Hibrid 13. Fejezet

- Jena! - hallatszott Hael hangja az emeletről.

- Igen? Nem te adtad egyértelműen a tudtomra, hogy nem akarsz beszélni velem!? - szorítottam össze fogsoromat, nehogy sírni kezdjek az engem emésztő méregtől, vagy végső elkeseredésemben olyat mondjak, ami nem lenne helyén való.

- Jóban akarsz velem lenni? - mosolygott rám, óriási fejével, melyen az állatias vonások egészen elhalványodtak, és kisfiús formát kezdtek ölteni.

- Mire akarsz kilyukadni? Mellesleg DE! Eddig erről papoltam! Jóban akarok lenni veled, de te nem hagyod. Ez nem világos? A figyelmet azért elvárnám...

- Ha megteszed, amit kérek, minden más lesz! Igyekezni fogok...hogy a kedvedben járjak.

- Vagy úgy...Mi van, mitől lettél ennyire készséges és önzetlen? Már előre félek mit fogsz kérni... Hael.

- Vigyél el valahová holnap, amikor a szüleid moziba mennek!

Láttam Hael arcán, hogy kissé fél a válaszomtól, és attól, hogy engedek e a ,,zsarolásának."

- Honnan tudsz a moziról? Tudtommal anyáék nem mondták neked. - húztam föl szemöldökömet csodálkozva, miközben azon gondolkoztam Hael milyen kis számító tud lenni, ha érdekei is úgy kívánják....

- Csak véletlenül meghallottam...Akkor benne vagy, vagy sem!?

Már épp válaszolni akartam volna, mikor feltűnt, hogy Hael hosszasan bámul a hátam mögé. Gyorsan megfordultam, hogy ellenőrizzem ki áll a lépcső alján.

- Jöttök vacsizni? - szólalt meg anyukám édesen csengő hangja, miközben széles mosolyra kerekítette száját.

- Öhmm...mindjárt! - feleltem tétován, miközben azon aggódtam vajon meghallotta e az előbbi beszélgetésünket.

Nem volt időm felelni hibridem kérdésére, csak ránéztem, jelezvén, hogy a hely és az idő nem túl megfelelő ennek megvitatására. Gondoltam jó kislány módjára segítek anyának teríteni, mielőtt még szóvá tenné, hogy mennyit dolgozott, míg én csak lézengtem... Hamar előkapkodtam a terítőt, a tányérokat és a poharakat, majd egy szemvillanás alatt felvarázsoltam őket az asztalra. Hirtelen eszembe jutottak Hael szavai, és agyalni kezdtem a dolgon... Hova akar menni, és miért? Tudtommal nincs senkije, mert egy Hiboratóriumban született, de most akkor mégis van? Nem értem... miért ilyen titokzatos!? Szemem előtt újra felvillant a betörés estéje, amikor a két férfi valami emberrablásról és kísérletről magyarázott. Féltem, hogy Hael-nek is van valami köze a dologhoz, talán ő is az áldozatok egyike lenne?

Fejemet fölkaptam és körülnéztem tigrisem után kutatva, ám ő a közelben sem volt. Jellemző...ide nem tolná a képét, hogy segítsen nekem...

- Haaaaaaeeeel! - kiabáltam föl az emeletre.

Ő nem szólt vissza, csak komótos, lomha lépteit lehetett hallani a parkettán. Pár másodperc múlva kék bundáját láttam a lépcsőfordulóban, amint felém közeledett. Apa dolgozója felé vette az irányt, szinte azt parancsolva, hogy kövessem ha mondandóm van. Ez a szoba tökéletesnek bizonyult a beszélgetésre, főleg ilyenkor, amikor apa tárgyaláson volt.

- Akkor benne vagy, ugye? - próbálta rám erőszakolni akaratát.

- Igen..

Nem beszélgettünk valami sokáig, de arra bőven elég volt, hogy megegyezünk a cselszövésünkben. Nincs jogsim, és vezetni is csak nagyjából tudok így elég érdekes lesz elvinnem anya repülő kocsiját. Ráadásul félek az ilyen dolgoktól. Ha kínos, ha nem én bevallom, hogy nagyon vonakodok a ,,szabályszegéstől." Szemtelenkedni azt nagyon tudok, de az éjszaka közepén meglépni a szülők kocsijával, ráadásul 16 évesen... na ez már nem annyira az én műfajom. Hael-ből sokkal inkább kinézném... De ezúttal is a kíváncsiságom győzedelmeskedett, merthogy egyáltalán nem azért megyek el vele, hogy utána jóban legyünk... Mindössze csak tudni akarom az igazat, mert már nem látok át a hazugságok fátylán, melyekkel hibridem takargatja magát! No meg persze ezzel is közelebb kerülhetünk egymáshoz, de az másodlagos szempont volt a jelen helyzetben.

Elég gyorsan elrepült az este...Megettük anya mérsékelten ízletes töltött pulykáját, majd filmet néztünk, végezetül pedig az alvásra is szakítottunk időt, vagyis próbáltunk. Mindent összegezve ez egy érdekes, de pozitív nap volt, mert anya megpróbálkozott a főzős művészetével , még ha csak több-kevesebb sikerrel is. Kezdetnek ez maga volt a tökély!!! Azonban hiába próbáltam lehunyni a szemem, a gyomrom folyton görcsbe rándult. Rettentő izgatott voltam a holnapi kilátásokat mérlegelve. Halvány lila dunsztom sem volt róla, hogy hova is fogunk menni és miért... Azt azonban biztosan tudtam, hogy nem lesz könnyen felejthető...

Megjegyzésem:  

Bocsi, hogy ma csak ennyit hoztam, és talán nem is volt olyan ,,fantasztikus" (XD Fő a szerénység), mint azt megszoktátok, de a sok kihagyás után kissé kiestem a ritmusból, de ígérem hamar visszarázódok, és a kövi fejezetben Hael titka is kezd majd kibontakozni! :)) Ezt vegyétek egy kis ízelítőnek, holnap pedig belendülök, és egy nagyon hosszú és remélhetőleg izgi résszel jövök! :3