2016. június 4., szombat

Hibrid 21. fejezet

- Jó, Heal, Meg ijesztesz.
 - Nyugi Jane, nem lesz baj. De amióta nincs rajtam a nyakörv, azóta máshogy érzem magam, és felek, hogy valami bajt csinálok
. - Na Heal, en fáradt vagyok, és már lepihennék, ha nem haragszol.
 - Nem haragszom. Én is elfáradtam. Odaléptem az agyhoz, és megvetettem.
 - El megyek zuhanyozni.
 - Oké, itt várlak - morogta Heal.

 - Mi a baj? - kérdeztem félelemmel teli hangon. Erre Heal felállt, a tekintete vad volt. Meghűlt bennem a vér. - Fuss, Jane! - ordította Heal
 – Rohanj, mentsd az életed!
 - Maradok - mondtam remegő hangon. Heal rám nézett, de teljesen vad a tekintettel. Bemenekültem a fürdőbe, mert segíteni akartam neki. Kinyitottam a szekrényt, nyugtató volt benne, amit azért adtak mindenkinek, hogy ha a hibridek meg vadulnak legyen menekülő pont. Kirohantam, mire Heal nekem ugrott, de én elkaptam a száját és szétfeszítetem, a szert pedig beleöntöttem. Remegett a kezem, a levegő pedig a mellkasomba szorult. Nem tudtam, mi lesz tovább. Heal ott volt rajtam, már egy órája, hogy megbolondult. De legalább már a szeme nem forgott vérben. Lágyan végigsimítottam a fejét. Megfogtam az arcát.
 - Itt vagy, drága barátom?
 - Persze. Jól vagy, Jane? Mit tettem? Istenem! Mi történt? Hallod, Jane, szólalj már meg!
 - Nyugi, nem lett baj. De hisz te vérzel!
 - Tényleg. Biztos mikor rád ugrottam, akkor üthettem be a fejem.
 - Megyek, rendbe szedem magam a fürdőben.
 - Már körülbelül tizenkettő is elmúlt, de neked holnap iskola
. - Heal felpattant, és levágtatott a lépcsőn. Utánaszaladtam.
 - Mi van újra megvadultál?
 - Nem, csak lejöttem.
- Akkor rendben – mondtam, majd visszamentem. Megmostam az arcom, és lefeküdtem. Tizenöt perc telt el, mire meghallottam a kis pajtásom lépteit
. - Hol voltál? - Nem válaszolt. Az ágyamhoz lépett. Úgy éreztem, mintha lerakott volna valamit mellém. Felkapcsoltam az éjjeli lámpát. Magam mellé néztem: Susan hatalmas húsvágó kése volt az. - Mit akarsz ezzel? - Meg teszel nekem valamit, Jane?
 - Persze. Kérj bármit
. - Könyörögve kérlek, hogy ölj meg. Hogy többet ne árthassak sem neked, sem pedig másnak.
 - Dehogy öllek meg! Hisz’ jobban szeretlek, mint ahogy te azt el tudnád képzelni! Esküdj meg, hogy többet ilyet nem kérsz! - Jó. - Nem hallom! - förmedtem rá dühösen. Elvettem a kést, és lebattyogtam vele a lépcsőn, hogy elrakhassam. Felszaladtam a szobámba. Heal ott feküdt, mikor bebújtam az ágyba. - Figyelj, Jane, én lemászok. Az ágy lábánál alszom. - Ne menj! - Csókot nyomtam az arcára. Így aludtunk el.

6 megjegyzés:

Kedves olvasóim ♥