2015. április 8., szerda

Hibrid 17. Fejezet

Nem tudtam mit tegyek...így a nyomába eredtem, majd hirtelen megtorpantam mellette.

- Sajnálom Hael! - simogattam meg selymes bundáját, miközben teljesen együtt éreztem vele. Leírhatatlan szomorúság járt át, és nem hittem el, hogy a mai világban ezt hogy tehetik meg egyes emberek. Magamat is hibásnak éreztem...Elvégre ha nem vettem volna meg őt, akkor nem támogattam volna ezt a bűnszervezetet.

- Nem kell sajnálni! Én még szerencsés vagyok, mások rosszabb családhoz kerültek - nyakát szinte teljesen kitekerte, hogy hátranézzen, majd pedig fejét búskomoran lehajtotta. Én pedig tehetetlen voltam, fogalmam sem volt, hogy mit kell mondjak egy ilyen helyzetben...

Pár percig némán álltam a háta mögött, majd mint egy villámcsapás szerűen megvilágosodtam. Mintha minden eddigi kétségem magyarázatot nyert volna.

- Engem el akartak rabolni - ahogy ezek a szavak kibuktak a számon Hael felém fordult, és mint aki nem érti miről van szó, türelmesen a szemembe nézett, ezzel ösztökélve, hogy fejtsem ki jobban a dolgot - Emlékszel a betörésre, amiről beszéltem? Na akkor mindenféle kísérletről hadováltak, de én nem fogtam föl...mostanáig. Engem is hibridnek akartak elvinni! Ezért jöttek aznap éjjel! Talán elfogytak a szegény önkéntesek, és kénytelenek most már rabolni!

Hael egy percig nem felelt, majd kétkedve és flegmán rávágta, hogy: 

- Lehet... - mintha nem lenne biztos benne, hogy így van! 


A fürdőszobában egy hatalmas körablak volt, melyből a kilátás a műparkra nyílt. Minden műanyagból volt, a fák a fű, sőt a virágok is. Aki arra sétált még az intenzív gumiszagot is érezhette. Borzalmasan szánalmas látvány volt. Úgy éreztem a világ is pontosan ilyen...mindenhol csak látszat dolgokba ütközünk, de igazi mélysége semminek sincs, mert manapság a felszínesség dívik! Feltalálnak valamit, amit az évszázad találmányaként harangoznak be, a Nobel díjas tudós viszont nem más, mint az egyik legnagyobb emberrabló csoport vezetője. Elvégre ilyen ez a fertő ahol mi élünk. Senkiben sem bízhatsz. Ha pedig problémád lenne a rendszerrel, akkor lehallgatnak, megfigyelnek, és ha bármi ,,súlyosat" találnak, büntetlenül kiiktathatnak, mondván társadalomellenesek vagyunk!  A készpénzt betiltották, így mindent lekövethetnek, és a rohadt műholdjukkal belátnak még az otthonainkba is! És nekünk, nekünk milyen fegyvereink vannak ez ellen? Semmi! A mai modern világban az emberek csak bábok, akiket zsinóron rángatnak, és lassan már az önálló gondolatok is tiltottak lesznek. Vagy talán a következő nagyszabású találmány a gondolatleolvasó lesz!? Mily' ,,jó és hasznos" is lenne egyesek számára!
Dühös voltam, mérhetetlen harag fortyogott bennem, ami Hael iránti szeretetem miatt tört a felszínre. Nem éreztem igazságosnak, sőt tudtam, hogy nem az! A saját otthonunkból elvihetnek minket, vagy pedig egy hazugsággal akár az életünket is tönkretehetik! Ha felvennénk a kesztyűt, és harcba bocsátkoznánk velük, egyértelmű lenne a vereségünk!

- És mi van azzal a szerkezettel? - Hael-re néztem és kíváncsian vártam a válaszát. Emlékeztem arra a bizonyos gépezetre, amit a hibridek fejébe ültetnek, hogy ,,meggátolják az önálló gondolatokat!" Nem igazán értettem a funkcióját, mivel az én tigrisem eléggé ,,önállóan" elmélkedik... 

- Milyen szerkezettel? - Hael tűnődően nézett rám, majd egy kisebb fáziskésés után rájött, hogy mire is gondolok - Óh, ja tudom miről beszél... Annak a szerkezetnek semmi köze a gondolatainkhoz. Azt nem lehet így szabályozni...még - nevetett egyet, elég cinikusan, majd folytatta monológját - Az volt ennek az egésznek a lényege, hogy az elrabolt vagy ,,önként" vállalkozó emberek elfelejtsék régi életüket, és ők maguk is azt higgyék, hogy született hibridek. Így nincs meg a lebukás veszélye. 

Mikor befejezte, szemöldökömet ráncoltam, és agyaltam... Mi az, hogy elfelejtsék előző, emberi életüket? Hael mindenre emlékszik. Nem is haboztam feltenni ezt a kérdést, mert minden esetre furcsának találtam a  szituációt! 

- Te mindenre emlékszel! Akkor meg hogy van ez? Ne haragudj, de sehogy sem fér a fejembe...

- Nálam történt valami hiba. Beültették ezt a gépet az én fejembe is, de hatástalannak bizonyult. Én csak később jöttem rá, mikor a többieken láttam, hogy mindent elfelejtettek. Nem mertem szólni senkinek sem, inkább eljátszottam az ,,amnéziást," minthogy bajba kerüljek. Mert féltem! 

- Igaz... De most miattad kerülhetnek bajba ők! Ha a Blutig rájön, akkor veszélyben leszel! - aggódni kezdtem, és nemcsak Hael miatt, hanem magam miatt is... Szerintem ezek bármire képesek lennének, csakhogy elkerüljék a lebukást legcsekélyebb esélyét is... 

Gyomrom görcsbe rándult, és rémültem néztem hibridemre...







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves olvasóim ♥