hallottam, hogy nem vagy jól.
- Nem kell miattam. - mordult fel Heal.
- Legalább fordulj meg, ha hozzád beszélek. - csapott combjára Nancy.
- Hagyj engem békén! - utasította a lányt.
- Nem értem mi van veled. - mondta Nancy elkeseredetten, mire Heal megfordult.
- Mondd! Miért kérdezel annyit?
- Mert aggódom érted, hogy nem lehet ezt fel fogni vagy megérteni?
- Ne aggódj.
Nancy dühbe gurult.
- Nem érted meg, hogy nagyon szeretlek? A legjobb barátom vagy.
Heal szemén látszott, hogy nagyon meg lepődött. Főhősnőnk kiviharzott a szobából, s a vendégszoba felé vette az irányt. Megrántotta a kilincset, hogy az majdnem kiszakadt a helyéről. Belépett a szobába, és az ajtót becsapta maga után. Mindeközben Susan rohant fel a lépcsőn.
- Merre vagy Nancy? - kérdezte.
Válasz nem jött. Susan benyitott a barátnője szobájába, de ott csak Healt találta.
- Mi a baj? Miért vagy ilyen? - szegezte neki a kérdéseket. Heal lassan megfordult.
- Te miért vagy itt? 
- Nancyt keresem, de látom nagyon magad alatt vagy.
- Nincs semmi baj. 
- Ja, én meg most másztam le a falvédőről. Na mindegy. Majd, ha akarsz velem beszélni gyere le, a konyhában leszek. - ezzel kiment. Az irányt a másik szoba felé vette. Kopogtatott. 
- Bejöhettek Nancy?
- Gyere nyugodtan. - válaszolt Nancy.
- Akarsz róla beszélni?
- Ülj le. - kínálta hellyel. 
- Az a baj, hogy Heal megvadul. Furcsa. Félek, hogy meg vadul, és magában vagy másban kárt tesz. 
Ahogy beszélgetek, Heal meghallotta, hogy miről van szó. Üvöltött egyet, le vágtatott a lépcsőről, mint egy sebzet farkas. Nancy felpattant az ágyról, és szaladt Heal után, de mire kiért az ajtóhoz Healnak hűlt helye volt.
- Heal hol vagy? Gyere vissza. Nem úgy gondoltam. - üvöltötte torkaszakadtából. Potyogtak a könnyei. Susan ment ki utána.
- Állj meg! Gyere vissza!-  ordította utána Susan. 
Nancy rohant, hátra sem nézett.
Nem érdekelte más csak, hogy a legjobb barátját megtalálja.
Szaladt az utcákon, amik gyönyörűen kivoltak világítva, de egy sem érdekelte, csak az, hogy "Hol van Heal?".

Kedves olvasóim ♥